Imre Ádám Építők c. kiállítása a Rákóczi-főiskolán

„A legnehezebb egy festő számára önmagát megfesteni”

„Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének” – szóltak Wass Albert szavai Imre Ádám Építők című kiállításának megnyitóján, amely a Pro Cultura Subcarpathica jóvoltából valósult meg a Rákóczi-főiskola Gross Arnold termében. Az idézett sor tökéletesen illeszkedik Imre Ádám ars poeticájához. Műveit – elmondása szerint is – átjárja önmaga és Isten, Krisztus keresése; oszlopok azok, amelyeket Istennek állított művészetének vászonudvarán.

A megnyitón Imre Ádám beszélt kiállított képei megalkotásának hátteréről. Elmondása szerint miután elkezdte a Pécsi Tudományegyetemen tanulmányait, a szakrális orientációt választotta, első műve a címadó képe, az Építők volt. Ezzel indult el azon az úton, amelynek az ösvénye a kiállítás képeivel lett kikövezve. Mint elmondta, sokszor megfestette magát egy tükör segítségével, mindezt két okból: elsőként meg akarta érteni, kicsoda is ő valójában, kereste önmagát; másodsorban pedig tanulás céljából választotta a szakma elsajátításának, munkája tökéletesítésének ezt az útját: „A legnehezebb egy festő számára önmagát megfesteni. A tükör veszélyes dolog, hiszen nem azt látjuk benne, mint aminek hisszük magunkat.”

Imre Ádámnak eddig több mint 10 kiállítása volt itthon és Magyarországon. Aktív alkotó résztvevője az elmúlt évek művészettel foglalkozó kárpátaljai rendezvényeinek.

Voltak egyéni és társas kiállításai is, több alkalommal tekinthettük már meg illusztrációit.

Kárpátaljai, február 9-én megnyílt kiállításával kapcsolatban lapunknak elmondta, hogy miután 2012-ben felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára, az ott töltött idő hatására az addig intuitív festészeti stílusát felváltotta a gyakorlatias ábrázolásmód. Műveinek témája többnyire önmaga és a külvilág, valamint ezek fúziója lett. Megfigyeli önnönmagát, majd azt a vásznon elemzi. A vászon számára egy hosszabb idődimenziót felölelő tükör, amelyben könnyebben észrevehetőek saját emberi momentumainak változásai.

„Mint minden tudományos vagy művészi alkotás, anyaggyűjtéssel kezdődik az alkotói folyamat” – mondja Imre Ádám. Megfigyeli a kortárs művészek, évfolyamtársak alkotásait, magába szívja a művészek impulzusait, amelyeket majd kiegészít a saját tapasztalattal és tudással: „Bármihez nyúl hozzá az ember, ahhoz már valaki előtte hozzányúlt – vélekedik az ifjú művész, majd folytatja –, így a folyamat olyan, mint egy fonál, amire rátalálunk a keresés közben.”

A címmel kapcsolatban elmondta, a képsorozat azért kapta az Építők nevet, mert az egyetemi évek alatt volt egy képe, amelyre tanárai felfigyeltek. A képen látható egy motívum, amint egy munkás éppen simítja a betont. Ezek a képek, a motívumok – metaforák, a művész lelki épülését ábrázolják. Imre Ádám elindult önmagát keresni, önmagát építeni, így kapta a kiállítás az Építők címet: „Valahol a szakralitás, a hit, az „értelmeknek” keresése közben akadtam rá olyan vonzásokra, amelyek magukkal rántottak. A valóság, a létezés keresése, Krisztus keresése.”

A képsorozatot Budapesten már bemutatták, de Keret nélkül címmel. A címkülönbséget azzal magyarázza a művész, hogy ott olyan képek is jelentek meg, amelyek itt nem, és fordítva.

„A festészet egy lassú folyamat – vélekedik Imre Ádám –, ha megszületik egy új kép, mindig kiegészíti az előzőeket. A témák nem haladnak el egymás mellett.” A címválasztás másik indoka legfőképpen édesapja iránti tisztelete volt, aki szintén építészként kereste kenyerét.A kiállított festmények két év kemény, kitartó, folyamatos munkáját összegzik. A kiállítás megnyitója után Király András hegedűművész játszott.

Imre Ádám Építők című képsorozatát még ezen a héten tekinthetik meg az érdeklődők.

Szaniszló Róbert