Győri László: Azonosság

Olyan vagyok, mint a többiek.

Jöhet bánat vagy káröröm,

egy szikrát se különbözöm

se ebben, se abban tőletek.

Nem leszek más, amikor kitör

a tereken, a földeken

a gyűlölet, a förtelem,

a gazság, a bűn mindenkiből.

Ilyen vagyok. Ilyenek vagyunk.

Ettől lehet-e, s hogy lehet

menekülni, a gyűlölet

elhagyja-e szívünk és agyunk?

Hol a vége, hol a kezdete,

hol ereszt gyökeret a bűn?

A kés miféle köszörűn

fenődik, hogy öljünk majd vele?

Legszebb öröm a káröröm,

legjobb bánat a másoké.

A szívetekbe ások én,

magamhoz így nem lesz közöm.

Magamhoz mégis van közöm,

lehet, hogy mégis más vagyok:

gyűlölök, szeretek, olvadok,

s jóvá vés majd az ötvösöm.

Gyűrű vagyok ujjatokon,

az ujjatokra simulok.

Gyűrű vagyok és nem hurok.

Ne húzzatok le! Bizalom.

Győri László tagja a Kilencek nevű költőcsoportnak, mely 1969-es Elérhetetlen föld című antológiájával került a figyelem középpontjába. A Kilencek – azaz: Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezey Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre és Utasssy József – antológiája ötezer példányban fogyott el a megjelenése után. A szerzők, ahogy azonnal ismertté váltak az olvasók körében, úgy kerültek azonnal a nem támogatottak közé a kultúrpolitikában.

A felemás helyzet ellenére Győri László addig és azóta is számos díjban részesült. Az 1992-től József Attila-, 2010-től pedig Szépíró Díjas szerző itt olvasható költeményét nem szükséges feltétlenül az egykori legendás társaság közös fellépése felől értelmeznünk.

Az Azonosság egy kortól független, általános gondra irányítja figyelmünket. Arról a helyzetről beszél, hogy mi fog történni, amikor „a tereken, a földeken” kitör „a gyűlölet, a förtelem, a gazság és a bűn”. A vers szerint egyén és közössége azonosságot mutat, egyszersmind a költeményben megszólaló én mégis bizakodik saját, külön cselekvő elhivatottságában...

Penckófer János