A paprika kiültetés utáni ápolási munkálatairól

A szabadföldi paprikatermesztéssel összefüggő aktuális teendőkről Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Korábban e rovat hasábjain már volt szó róla, hogy a paprika szabadföldbe történő kiültetésének ideális ideje a májusi fagyos szentek után következik el. Mi történik, ha valaki mégis lekéste ezt a határidőt?

– Későbbi kiültetés – például június eleje – esetén terméscsökkenéssel kell számolnunk. A reméltnél kisebb termés ilyenkor nemcsak annak a következménye, hogy csökken a tenyészidő, hanem annak is betudható, hogy amint haladunk előre a nyárba, úgy emelkedik egyre magasabbra a nap a horizonton, erősödik a fénye, s emiatt az ideálisnál hamarabb beköt a paprika.

– Miért hátrányos a túl korai kötés?

– Ugyanazért, amiért tavasszal sem tanácsos már bimbós palántát kiültetni. Az idejekorán bekötött palántán ugyanis még nem fejlődött ki a megfelelő lombozat, ami miatt egyrészt az erős napsütésben megéghet a paprikabogyó, másrészt a gyengébben fejlett növény az elvárhatónál kisebb termést hoz.

– Mi az oka annak, hogy kiültetés után a paprikatövek általában megsárgulnak, lekonyulnak? Hogyan előzhető meg ez a jelenség?

– Az ültetés utáni sárgulás egyik oka, hogy a palánták kiültetés után rendszerint az addigiaknál kevésbé párás, nedves környezetbe kerülnek. A másik ok, hogy az átültetés következtében óhatatlanul sérülnek a növény gyökerei, ami tápanyag- és vízfelvételi gondokhoz vezet. Ezek a gondok rendszerint maguktól, a gazda beavatkozása nélkül is elmúlnak 7-10 napon belül. Amennyiben közvetlenül ültetés után alaposan belocsoltuk a növényállományunkat, célszerű 3–5 napig nem locsolni újra. Hagyjuk regenerálódni a gyökereket, hagyjuk, hogy a növény kezdje el „keresni” a vizet, hatoljon minél mélyebbre a talajba. Ha ugyanis folyamatosan öntözgetjük a palántát ebben az időszakban, „nem érez késztetést” arra, hogy a mélyebb talajrétegekig nyújtózkodjék a víz után, ehelyett a felsőbb rétegeket hálózza be a gyökereivel, ami a kánikulai napokon nagyon meg tudja sanyargatni a növényt, miután a talaj felsőbb rétegeiből a nagy melegben gyorsan eltűnik a víz.

A fentiekből következnek a paprikával foglalkozó gazda legfontosabb feladatai a kiültetés utáni időszakban: olyan gyökérzetet kialakíttatni a növényekkel, hogy azzal a mélyebb talajrétegekből is vízhez tudjanak jutni, továbbá olyan lombozatot és ágrendszert kell neveltetni a paprikával, amely a nagyobb termést is elbírja.

– Miként érhetők el ezek a célok?

– Amennyiben a paprika kiültetése előtt kijuttattuk a talajba a szükséges alaptrágyát, s kiültetéskor is megejtettük a javallott tápoldatozást, a következő 2-3 trágyázásnak nitrogéntúlsúlyosnak kell lennie. Elkerülendő a gyökérperzselést, a kijuttatott fejtrágya adagja ilyenkor háromhetente ne haladja meg a négyzetméterenkénti 1,5 dekagrammot. Elképzelhető például egy olyan variáció, hogy az egyhektárnyi területre kijuttatandó 1,5 mázsa műtrágya 80 kg ammóniumból vagy 100 kilogramm ammónium-nitrátból és 50 kg kénsavas káliból áll. Amennyiben öntözővízben juttatjuk ki a tápanyagokat, hasonló arányokkal számoljunk, de kisebb mennyiségekkel, s egy kis keserűsót is adjunk az oldathoz. Tápoldatozásnál tehát a következő „recept” javasolt ezer liter vízhez: 70 dkg ammónium-nitrát, 40 dkg kálium-nitrát, 10-12 dkg keserűsó. Száraz alakban kijuttatva a trágyát háromhetente kerítsünk sort a tápanyag-utánpótlásra, öntözővízzel kijuttatva viszont hetente legalább egyszer, de lehet kétszer is. A tápoldatozás elősegíti, hogy megfelelő lombozatú paprikánk nőjön.

– Kánikula idején óhatatlanul előtérbe kerül az öntözés kérdése. Mit javasol a forró napokra?

– A természetes csapadék a legritkább esetben szokott elegendőnek bizonyulni a növények számára tenyészidőben, így nyáron a paprika esetében folyamatosan pótolni kell a vizet. A szükséges vízmennyiséget az úgynevezett hőösszeg alapján számítják ki. A képlet a következő: minden hét Celsius-foknyi hőösszeg után célszerű kijuttatni 1 milliméter csapadékot. Ezt úgy kapjuk meg, hogy összeadjuk a reggeli, déli és esti hőmérsékletet, majd elosztjuk hárommal. Ha például a fenti számítással kapott napi középhőmérséklet 21 fok, az annyit jelent, hogy (21:7=3) aznap 3 milliméter csapadékok kellene kijuttatnunk a növényeknek. Tudjuk azonban, hogy öntözéskor legalább annyi csapadékot célszerű kijuttatni egyszerre, ami az egész gyökérszelvényt – ez paprika esetében megközelítőleg 30-35 cm a talajfelszíntől számítva – teljesen átitatja. Azt is tudjuk, hogy 30 cm talajt mintegy 30 milliméter csapadék áztat át. Akkor jön el tehát az öntözés ideje, amikor a hőösszeg alapján számítva a kijuttatandó víz mennyisége eléri a 30 millimétert. A példánkban említett 21 foknyi napi hőösszeggel számolva tíznaponta kell sort keríteni egy kiadós öntözésre, de ha ennél magasabb a középhőmérséklet, természetesen locsolni is gyakrabban kell. Amennyiben az adott időszakban természetes csapadék is hullott, annak mennyiségét ki kell vonni a kijuttatandó öntözővíz mennyiségéből. (Folytatjuk.)