Gondolatok a keresztyénségről, Kárpátaljáról és a megmaradásról

Egyházmegyei csendesdélután pedagógusok számára

Miként lehetünk jó keresztyének, igaz magyarok, s miként maradhat fenn kárpátaljai nemzetrészünk? – ezek a kérdések kerültek terítékre szeptember 13-án, vasárnap a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye területén dolgozó magyar tanárok, óvodapedagógusok egyházmegyei csendesdélutánján, melyre a Tiszapéterfalvai Református Líceumban került sor.

Seres János tivadarfalvai református lelkész köszöntő szavai után Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét Máté Evangéliuma 10. része alapján. Mint kifejtette, a keresztyénnek mondott Európában eluralkodott az az elv, hogy legyünk jóban mindenkivel. Pedig Jézus a felolvasott bibliarészben kijelentette: nem azért jött, hogy békességet hozzon, hanem azért jött, hogy harcot hozzon. Mert akinek Krisztus iránti elkötelezettsége van, akinek keresztyén elvei vannak, és azokhoz ragaszkodik, az nem lehet jóban mindenkivel, nem felelhet meg azok számára, akik szemben állnak a krisztusi tanításokkal. Végezetül pedig a püspök arra kért mindenkit, hogy vállaljuk fel Istentől kapott küldetésünket, és ne akarjunk olyanok lenni, mint a világ fiai.

A szentbeszédet követően dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke tartott előadást Kárpátalja kialakulásáról, nemzetrészünk helyzetének változásairól, a helyi szláv lakosság eredetének kérdéséről és a szülőföldünkön élő nemzetiségek egymáshoz való viszonyáról. Mint elmondta, a ma Kárpátaljának nevezett vidéket Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék területeiből alakították ki. A határmódosítások következtében, továbbá az egykori vármegyék területi egységének megbontása miatt (a hajdani közigazgatási egységeket új államhatárok szelték át) más-más országhoz került a hajdani megyék kulturális-szellemi, gazdasági központja, illetve vonzáskörzetük jelentős része, ami oda vezetett, hogy mindkét rész fejlődése lelassult. S ugyancsak hátrányosan érintette nemzetrészünket, hogy az országváltások során újabb és újabb idegen nyelvek váltak hivatalosakká, illetve új törvények kerültek bevezetésre, melyeket a kárpátaljai magyar átlagember nem ismert jól, s így nem tudta érvényesíteni érdekeit.

Az előadó kitért az itt élő magyarok és ruszinok kapcsolatára. Felidézte, hogy 1703-ban és 1848-ban az utóbbiak mellettünk álltak, 1918-at, 1939-et és 1944-et viszont másként élte meg a két nemzet. Majd felvázolta a helyi szláv népesség eredetéről szóló elméleteket. Az egyik szerint a ruszin önálló nép, egy másik szerint a Kijevi Rusz népességének leszármazottai (a hipotézis „szépséghibája”, hogy vidékünk sohasem tartozott a Kijevi Ruszhoz), egy harmadik feltevés szerint pedig a ruszinok Ukrajna különböző területeiről települtek be ide a középkor és az újkor évszázadai során. A magyar és a szláv népesség között azonban nem kerül sor információcserére egymás kultúráját illetően, csak a nemzetek egymás mellett éléséről beszélhetünk, és nem az együtt élésükről…

Gara Katalin beregszászi magyar konzul kifejtette, büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk, s nagyon fontos, hogy a felnövekvő nemzedékek tagjai is tanulják meg, mit jelent számukra az, hogy ehhez a nemzethez tartoznak. Ebben pedig nagy szerepük van a szülőknek, valamint az iskoláknak.

Barta József, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke szólt a kárpátaljai magyarság Magyarországra való elvándorlásáról, s felhívta a figyelmet a veszélyre, hogy ha az értelmiség áttelepül, akkor felgyorsul az asszimiláció. Miként lehet elérni, hogy nemzetrészünk megmaradjon? A magyar nemzeti kormány stratégiai célja nemzetünk újraegyesítése a határokon átnyúló kapcsolatok megerősítése útján, és minket, kárpátaljai magyarokat is igyekeznek támogatni. A jobb megélhetés érdekében a közszféra alkalmazottai, a pedagógusok, az egészségügyi intézmények dolgozói fizetéskiegészítést fognak kapni a magyar államtól, s vidékünk magyar vállalkozóinak, gazdálkodóinak is segítséget akarnak nyújtani.

A felszólaló kifejtette: megmaradásunk végett fontos, hogy minél erősebb legyen bennünk a szülőföld szeretete és a nemzet iránti hűség. Népünk történelmében rengeteg dolog van, amire büszkék lehetünk, például nemegyszer megmentettük Európát a külső fenyegetésektől. S ugyancsak fontos, hogy higgyünk a küldetésünkben. Isten akarata az volt, hogy kárpátaljai magyarokként szülessünk meg, és nekünk Kárpátalján kell magyarokként megmaradnunk.

A csendesdélután hangulatát a Hozsánna egyházi énekegyüttes műsora is emelte, a rendezvény résztvevői pedig lelkiekben feltöltődve térhettek haza otthonaikba.

Lajos Mihály