30 éve történt: Csernobil

Április 26-án 30 éves évfordulójához érkezik az 1986-ban, Észak-Ukrajnában (akkor még szovjet tagállam) bekövetkezett nukleáris katasztrófa. Eddig két, a legmagasabb, 7-es szintű, atomreaktorhoz köthető balesetet jegyeztek a történelemben, az egyik a Csernobili Atomerőmű, a másik pedig a 2011-es Fukushima Daiichi nukleáris katasztrófája volt. A sugárfertőzés terjedésének megakadályozására tett erőfeszítések költsége 18 millió rubelt emésztett fel, és több mint 500 ezer munkás vett részt a mentési és elhárítási műveletekben. A katasztrófa hosszú távú hatásait – sugárfertőzés miatti rákos megbetegedéseket – még a mai napig vizsgálják.

1986. augusztus 26-án a Pripjaty városa mellett található Csernobili négyblokkos atomerőmű negyedik blokkjában működő egyik reaktor túlmelegedett. Ez a reaktormag robbanásához vezetett, ami megrongálta a harmadik blokkot is.

A detonáció következtében több tonnányi radioaktív anyag került az atmoszférába, amely az akkori légköri viszonyok következtében szétszóródott Ukrajnában, Fehéroroszországban, Oroszországban és kis mértékben Európa más térségeiben is. Az atmoszférába került anyag 400-szor nagyobb mennyiségű volt, mint a hirosimai atombombáé. A legnagyobb radioaktív anyagmennyiség – megközelítőleg 60 százalék – Fehéroroszországot érte el.

A sugárzási szint a legérintettebb helyeken másodpercenkénti 5,6 röntgen volt, ami több mint 20 ezer egységnyi röntgen óránként. Itt érdemes megemlíteni, hogy a halálos adagú radioaktív sugárzáshoz elég az 5 óránkénti 500 röntgen, ennek fényében a katasztrófa egyes helyszínein tartózkodó embereket egy perc alatt érhette halálos dózisú sugárzás.

Mivel Ukrajna a robbanás miatt villamosenergia-hiánnyal küzdött, a harmadik blokkot helyreállították, majd újra beindították. 1996-ban az ukrán kormány és nemzetközi szervezetek által kötött megegyezésnek megfelelően lekapcsolták az első reaktort, majd 2000-ben ünnepélyes keretek között Leonyid Kucsma akkori államfő lekapcsolta a harmadikat is, amely egyúttal a blokk működését is megszüntette.

Az 1986–87-es mentési időszakban 220 ezer munkást érhetett sugárzás. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ebből kb. 2200 személy lassú lefolyású sugárbetegségben fogja életét veszíteni. Az orosz hatóságok szerint a közvetlen áldozatok száma 31 fő lehet, míg az ENSZ-nek az atomsugárzás hatásaival foglalkozó tudományos bizottsága (UNSCEAR) 64 halálesetről beszél. 1986-tól 2000-ig 350 400 személyt evakuáltak, majd telepítettek át Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország területeire. A reaktor körüli 30 kilométer sugarú terület a szakértők véleménye szerint még legalább 20 ezer évig lakhatatlan lesz.

A katasztrófa után a radioaktív felhő által érintett területeken megnövekedett a krónikus megbetegedések száma. 1993-ban az Ukrán Egészségügyi Minisztérium felmérése szerint Ukrajna lakosságának durván a 70 %-a szenvedett légzőszervi és idegrendszeri, valamint rákos megbetegedésben. 2000-ben 3,5 millió ukrajnai lakos állította, hogy sugárfertőzött. Fehéroroszországban a katasztrófa utáni hat évben 40 %-kal emelkedett a veleszületett rendellenességek száma, ami oka lehet az országban megnőtt csecsemőhalandóságnak is. A katasztrófa egyik legkárosabb hatására a gyermekek körében jelentkező pajzsmirigyrákos megbetegedések utaltak, bár ezeknek – legalábbis Fehéroroszországban – csupán 1%-uk volt halálos kimenetelű. A WHO körülbelül 4000 főre becsüli azoknak a számát, akiknek a halálát a levegőbe került radioaktív részecskék okozták.

A felrobbant négyes blokkot egy sebtében felhúzott szarkofággal zárták el a többi blokktól. Ez 16 tonnányi plutóniumot és 30 tonnányi sugárzó port zárt el a külvilágtól. Az azóta eltelt évek alatt a szarkofág állapota a csapadék miatt is sokat romlott, minősége meggyengült. A legfőbb problémát az okozza, hogy az oltás, elkülönítés és a kárenyhítés során nem használtak mérnöki számításokat, így a helikopterről bedobált anyagok véletlenszerű elhelyeződése nem segítette egy stabil belső állapot kialakulását. A már 30 éve megépített vasbeton szerkezetet hosszú távon az összeomlás fenyegette. A szakértők szerint 2006-ban már le kellett volna cserélni, ám ehelyett csak megerősítették. 2013 februárjában pedig, amikor a turbinacsarnok melletti tető összeomlott, a reaktor szivárogni kezdett. Jelenlegi állás szerint 2017-re elkészülhet egy új szarkofág, amely a mérnökök elmondása szerint legalább száz évig képes majd meggátolni a felrobbant erőmű szivárgását. Ez a valaha épült legnagyobb mozgatható kupola, amely 110 méter magas, 257 méter széles lesz (ez alá beférne több Szent István-bazilika!) és 310 ezer tonnát nyom majd. Az építészeti monstrum az erőmű mellett épül, amit majd elkészülte után egy speciális nyomvonalon, 17 méteres síneken, teflon csúszkákon haladva, több nap alatt rátolnak a 4. blokkra. Mivel a munka nem veszélytelen, ezért az alkalmazottak 15 napig dolgoznak, majd 15 napig pihennek. A szarkofág költségvetéséhez egy 2015-ös adat szerint az Egyesült Államok 241 millió euróval, az Európai Központi Bank 675 millió euróval, az Európai Unió pedig 361 millióval járult hozzá.

rsz