A magyar oktatás támogatásáról Kárpátalján

Interjú Naszvadi Györggyel

Kárpátalján járt Naszvadi György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) munkatársa, ismert közgazdász, pénzügyi szakember, az MNB Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány (PADOC) kuratóriumi elnöke munkatársával, Erdélyi Rudolf Zalánnal, az alapítvány igazgatójával. A magyarországi vendégek a KMKSZ ungvári székházában folytattak megbeszélést a szövetség vezetőivel. Naszvadi György munkatársunk kérdéseire a megbeszélést követően válaszolt.

– Milyen céllal látogattak Kárpátaljára?

– A határon túli oktatás támogatásával foglalkozó Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány képviseletében Erdélyi Rudolf kollégámmal meglátogatjuk a magyar iskolákat, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karát, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, néhány líceumot és szakképző intézetet, találkozunk a magyarság egyházi és világi vezetőivel is. Fel akarjuk térképezni, hogy az oktatás tekintetében melyek azok a legfontosabb dolgok, amelyekben esetleg támogatást tud nyújtani az alapítvány.

– Mit lehet még tudni a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítványról?

– Ez a Magyar Nemzeti Bank Alapítványa, amelynek jelentős alaptőkéje van, az alaptőke hozamát használhatjuk fel évente. Nemcsak ebben az évben áll módunkban támogatást adni, hanem többéves programokról is tudunk megállapodásokat kötni. Ahogy említettem, az alaptőkét nem élhetjük föl, csak a hozamát.

– Mi az alapítók első számú célja?

– Az a fő célunk, hogy olyan tudás megszerzéséhez segítsük a Kárpátalján élő magyar fiatalokat, hogy itt, a szülőföldjükön is tudjanak boldogulni, és ne menjenek máshová. Azt is fel szeretnénk tárni, amit előzetesen gondolunk vagy vélünk, hogy a határon túli magyar oktatási rendszernek egy neuralgikus pontja a pedagógusok helyzete. Tehát azt szeretnénk feltárni, hogy hol és milyen módon tudunk a magyar iskolákban tanító pedagógusoknak segíteni – nem teljes körűen –, de a legfontosabb területeken a pedagógusok helyzetén is szeretnénk valamit javítani. Mert ha nincs kellő minőségű pedagógusállomány a magyar iskolákban, akkor már majdnem mindegy, hogy van-e magyar iskola vagy nincs. Ezek a terveink, ezért jöttünk ide, a KMKSZ ungvári székházába is, hogy a Szövetség vezetőivel az említett problémákat megvitassuk. A mostani egy előzetes beszélgetés, a következő lépésben már a konkrét támogatási ügyeket fogjuk megbeszélni.
Az alapítvány együttműködik a Nemzetpolitikai Államtitkársággal, Potápi Árpád államtitkár úrral egymást erősítve kívánunk dolgozni a határon túli magyarság megtartása érdekében.

– 2015-öt a kormány a szakképzés évének nyilvánította, ez a terület most az önök részéről is több figyelmet kap?

– Nemcsak itt, Kárpátalján, de Magyarországon is nagyon gyenge állapotban van a szakképzés, főleg a szakmunkásképzés. Miközben ennek itt is és ott is különös jelentősége van. Nem akarok senkit megbántani, de szerintem itt, Kárpátalján, ha valakinek adunk egy jó szakmát, lehet, hogy könnyebben teremt egzisztenciát, mint ha egy diplomát kap. Tehát hangsúlyoznám, hogy az alapítványon keresztül olyan képzéseket szeretnénk támogatáshoz juttatni, amelyek elősegítik, hogy itt maradjanak a magyar fiatalok. Kárpátalja, a kialakult helyzet következtében különleges odafigyelést igényel. Valószínűleg itt sok olyan dolgot is szükséges lesz megtennünk, amit máshol nem.

– Tehát az általános és középiskolák mellett a szakképzést és a felsőoktatást is támogatni kívánják, de nem válogatás nélkül minden intézményt. Nem akarják átvenni az intézményfenntartó ukrán állam szerepét…

– Mi olyan programokat akarunk támogatni, amelyek segítik a további minőségi működést és fejlődést.

– Tehát Önök szerint hosszú távon van jövője a 150 ezres kárpátaljai magyar közösségnek?

– Minden egyes magyar számít. Ha erről a területről hagyjuk eltűnni a magyar szót, akkor előbb utóbb Magyarországon is el fog tűnni. Az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy a magyarság egészét kezeljük, és valamilyen növekedési pályára állítsuk. Nem azt mondom, hogy eddig ölbe tett kézzel néztük, hogy hogyan fogy a magyar, de sokkal határozottabb lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy valóban ne fogyjon. Első körben megálljon a fogyás, utána pedig, ha sikerül, felfelé induljunk el. Ugyanez a probléma, sajnos, Székelyföldön, a Vajdaságban, a Partiumban és mindenütt, ahol magyarok élnek.
Az alapítványnak ezen nagy célokhoz mérten szerény eszközei vannak, de az előéletemből is tudom, hogy viszonylag kis pénzzel sok mindent el lehet érni. Azért vagyunk ma itt, hogy az a kis pénzsegítség jó helyre menjen.

Badó Zsolt