Folyamatos munka a porondon

2015. április 22., 08:48 , 745. szám

Anglia, Franciaország, Írország, Svédország, Spanyolország, Belorusszia, Kazahsztán, Amerika, Dubai – csak néhány azon országok közül, amelyekben már megfordult a múlt hét folyamán Beregszászban is fellépett, nemsokára Ungváron és Munkácson is előadásokat tartó Grand Circus Budapest. A társulat azzal a nem titkolt szándékkal érkezett hozzánk, hogy ámulatba ejtse a helyi közönséget.

Egy átlagember nem sokat lát a cirkusz mindennapjaiból, s elképzelni sem tudja, milyen lehet a cirkuszosok „nomád” életmódja. Takács Richárd „Ricardo”, a cirkusz vezetője ezekről mesélt.
– Jómagam egy 300 éves múltú cirkuszi dinasztia tagja vagyok. A felmenőim még lovakkal, echós szekerekkel közlekedtek, vándoroltak helyszínről helyszínre, nem teherautókkal, ahogyan mi. Harminchárom éves vagyok, és 33 éve csinálom már ezt. Dolgoztam Moszkvában, Belorussziában, Minszkben, Gomelben is, olyan helyeken, ahová nem jut be mindenki, csak az, aki elér egy bizonyos szintet. Van egy 10 és egy 3 éves gyermekem, akik már most cirkuszosok. Egyik légtornász, a másik pedig kézegyensúlyozó művész. Én a hetedik nemzedéke vagyok ennek a dinasztiának, és biztos vagyok benne, hogy a fiam, és majd az ő fia is ezzel fog foglalkozni. Mi beleszülettünk ebbe a szakmába. Mindig úton vagyunk, mindig más helyre tartunk. Evégett rengeteg nyelven megtanultunk: ukránul, oroszul, németül, franciául is. Szép szakma a mienk, csak érteni kell hozzá. Ezért is jó, hogy a családdal és más, cirkuszi dinasztiában született emberekkel dolgozunk. Nem mindenki tudja megszokni ezt a jövés-menést. Hiszen ha 500 kilométer utazás után megérkezünk valahová, akkor előbb gondoskodnunk kell villanyról, vízről, élelemről az állatok számára. Ráadásul éjszaka utazunk, hogy az állatoknak ne legyen olyan melegük, hogy kerüljük a nagy forgalmat. Csak az elefánt 50 kiló répát, 40 kg almát, 100 kg szénát eszik meg egy nap, és 200 l vizet iszik meg. Egyik kocsiban csak hús van. Abból 40 kiló fogy el egy nap. Rengeteg víz kell, hiszen az állatokat, itatni, fürdetni, tisztítani kell. Nálunk ők állnak az első helyen. Reggelente előbb róluk gondoskodunk, s csak aztán jövünk mi. Délelőtt és délután is próbálunk. Közben készülni kell a következő útra, szervezni a reklámot. Mindezeket én koordinálom a cirkuszban. Emellett állatido­már vagyok. De sokan vagyunk, így mindent meg tudunk oldani. Folyamatosan, megállás nélkül dolgozik a kéz és az agy is.

– A cirkuszok belső életéből annyit látunk csak, amennyi a filmekből kiderül. Eszerint a közösség zárt, és inkább beleszületni lehet csak, nem bekerülni. Ez így van?

– Bárkiből lehet cirkuszi artista, előadóművész, nemcsak cirkuszi dinasztiából származó személyekből. Vannak artistaképző iskolák, amelyekben 2-3 évig ugyanúgy tanul az ember, mint ha egyetemen tanulna. Ilyen képző Moszkvában, Budapesten is van. De nem biztos, hogy feküdni is fog ez a pálya annak, aki foglalkozni szeretne vele. Megtörtént, hogy valaki eljött hozzánk artistának, de nem sikerült neki, hiába próbálkozott vele évekig. Sok múlik a hozzáálláson is. Én például bohóc voltam régen. Később váltottunk állatos számokra.

– Van egyfajta ranglétra?

– Volt egy alkalmazottunk, aki segédmunkásból lett „tűzokádó sárkány”, aki tüzet fúj, parázson jár. Egy másik munkásunk egyszer megkérdezte, kipróbálhatja-e a trapézt, aztán egy év után artista lett belőle. Tehetség kérdése is ez. Van, akinek szinte azonnal sikerül, amit szeretne, míg másoknak évek hosszú során sem.

– Mit tart a legnehezebbnek a szakmájában?

– Jóformán minden nehéz, de talán a költözködés a legmacerásabb, mert mindig egy más területen kell berendezkedni. A határon való átkelés is rengeteg papírmunkával jár. Szükség van Magyarországról és abból az országból is egy sor engedélyre, amelyikbe éppen készülünk. Az állatokat meg kell vizsgálni, vért venni tőlük, beoltani őket. Speciális szállítóeszközökre is szükség van. Nekem külön engedélyem van arra, hogy állatokat szállíthatok, kezelhetek is. A helyszínen a víz és a villany kérdésén túl még elő kell készíteni az állatok helyét, felállítani a sátrat. Az előadás elő van készítve, onnantól már megy minden. De addig, amíg eljutunk az előadásig, rengeteg „háborút” kell megnyerni.

– Ennyi utazás és munka mellett hogyan alakul a családi élet?

– A feleségem Magyarországon tartózkodik a gyerekekkel, mivel a nagyobbik iskolába jár. Iskolaszünetben vagyunk együtt. Vagy én megyek haza hozzájuk, vagy ők utaznak el hozzám. Az iskola nehéz ügy. Én annak idején mindig azon a helyen mentem iskolába, ahol éppen tartózkodtunk. A feleségem is cirkuszos dinasztiából származik. Ő légtornász, illetve az állatszámoknál is asszisztál. A cirkuszosok 99%-ának cirkuszos házastársa van. Egy átlag ember azt szokja meg, hogy éjjel ugyanabban a házban fekszik le aludni, és akkor jön víz a csapból, amikor csak akarja. De mi mindig utazunk, nálunk nincsenek meg azok a dolgok, amik egy lakásban megvannak. És ezt, illetve a vándorlást nem mindneki tudja megszokni. Ismerek olyat, akinek két év után ért véget emiatt a házassága, mert a nem cirkuszos hölgy nem tudta ezt az életmódot folytatni. De mi ebben születtünk, ebbe nevelődtünk bele. Sőt, ha nem csinálhatjuk ezt, abba belebetegszünk. Ha télen van 2-3 szabad hetünk, már mindenkinek égni kezd a talpa, hogy merre tudnánk már menni. És megyünk is rengeteg helyre. Sok szép és pozitív dolgot látunk közben, és sok rosszat is.

Espán Margaréta