„Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek...”

Március 15-i ünnepségek

2016. március 16., 09:22 , 792. szám

Március 15-én hagyományához hűen tartotta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő ünnepi rendezvényét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola.

„Március 15. – az ifjúság napja” – ezzel a gondolattal kezdte köszöntőbeszédét dr. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola rektora a hagyományos, az 1848–49-es szabadságharc előtt tisztelgő főiskolai megemlékezésen, majd hangsúlyozta: azon a történelmi, márciusi napon eltökélt és cselekvőképes fiatalok egy jobb korszak reményében fogalmazták meg követeléseiket az akkori hatalom felé. Bár a forradalmat követő szabadságharc elbukott, a március 15-i forradalom mégis fundamentuma volt a 168 évvel későbbi kornak, ami nem beszél másról, mint arról, hogy „az ifjúság mindig hosszú távon határozza meg a nemzet sorsát” – vélekedett Orosz Ildikó.

„Március 15. a magyar politikai nemzet születésnapja” – mutatott rá a rektor, majd elmondta, legyünk büszkék arra, hogy az akkori magyarság egy közösséggé, egy testté vált, amelynek egy akarata volt: képesek legyenek ott élni, „ahová az Úristen vezényelte őket a honfoglalás idején”.

Bocskor Andrea, az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának alelnöke a megemlékezésen tartott beszédében elmondta, hogy március 15. különösen fontos, mert bár leverték a magyar nép szabadságért folytatott harcát, a forradalom emlékében megfogalmazott szabadságvágyat nem tudták megsemmisíteni. „Március 15. számunkra mindig a remény, a tenni akarás, a cselekvés ünnepe” – fogalmazott a képviselőnő, majd elmondta, hogy az ifjak lelkesedése és elszántsága példaként szolgált a későbbi generációnak, amely 1956-ban szembeszállt az elnyomással, majd 1989-ben leszámolt az akkori hatalom kíméletlen rendszerével. „Számtalanszor az ifjúság jelentette a nemzet fejlődésének motorját” – vélekedett Bocskor Andrea. A képviselőnő szerint a mai fiatalok előtt is azok a feladatok állnak, mint a márciusi ifjak előtt álltak, csak kard helyett tollal és papírral, tudással kell megvívniuk forradalmukat.

Bocskor Andrea képviselőnőt követően a felsőfokú szakképzési intézetben megtartott szónokverseny nyertes diákja, Illés Kitti mondta el beszédét.

A rendezvényen Deák Dániel angol szakos hallgató elszavalta a Himnuszt, valamint a rendezvényen fellépett a főiskola énekkara is.

Nagyberegen március 14-én a helyi kultúrházban emlékeztek meg az 1848–49-es eseményekről a KMKSZ Nagy­be­regi Alapszervezete által rendezett ünnepségen.

„Népünk, a magyarság történelmét állandó megpróbáltatások jellemzik. Elődeink eleinte, a zivataros századokban folyamatosan harcoltak a fennmaradásért, azért, hogy napjainkban is szóljon az ékes magyar szó. A hőstettek nagy része elhomályosul, feledésbe merül. De nyelvünk, kultúránk, hagyományaink bennünk élnek” – e gondolattal, a Nagyberegi Református Líceum 9. osztályos növendékeinek zenés-verses előadásával vette kezdetét a megemlékezés.

A diákok műsorát követően Csok Márta, Nagybereg polgármestere szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva, hogy a nemzeti identitásunk alapkövét jelentő forradalom eszméje a mai napig érvényes. A magyar nép akkor békét, szabadságot és egyetértést kívánt, s a kárpátaljai magyarság ugyanezt akarja ma is. Bár a szabadságharc elbukott, szellemisége és nemzeti öntudatunk a mai napig életben tartja azt.

„Tisztelet a bátraknak!” – kezdte ünnepi köszöntőjét Vass Ottó, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének alelnöke. Elmondta: Bátrak voltak azok az ifjak, akik 168 évvel ezelőtt az európai forradalmak hangulatának hatására az akkor az osztrák birodalom fennhatósága alatt álló Magyarországon fel merték emelni hangjukat a magyar szabadság ügyéért. Hittek a szabadság eszméjében, bátran vállalták a 12 pontot, kitartottak annak minden követelése mellett. Tették ezt azért, mert ezt követelte meg tőlük a nemzet.

