Újévi szokások nyomában a Föld körül
A piros alsóneműk viselésétől a hullámátugrálásig
Az óévből az újesztendőbe való átmenethez világszerte megannyi – és köztük megannyi, számukra igen különös – szokás kapcsolódik, melyek közül soknak az a célja, hogy öt világrész sok-sok országának lakói – meglehetősen irracionális módon – boldogságot, szerencsét, gazdagságot próbáljanak biztosítani maguknak, illetve szeretteiknek. Csemegézzünk hát kicsit az újévi hagyományok között, bepillantva különböző népek gondolatvilágába és otthonaiba.
Európa északnyugati peremén, a Smaragd szigetnek is nevezett Írországban máig él az újévi szélirányból való politikai jóslás hagyománya (természetesen nem a kormánytagok, hanem az átlagemberek körében). Ha nyugatról fúj a szél, az jólétet, gazdagságot hoz Írország számára az újévben, ha viszont keleti szél lengedez, akkor erősödik a volt gyarmattartó, Anglia befolyása. Emellett – jó brit szokás szerint – a fagyöngy is nagy szerepet játszott hajdanán az újévhez kapcsolódó szokásokban: ezzel az örökzöld növénnyel ijesztették el a rossz szellemeket, a holdvilágos éjszakán fess fiatalemberekről álmodó ír leányzók pedig fagyöngyöt tettek párnájuk alá, hogy megálmodják jövendőbelijüket.
Az Ír-tenger keleti partján, a ködös Albionban karácsonytól újévig valósággal ellepik a házakat a fagyöngyök, a szerelmeseknek pedig az újesztendő első napján e növények alatt ajánlatos csókolózniuk, ha azt szeretnék, hogy az új évben is elválaszthatatlanok legyenek egymástól. Szilveszter éjszakáján, éjfélkor, az első harangütéskor a házigazdák kinyitják otthonuk hátsó ajtaját, hogy kisuhanjon rajta az óév, majd a tizenkettedik harangkonduláskor kinyitják az első ajtót, hogy beengedjék az újévet. Ennek első napján az ángliusok borral, teával és saját készítésű finom falatokkal mennek vendégségbe hozzátartozóikhoz, jó ismerőseikhez, hogy étellel-itallal ajándékozzák meg őket, egyes vidékeken pedig fűszeres darált hússal megtöltött, háromszög alakú süteményekkel lepik meg szeretteiket, barátaikat, szomszédjaikat.
Skóciában szűk családi és baráti körben költik el ünnepi estebédjüket, melyből hiányzik a pezsgő, ehelyett inkább a jóféle skót whiskyt, valamint az erős sörből, whiskyből és tojásból főzött forró italt, a hot pintet iszogatják, leöblögetve a házigazda által kínált, black bunnak nevezett fekete kenyeret, valamint a haggist, a töltött birkagyomrot. Nem sokkal éjfél után pedig az asztaltársaság egy magasabb, fiatalabb férfitagja egy üveg itallal, egy mazsolás kenyérrel, illetve egy darab feketeszénnel áll ki az ajtóba, hogy becsalogassa a házba a jó szerencsét.
Skandinávia legdélebbi részén, Dániában újév napján régi cserépedényeket törnek szét – ajánlatosan minél nagyobb zajjal – családtagjaik, barátaik, szomszédjaik otthona előtt, így kívánva boldogságot, szerencsét és minden jót.
Németföldön az újévi szokások többsége a táplálkozással függ össze. A szépen megterített ünnepi asztalra disznóhúsból készült ételeket tesznek, mivel azok – az irracionális hagyomány (magyarán: babona) szerint – boldogságot és gazdagságot hoznak, mindezen pedig igencsak szörnyülködhet az Egészségügyi Világszervezet. Baromfit nem fogyasztanak, kivéve a Rajna-vidéket, ahol libasült szerepel az ünnepi menüben. Természetesen az édességek sem maradnak el, mint a marcipánmalac, a gyümölcskenyér vagy az újévi kalács, az utóbbiba pedig pénzérmét sütnek, hogy pénzben és egészségben gazdag legyen az újesztendő.
A taljánok ellenben makaróniból, spagettiből vagy más, hosszú tésztából készített ételt fogyasztanak, hogy minél hosszabb és egészségben gazdagabb legyen az életük. A párra vágyó magányos urak és hölgyek számára ajánlatos a piros alsóneműk felöltése, hogy magukhoz vonzzák a szerelmet, akárcsak Spanyolországban vagy a távoli Chilében. A családok pedig az utcára dobálják régi bútoraikat, technikai eszközeiket, még az emeletekről is, sűrű „Vigyázat!” kiáltások közepette, sajátos módon intve búcsút az óévnek.
Maradva Dél-Európánál… A germánokhoz hasonlóan, a hellének is pénzérmét sütnek bele – na, nem az újévi kalácsba, hanem a Szent Vazulról elnevezett Vazul-kenyérbe, és aki nem nyeli le a pénzt, vagy nem törik bele a foga, arra (a hagyomány szerint) jólét, bőség vár. A gyerekek pedig igencsak várják Szent Vazult, a szegények és a gyermekek védőszentjét. Szilveszter estéjén szépen kipucolják cipőiket, melyeket azután a hagyomány szerint Szent Vazul – a valóságban a szülők – édességekkel raknak tele. Spanyolországban a december 31-ről január 1-re virradó éjszakán, konkrétan éjfélkor a harangok minden egyes ütésekor bekapnak egy szem szőlőt, hogy az újesztendő mind a tizenkét hónapja gazdag és szerencsés legyen.
Izraelben mézeskalácsot, illetve mézbe mártott édes almát fogyasztanak – nemhiába terül el a közel-keleti ország a tejjel-mézzel folyó Kánaánban –, hogy az újév is mézédes legyen. Emellett meren – édes répából készült étel – is az ünnepi asztalra kerül, hogy az új esztendőben is gyarapodjon a család. Ázsia keleti végében, Japánban pedig természetesen rizstortát sütnek, méghozzá egy héttel újév előtt, és az új esztendő első napján eszik meg az édességet.
A Csendes-óceán túlpartján, az Egyesült Államokban többnyire babból készült ételeket fogyasztanak az év első napján, mivel a hagyomány szerint az állandóságot, folytonosságot jelképező kerekded ennivalók gazdaggá és boldoggá teszik az azokat magukhoz vevő embereket.
Délebbre, Brazíliában szilveszterkor fehér ruhaneműket öltenek az emberek, hogy szerencsés, boldog és békés legyen az új esztendejük. Az óceánhoz közel lakók vagy oda elutazók éjfélkor lemennek a partra, és a fövenybe nyomott, meggyújtott gyertyákkal, illetve a habok közé vetett virágokkal köszöntik az újévet.Emellett az emberek be is gázolnak az óceánba, és átugornak hét hullámot, melyek a hét napjait szimbolizálják, hogy az újesztendőben a hét minden egyes napját örömben tölthessék el…
Hát eddig tartott óévi-újévi világjárásunk. Ám jegyezzük meg: nem különös, vagy éppen bolondos szokásoktól függ, milyen lesz az új esztendő. És az a legfontosabb, hogy – egy régi református ének szavaival élve – Isten legyen vezérünk az új esztendőben…
Lajos Mihály
