Kosztolányi Dezső: Zászló

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

hanem zászló.

Mindig beszél.

Mindig lobog.

Mindig lázas.

Mindig önkívületben van

az utca fölött,

föllengő magasan

egész az égben,

s hirdet valamit

rajongva.

Ha már megszokták és rá se figyelnek,

ha alszanak is,

éjjel és nappal,

úgy hogy egészen lesoványodott,

s áll, mint egy vézna, apostoli szónok

a háztető ormán,

egyedül,

birkózva a csönddel és a viharral,

haszontalanul és egyre fönségesebben,

lobog,

beszél.

Lelkem, te is, te is –

ne bot és vászon –

légy zászló.

Az egyszerűség mindent fölülmúló ereje – mondhatnánk e vers megformáltságára ugyanúgy, mint a zászlóra, melyről szól a költemény. Mert lehet-e például ennél keresetlenebbül versszakot létrehozni: „Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, / hanem zászló.” Ha nem vennénk figyelembe a sortördelést, elsőre talán még azon is átsiklanánk, hogy költői beszéddel állunk szemben.

Ugyanakkor mégis milyen megkapó tud lenni az ilyen mondatszerkesztés és sortördelés révén az a tárgy, amit zászlónak mondunk. Milyen mély gondolatiság képes meghúzódni e pár kijelentés mögött. Tudniillik a költő, mikor botot és vásznat említ, vagyis összetevőket nevez meg, akkor végső soron az anyag, a matéria szempontjai szerint elgondolt és magyarázott világlátást helyezi előtérbe. Ám ez csak ügyes „fogás”, mivel így sokkal erőteljesebben tud rávilágítani az ideák, az eszmék nagyszerű világára, melyet ebben az esetben a zászló képvisel. Ezért nem bot és vászon, sőt nem halott anyag – talán nem is tárgy? –, hiszen zászló, mely tud „beszélni”, „lobogni”, „belázasodni”, „önkívületbe esni”, néha még „le is soványodni”.

És hányféle változata létezik! Gondoljunk csak történelmi zászlóinkra. Gondoljunk például nemzeti lobogónknak a történelem legutóbbi viharában létrejött változatára, a lyukas nemzeti zászlónkra, mely 1956. október 23-án született meg, és került be a magyar eszmeiség gazdag világába. Mennyi szenvedély, elszántság, szabadságvágy és áldozatkészség szorult az egykor hamarjában késsel formált lyukas forradalmi lobogóba! Pedig hát – mondhatnánk – ez is csupán bot és lyukas vászon. De mondhatjuk?...

Penckófer János