A legfontosabb tudnivalók a 2016-os költségvetésről
Némi túlzással kijelenthető, hogy a 2016-os ukrán költségvetősről több szó esik azóta, hogy éppen karácsony napjára virradóra elfogadták, mint esett előtte, amikor pedig elvben meg kellett volna vitatniuk a dokumentumot a szakértőknek és a politikusoknak. Ha azonban belegondolunk, hogy milyen körülmények között született a büdzsé, könnyen beláthatjuk, hogy nem is várhattunk egyebet, mint vitát és bizonytalanságot.
Azon a bizonyos csütörtökön a képviselők szinte egész nap olyan törvényekről szavaztak, amelyek így vagy úgy, de befolyásolták az idei büdzsé számait, miközben a házelnök és a kormányfő egyaránt arról győzködte a képviselőket, hogy a költségvetésnek is meg kell születnie még aznap. Vagyis a honatyák végeredményben egy olyan pénzügyi dokumentumot fogadtak el pénteken hajnalban, amely gyakorlatilag még el sem készült, olyan költségvetési számokra bólintottak rá, amelyeket szinte senki nem ismerhetett pontosan, és amelyeket senkinek nem volt ideje összesíteni és ellenőrizni.
Utóbb vitatkozhatunk azon, hogy kit terhel a felelősség a történtekért – a képviselőket, esetleg a kormányzatot? –, az ukrán politikában azonban ennek nincs értelme. Emlékezhetünk rá, hogy a tavalyi költségvetés 2014 decemberében hasonlóan drámai körülmények és fejetlenség közepette született meg, nem csoda, ha a politikusok úgy gondolták, hogy a 2016-os büdzsét is áterőszakolhatják a törvényhozáson ezen a módon.
A lényeg, hogy bár tavaly a kormány egész évben a készülő adóreformot emlegette, az új Adótörvénykönyv tervezetét mégis alig néhány héttel az év vége előtt ismerhette meg a közvélemény, s végül ezt a dokumentumot is elvetették, bejelentve, hogy az idei büdzsét a régi Adótörvénykönyv alapján fogadják el, amelyet mindössze annyira módosítanak, hogy megfeleljenek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elvárásainak.
Mindenki tisztában volt vele, hogy az adóreform az államfő, a miniszterelnök és a kormánypártok közötti ellentétek áldozatává vált, így senki sem csodálkozott azon – legfeljebb egy kicsit, a választók kedvéért –, hogy a tervezett adószámokat, majd az azokon alapuló „IMF-kompatibilis” költségvetést csak késve, az utolsó pillanatban nyújtották be a parlamentben. Ha jobban belegondolunk, azt sem gondolhatta senki komolyan, hogy ezután építő jellegű vita következik majd a törvényhozásban az ország legfontosabb pénzügyi-gazdasági dokumentumairól. Minden úgy alakult ezúttal is, ahogyan a korábbi években megszokhattuk: a képviselők és képviselői csoportok hozzáláttak, hogy „kiverjék” a kormányzatból az adószámok és a költségvetés érdekeiknek megfelelő módosítását. A végeredmény egyes szakértők szerint egy szinte minden vonatkozásban következetlen és összefüggéstelen rendelkezéstömeg lett, amely sokkal inkább emlékeztet a politikusok egyesített kívánságlistájára, semmint az ország gazdasági felemelkedését célzó, a beígért reformokat tükröző dokumentumra.
Így azzal együtt, hogy a hatályos adójogszabályok módosítása nem egy pozitív változást eredményezett az adó nyilvántartása, kiszámítása és fizetése terén, néhány furcsa döntés is született. Például ahelyett, hogy létrehozták volna az áfa-visszatérítést igénylők egységes jegyzékét, amely lehetővé tette volna, hogy következetesen és nyilvánosan, kivételezés nélkül térítse vissza az állam a vállalkozókkal szemben felhalmozott tartozását, mindjárt két jegyzéket hoztak létre: az egyiket a jelentős exportőröknek (akik termékeik legalább 40 százalékát exportálják), és egy másikat a többiek számára, akik valószínűleg csak nagy késéssel juthatnak majd hozzá a pénzükhöz. Vagyis – mutat rá az ukrán sajtó ellenzéki része – a kormány elvben az adófizetők egyenlőségét hirdeti, mégis vannak – továbbra is –, akik egyenlőbbek a többieknél.
Az is várható volt, hogy ellentéteket szül az agrárszektor számára előirányzott speciális áfafizetési rendszer. Eredetileg a kormány szerette volna teljesen eltörölni az ágazat kedvezményeit ezen a téren, utóbb azonban ezt 2017-re halasztották indítványozva, hogy csupán az áfa 75 százalékát fizessék be a költségvetésbe az érintettek. De a háttéralkuk eredményeként a kormánynak még ezt a javaslatát sem sikerült megvédenie, hiszen a létrejött megállapodás értelmében a növénytermesztők az áfájuk 85 százalékát kötelesek befizetni a költségvetésbe, miközben a sertéstenyésztők és a szárnyaságazat az 50 százalékát, a tejtermelők és a szarvasmarha-tenyésztők pedig mindössze a 20 százalékát.