Badalóban a helyi református templomban tartott ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a megemléklezés. Sápi Zsolt református lelkipásztor igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy a magyarság zivataros évszázadai során elődeink jól sáfárkodtak az Istentől kapott kincsekkel, de egyben arra figyelmeztetett, hogy a Mindenható majd egykor mitőlünk is számon fogja kérni, hogy gyermekeink ismerik-e Petőfi verseit, költészetét, nemzeti nagyjaink ránk maradt értékeit.

Az igehirdetést követően dr. Jakab Lajos családorvos, a KMKSZ helyi alapszervezetének alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, az egyik legjelesebb ünnepünknek nevezte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóját, amely örökségül hagyta nekünk a hazaszeretetet, a szabadságvágyat.

Badaló testvértelepülésének, Szatmárcsekének képviseletében Bihariné Kormány Szilvia alpolgármester asszony, illetve Sarkadi Pál, korábbi polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy mi, magyarok kis nemzet vagyunk ugyan, de a határon túl élő testvéreinkkel kiegészülve alkotunk igazán erős és büszke nemzetet.

Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke arról beszélt, hogy az 1848-as hősök önzetlen, megalkuvást nem tűrő, bátor harcát ünnepli ma a világ magyarsága, de ezt csak ott lehet igazán magunkévá tenni, ahol szabadon, anyanyelvén alkotva tudja megélni mindennapjait a nép. Beszédét Kölcsey Ferenc üzenetével zárta: „A haza minden előtt!”

A szónokokat követően a gróf Gvadányi József nevét viselő helyi általános iskola tanulói adtak elő az ünnephez illő dalokat, majd a jelen lévő vendégek megkoszorúzták a templom külső falán lévő Petőfi-emléktáblát.

Március 14-én a görög­katolikus templom kertjében felállított kopjafánál emlékeztek a palágykomoróciak az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra a KMKSZ Palágykomoróci Alapszervezete által szervezett ünnepség keretében. Andrejcsák-Tóth Anetta, az alapszervezet elnöke, járási képviselő ünnepi beszédében örömtelinek nevezte, hogy 168 évvel a forradalom után is magyarnak tudjuk vallani magunkat Kárpátalján, és hangsúlyozta: „Mindent meg kell tennünk azért, hogy ez továbbra is így maradjon.”

Szkoropádszky Péter pa­lágy­komoróci görögkatolikus parochus ünnepi beszédében Vasvári Pálnak, a márciusi ifjak egyik vezéralakjának visszaemlékezéseiből idézett, aki maga is kötődik a faluhoz, hisz édesapja Palágyban született 1786-ban, a nagyapja pedig ott volt görögkatolikus lelkész. Az ő példája is igazolja, hogy egy kis faluból is származhatnak nagy hatású emberek. A mi feladatunk, hogy olyan fiatalokat, hazafiakat neveljünk, akik képesek kiállni a nemzet ügyéért – hangsúlyozta Péter atya.

A Pekár Tünde iskolaigazgató vezette helyi általános iskolások a forradalmat idéző irodalmi műsort mutattak be, majd a jelenlévők megkoszorúzták a forradalmunkra emlékeztető kopjafát, és elénekelték nemzeti himnuszunkat. Az ünnepségen jelen voltak a helyi óvodások is Szanyi Katalin nevelőnő vezetésével.

Vasárnap délután megemlékezésre került sor az1848–49-es szabadságharc kezdetének 168. évfordulójának alkalmából a Karácsfalvai Kultúrházban. Nemzeti imádságunk eléneklése után Gorondi Albert, a Karácsfalvai KMKSZ-alapszervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy1848. március 15. a magyarság több mint 1000 éves történelmének talán legfényesebb napja, a magyar szabadság születésének napja.

Gorondi Albert beszédét követően a fiatalok vették át a színpadot, és felelevenítették az 1848-as márciusi napok eseményeit. A gyerekeket Tóth Mária kultúrházvezető készítette fel. Színes műsorukat a közönség vastapssal hálálta meg.

(Kárpátalja)