Végső búcsú id. Sari Józseftől

Fájdalmas veszteség érte Kárpátalja magyarságát, a magyar érdekképviseletet. Életének 95. esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének idősebb Sari József, a kárpátaljai magyar közélet emblematikus alakja, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapító tagja, a Szövetség megyei választmányának tagja.

Immár néhai id. Sari József 1921. február 22-én született Visken, jómódú parasztcsaládban. A helyi nyolcosztályos iskola befejezése után egy viski jogászember, dr. Krüzsely József, a későbbi svájci református lelkész ajánlotta a Veszprémi Népfőiskolára. Így 1941–42-ben egy tanévet tölthetett Veszprémben, ami meghatározó jelentőségű volt az életében, ettől kezdve fordult figyelme a nemzeti sorskérdések felé.

A népfőiskola után otthon gazdálkodott szüleivel, majd bevonult katonának a huszti helyőrségbe. Innen önként jelentkezett frontszolgálatra. A világháború viharai besodorják végül a budapesti ostromgyűrűbe. A főváros eleste után találkozott először a szovjet hazugsággépezettel: azt ígérték, hogy ha jelentkeznek, igazolást kapnak, amivel hazajöhetnek, ehelyett egy donbászi szénbányában kötöttek ki katonatársaival.

Mikor hazakerült, tudták róla, hogy népfőiskolán volt, ezért fel akarták használni a berendezkedő kommunista hatalom céljaira. A helyi tanács mellett működő kulturális bizottság elnöke lett. Tartottak néhány jól sikerült előadást Zilahy Lajos műveiből, Bartók és Kodály által gyűjtött népdalokkal fűszerezve, ezek a műsorok magyar lelkületük miatt nem tetszettek a kommunista vezetésnek, ezért menesztették Jóska bácsit.

De nem tudott megbékélni a rendszerrel kolhozistaként sem, a higanybányában sem, Bustyaházán sem, ahol azonban eltanulta az asztalosmesterséget.

Ezt követően  a viski magyar iskolában és otthon asztalosként dolgozott. Egyik fáradhatatlan és lelkes szorgalmazója volt a magyar tannyelvű középiskola létrehozásának az 1960-as évek második felében, valamint az iskolaépület csaknem 20 évig tartott felújításának.

Nem volt kisebb szerepe Sari Józsefnek a viski református egyház életében sem, ahol több mint 40 éven át tevékenykedett: az egyház jegyzője volt, közben négy évig egyházkerületi főjegyző is. Ez alatt az idő alatt részt vett az egyházközség minden nagyobb vállalkozásában, munkájában, az építkezésekben. „Mentettük a menthetőt, igaz, nagy dolgokat nem csináltunk, de mindig megakadályoztuk, hogy a hullámok átcsapjanak a fejünk felett” – vallotta egyik interjújában.

Id. Sari József nevét Kárpátalján mindenki összeköti a magyarság érdekeinek érvényesítéséért folytatott küzdelemmel. Nevét már a kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalom szervezői között is ott találjuk, amelyről ő maga így emlékezett: „Az '50-es évek elején kezdtünk eszmélkedni. Volt itt Visken egy zöldkeresztes nővér, Krüzsely Bözsi, aki Debrecenben végzett, köré szerveződött egy irodalommal, vallással foglalkozó csoport, amelyik később magva lett a kárpátaljai szerveződéseknek. Később a találkozókon részt vett Gulácsy Géza, Nagyszőlősről Milován Sándor és Kovács doktor, Viskről is többen, például Fodó Sándor és mások. 1971-ben beadvánnyal fordultunk a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságához, amelyben felsoroltuk a kárpátaljai magyarság sérelmeit.”

Jóska bácsi nagy szerepet vállalt a KMKSZ Viski Alapszervezetének létrehozásában, abban is, hogy már az első napokban 900 viski lépett be a Szövetségbe. Mondhatjuk, hogy életének utolsó percéig dolgozott, még az idei évi jelentést is átnézte.

1991-ben egy felkérésre 67 gépelt oldalban leírta az emlékeit, a kéziratot az Országház levéltárában őrzik. Írása bizonyára sok, a magyar sorskérdések iránt érdeklődő embernek segítségül szolgál majd hányatott történelmünk jobb megértéséhez.

2010-ben nemzeti ünnepünk, október 23-a alkalmából idősebb Sari József a kárpátaljai magyarság ügyének áldozatos szolgálatáért Budapesten a Sándor-palota Széchenyi termében átvehette a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata kitüntetést. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „A kitüntetés meglepett, de nagyon jólesett. Mert tudomásom szerint Visken annyi bántást felbérelt, manipulált emberektől igazságtalanul nem kapott senki, mint én. Nem tudom, hogy hogyan kerültem a magyar hatóságok látókörébe.”

Arra az újságírói kérdésre pedig, hogy mit gondol a kárpátaljai magyarság jövőjéről, a következőket válaszolta:

„Ha következetesen hű maradna közülünk mindenki, akkor van magyar jövő. Akkor talán a történelem kereke úgy forogna, hogy fel tudnánk lépni bizonyos igényekkel. De ha kivész az emberekből a hűség, akkor nem lesz, aki a történelem adta lehetőségeket kihasználja.”

Jó lenne, ha Sari József vágya, a mi hűségünk, élő valósággá válna. 

Idősebb Sari József nincs többé velünk ezen a földön – de szelleme most már együtt lehet örökre kedvenc könyveivel, elvegyülhet az értelmes gondolatokkal, ahogy a teste is elvegyül azzal a magyar földdel, amelynek oly hű fia volt.

Nyugodjék békében!

Czébely Lajos