Kárpátalján járt Kis Miklós Zsolt államtitkár

2015. március 17., 19:56 , 740. szám

Az elmúlt hét végén magánlátogatásra Kárpátaljára érkezett Kis Miklós Zsolt, a magyar Miniszterelnökség agrár- és vidékfejlesztésért felelős államtitkára. A szakpolitikust azután kértük itteni tapasztalatai összegzésére, hogy vasárnap délután Beregszászban ünnepi beszédet mondott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) március 15-i központi ünnepi megemlékezésén.

– Meghatottan áll Petőfi Beregszászi szobra előtt…

– Valóban, nehéz megszólalni egy ilyen megható ünnepség után Kárpátalján, hiszen 1848 hősökről, áldozatokról szól, s bizony, napjainkban is találkozhat velük az ember Kárpátalján. Az itteni magyarok az elmúlt évtizedekben és napjainkban is nehéz gazdasági és politikai helyzetben, háborúközeli állapotban álltak-állnak helyt. Amit tesznek, az meghaladja a tisztes helytállás fogalmát, ezért én a hétköznapok hőseinek tekintem őket. De a szó szoros értelmében is hősöknek, áldozatoknak tekinthetők az itt élők, hiszen – sajnos – vannak magyar áldozatai is az Ukrajna keleti részén dúló háborúnak. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy mindenkinek reményt adhatnak a mostanihoz hasonló, közösen megélt ünnepi percek. Ösztönzést jelenthetnek ünnepeink, hogy az itt élők őrizzék meg magyarságukat, maradjanak meg közösségként a Kárpátok alján, s reménykedjünk közösen egy boldogabb jövőben, a mielőbbi békében és fellendülésben. Mindezt joggal várják el a helyiek itt, az Európai Unió határán. Joggal várják el az ukrán államtól, s azt gondolom, hogy a magyar kormánynak is van még tennivalója ezen a téren. Mint beszédemben is hangsúlyoztam, a kárpátaljai magyarságnak tudnia kell, hogy a magyar kormány, a magyar társadalom mindent megtesz az érdekükben.

– Sikerült képet alkotnia útja során régiónkról?

– Miután először járok Kárpátalján, igyekeztem a televíziós híreken túlmutatóan megismerkedni a realitásokkal, megtapasztalni és átérezni, hogyan él ma Kárpátalja népe, az itteni magyarság. Szerencsére nagyon sok mindenkivel találkozhattam utam során. A kárpátaljai főkonzul urak, Bacskai József és Szalipszki Endre nagy segítségemre voltak abban, hogy találkozhattam Molnár János római katolikus és Demkó Ferenc görögkatolikus esperesekkel, Zán Fábián Sándor püspökkel, Nagy Béla főgondnok úrral és a református egyház más helyi vezetőivel, Babják Zoltánnal, Beregszász polgármesterével, a civil szervezetek és a gazdálkodók képviselőivel. Ungváron, mindjárt utam legelején eszmét cserélhettem a KMKSZ székházában Barta Józseffel, a Szövetség alelnökével és Milován Sándor tiszteletbeli elnökkel, akikkel áttekintettük a helyi magyarságot érintő aktuális kérdéseket. Mint az agráriumért és a vidékfejlesztésért dolgozó államtitkárt, az agrárkamara alelnökét, elsősorban természetesen az itteni parasztság, a mezőgazdaságból élők helyzete érdekelt, s hogy miben tudunk nekik segíteni. Ezért is örülök, hogy ezen az ungvári találkozón ott lehetett Őrhidi László, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke. Vendéglátóim beszámoltak az adminisztratív, gazdasági és egyéb nehézségekről, s a jövőben közösen megvizsgáljuk majd annak lehetőségét, miként tudjuk orvosolni ezeket a problémákat.

A Kárpátalján tapasztaltak fényében miként látja: hol, miben tud az anyaország segítségére lenni a kárpátaljai magyarságnak, illetve hol van a legnagyobb szükség a támogatásra?

– Azt gondolom, az élet minden területén nagy szükség van ma az összefogásra és a segítségre, s a pénzen, az anyagiakon kívül a lelki támasz, az együttérzés, a szolidaritás is rendkívül fontos. Nyilván megvannak azok a specifikus területek, ahol ilyenkor az anyagi támogatás a legfontosabb, máskor viszont annak van jelentősége, hogy folyamatosan és sokat gondolunk ezekben a napokban a kárpátaljai magyarokra. Számos olyan terület van, ahol az anyaországnak segítenie kell, és segíteni is tud – a kormányközi, gazdasági kapcsolatok, az egyházak és civil szervezetek kapcsolatai stb. –, s én azt gondolom, hogy Magyarország teszi is a dolgát. Minden a mostanihoz hasonló találkozás csak megerősíti kapcsolatainkat, s új szempontokat, új lehetőségeket vet fel.

mtk