A meghirdetett átfogó reform helyett végül csak minimális mértékben változott az egyszerűsített adózás rendszere. Továbbra is négy csoportjuk marad az egységes adót fizetőknek, s az első és második csoportba tartozók esetében gyakorlatilag semmilyen módosítás nem történt. A harmadik csoportnál valamelyest szűkült az érintettek köre, illetve nőtt az adó mértéke, miközben a negyedik csoportba sorolt mezőgazdasági vállalkozók köre nem változott, bár ebben a tekintetben egyelőre a szakértők számára sem világos minden részlet.
Ami adóterheinket illeti, a természetes személyek jövedelemadóját egységesen 18 százalékban állapították meg. Változatlanul, azaz 5 százalékon hagyták az osztalékadót. Hosszas huzavona után mégiscsak csökkentették az egységes társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, de nem a tervezett 20 százalékra, hanem 22-re.
Az adótörvény módosítása után került sor a költségvetés elfogadására. A legoptimistább politikusok sem hihették, hogy néhány óra alatt figyelembe lehetett venni a költségvetés tervezetében az adótörvény módosításának valamennyi következményét, illetve a több száz módosító indítványt, mégis elfogadták a dokumentumot. Jellemző, hogy utólag Natalija Jareszko pénzügyminiszter is kénytelen volt elismerni: a töménytelen módosítás után még abban sem lehetnek biztosak, hogy az IMF jóváhagyja a költségvetést, ami pedig feltétele annak, hogy az ország hozzájusson a további, létfontosságú nemzetközi hitelekhez.
A főbb számok ismertek: a költségvetés bevételi oldala 595,081 milliárd hrivnya, s összeállítói 667,733 hrivnya kiadással kalkulálnak. A költségvetési hiány felső határát 83,694 milliárd hrivnyában állapították meg. Az államadósság 1,5 trillió hrivnyára nőhet 2016-ban, ami 7,7 százalékos növekedésnek felel meg. Idén több lépcsőben emelnék a minimálbért. Mértékét január 1-jétől 1378 hrivnyában állapítanák meg, május 1-jétől 1450 hrivnyára nőne, december 1-jétől pedig 1550 hrivnyát tenne ki. Az egy főre számított létminimum január 1-jétől 1330 hrivnyát, május 1-jétől 1399 hrivnyát, december 1-jétől 1496 hrivnyát tesz ki átlagosan. Ily módon a létminimum és a minimálbér növekedése a 2016 decemberi állapotot 2015 decemberéhez viszonyítva 12 százalékot tesz ki.
A kormány idén a GDP 2 százalékos növekedésére és 12 százalékos inflációra számít. A költségvetés összeállítói ezer köbméterenként 225 dolláros import-gázárral számoltak, miközben a nemzeti valuta árfolyama a dollárhoz viszonyítva 2016-ban éves szinten 24,1 hrinya körül alakul szerintük.
Az ördög persze a részletekben rejlik, amelyeket azonban a jelzett kapkodás és alkudozás következtében senki sem ismer egészen pontosan. Igaz, talán nem is szándékozik kutatni utánuk senki. A kormányzat például azért nem, mivel számukra csak az a fontos, hogy az IMF rábólintson a költségvetésre, a képviselők pedig azért, mert bizonyosak benne, hogy a dokumentumot már februárban módosíthatják, tehát szinte abban a pillanatban, hogy az IMF január végére várt tárgyalóküldöttsége kiteszi a lábát az országból.
Aggasztóbb, hogy senki sem tudja, milyen úton szándékozik a kormány teljesíteni a költségvetésnek a tavalyit 15 százalékkal meghaladó bevételi oldalát, ha a gazdaság jó esetben is stagnálni fog idén, az adóreform pedig elmaradt. Miből szándékoznak pótolni a csökkentett társadalombiztosítási hozzájárulás miatt kieső pénzeket?
Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy az előttünk álló gazdasági év az elmúlt esztendőhöz fog hasonlítani. Tavaly a mostanira emlékeztető kavarodás közepette elfogadott költségvetést a beígért 20 százalék helyett 46 százalékos infláció követte, a dollár árfolyama pedig 24 hrivnyára nőt, miközben a büdzsé még 17 hrivnyás dollárral számolt – emlékeztet a zn.ua. Csak remélni lehet, hogy idén jobban járunk, s nem folytatódik a 2015. évihez hasonló ütemben a lakosság elszegényedése.
zzz
