Indul a „dekommunizáció”?
Két falut, 558 utcát és teret kellene átkeresztelni Kárpátalján a „dekommunizáció” során – írja a Zakarpattya Online blogjában Volodimir Pipas, aki a Proszvita megyei szervezetének elnöke, s egyben a megyei állami adminisztráció információs és kommunikációs főosztályának vezetője.
Az írás emlékeztet, hogy Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa tavasszal elfogadta A kommunista és nemzeti-szocialista (náci) totalitarista rendszerek elítéléséről Ukrajnában és szimbólumaik propagandájának betiltásáról című törvényt. A megye utolsó Lenin-emlékművét a técsői járási Hanicsiban (Gánya) még tavaly, a „méltóság forradalma” után eltávolították, s arról sincs tudomása a szerzőnek, hogy a többi kommunista vezetőnek, például Kirovnak, Kujbisevnek, Dzerzsinszkijnek maradt volna emlékműve Kárpátalján. Ugyanakkor néhány helyen, mindenekelőtt a háborús emlékműveken még látható az ötágú csillag, no meg a sarló-kalapács, amelyek „érthető okokból” megmaradhatnak. Pedig Pipas biztos benne, hogy a helyi közösségeknek nem lenne ellenvetésük, ha ezeket a szimbólumokat keresztre cserélnék.
Az említett jogszabály értelmében a települési önkormányzatoknak ez év november 21-ig kell dönteniük a névváltoztatásról. Amennyiben e határidőig nem születik döntés helyben, további három hónapon belül a településnevekről a kormány hoz döntést, az utcák és terek elnevezéséről pedig a településvezetők (tanácselnök, polgármester) határoznak. Amennyiben ők se intézkednek, úgy a három hónapon túl ezt a megyei adminisztráció vezetője teszi meg helyettük.
A két átkeresztelendő település Kárpátalján a técsői járási Komszomolszk (Németmokra), amely a ruszka mokrai (Oroszmokra) községi tanácshoz tartozik, valamint Zsovtneve község, mely közigazgatásilag a huszti járási drahovi (Kövesliget) községi tanács része. Mint Pipas írja, Komszomolszk lakói már döntöttek arról, hogy településük visszakapja régi nevét, azaz Nyimecka Mokra-ként létezik tovább, a drahovi önkormányzat képviselői viszont még nem hajlandók erre. Indoklásuk szerint a faluban sárga az agyag, maradjanak hát továbbra is Zsovtneve, bár nyilván tisztában vannak vele, hogy a település neve etimológiailag az októberből vezethető le, s nem a sárgából. Megjegyzendő, ragaszkodásuk a névhez érthető, hiszen a települést soha nem hívták másként.
Az utca- és térnevekkel még bonyolultabb a helyzet. Főként azért, mert néhány esetben nem egyértelmű, hogy ki tartozik az emlékezetből ez alkalommal kötelezően törlendő személyek közé, s ki nem. Ráadásul a névváltoztatás a tanácsoknak kiadással, polgároknak pedig ügyintézéssel, vagyis kellemetlenséggel jár, amit az önkormányzatok nyilván sok helyütt nemigen akarnak felvállalni, különösen most, néhány héttel a helyhatósági választások előtt.
A megyei állami adminisztráció információs és kommunikációs főosztálya amolyan körlevelet adott ki a megváltoztatandó utcanevek listájával, melyet Pipas közöl. A levélben az ajánlások szó szerepel a dokumentum „műfaji” meghatározásaként, bár a cím némileg mást sugall: Az átnevezésre kijelölt utcák, útközök, terek stb. listája (a járások települései és városok szerinti bontásban).
Pipas idézett cikkéből, illetve a cikkben közölt megyei tanácsi dokumentumból kitűnik, hogy a névváltoztatást nem csak a kommunistákra és a szovjet állami vezetőkre javasolják kiterjeszteni, hanem az utcanevek terén tapasztalható orosz „fölényt” is mérsékelni szeretnék. A körlevél és a mellékelt lista értelmében szintén törlendők a térképről és az utcanévtáblákról az orosz hadvezérek, mint például Szuvorov, az orosz birodalmi eszmét hirdetők, mint mondjuk Belinszkij, aki egyébként Pipas szerint ukránellenes kijelentéseiről híres. Azok neve sem maradhat fenn az örökkévalóságig a javaslat szerint, akik maguk ugyan nem voltak kommunisták, de népszerűségüket a kommunista propagandagépezetnek köszönhetik. Így a lista szerint Balazsérban (és nemcsak ott!) javasolt átkeresztelni az egykor mindenekelőtt almájáról híres nemesítő, Micsurin nevét viselő utcát. Hasonló megfontolásból ítélnék feledésre Cskalovot és Lomonoszovot (!) is.
A világirodalom orosz klasszikusai, például Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij „maradhatnak”, de Gorkijt és Majakovszkijt már törölni javasolják Ungváron. Szintén kegyvesztett lett mások mellett a parasztvezér Pugacsov, a felfedező Jermak, a modern orosz birodalom egyik atyja, Nagy Péter cár, de még a zeneszerző és vegyész Borogyin is.
Nyilvánvalóan ki kell vonulniuk köztudatból a kommunisták által favorizált mozgalmi hősöknek, így nem lehet utcája Patrice Lumumbának, a Kongói Demokratikus Köztársaság első szabadon választott miniszterelnökének sem. A kisdobronyiakat érintő hír, hogy rövidesen bizonyosan nem lesz a falujukban Kun Béla utca.
Érdekes ugyanakkor, hogy a törvény kivételt tesz Oleksza Borkanyukkal, a kárpátaljai származású kommunistával, tehát például Nagyszőlősőn megmaradhat a nevét viselő utca. Pipas indoklása szerint azért, mert őt a második világháború idején halálra kínozták. Ebből arra következtethetünk, hogy a Moszkva által verbuvált szovjet partizán és kommunista háborús hősnek minősül, csak mert az egyik rezsim híveként egy másik rezsim ellen harcolt…
Arra vonatkozóan, hogy kiknek a neveivel lehetne felváltani azokét, akik most a történelem süllyesztőjébe kerülnek, Pipasnak az ukrán múlt nagyjai jutnak eszébe (Hrusevszkij, Csornovol, az úgynevezett Karpatszka Ukrajina államférfiai), valamint a kárpátaljai kultúra jeles ukrán alakjai (Csendej, Szkunc, Kerekes), „de különösen az Égi Század Hősei, az ATO kárpátaljai hősei, akik Ukrajnát az oroszországi agressziótól védve estek el”. Sajnos a „soknemzetiségű” Kárpátalja tisztviselőjének a cikkből ítélve egyetlen magyar, román, szlovák, zsidó vagy német név sem jutott eszébe, aki méltó lenne arra, hogy utcát vagy teret nevezzenek el róla. Amint az sem merül fel, hogy néhány utcának talán érdemes volna visszaadni a régi, a történelmi nevét, amíg van még, aki emlékszik rájuk, s aki inkább ezeket használja, mint az aktuális politikai ikonokét.
zzz
