Tápanyagellátás: mennyit és miért annyit – a paprika példáján
A májusi fagyosszentek után elérkezik az ideje a melegigényes növények, többek között a szabadföldi paprika kiültetésének. Annak az ideje is most van itt, hogy a termesztő, megtervezve az elérendő termésmennyiséget, gondoskodjék piacról, azaz legyen elképzelése az áru értékesítésének mikéntjéről. Az értékarányos eladásnak elengedhetetlen feltétele a termés piacos megjelenése, hogy színben, formában, nagyságban, csomagolásban kívánatos legyen a vevő számára. Ezeket a követelményeket a termesztett növény csak a kellő tápanyag-utánpótlással tudja teljesíteni, ami megfelelő agrotechnikával párosul. A „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány téli kurzusain gyakran hallani a gazdáktól az érvelést, hogy szántóföldön azért nem adunk egy tonna műtrágyát vagy X tonna szervestrágyát mondjuk a paprika alá, mert drága, mert nitrátos, rossz ízű lesz, mert a termés rohadni fog stb. Az alábbi cikk azért született, hogy megmutassa, miként számítható ki a kijuttatandó talajtáp mennyisége az elérendő terméseredmény és a termőhely figyelembe vételével.
A szívemnek oly kedves növény, a paprika példáján vezetem le, hogy 20 t/ha paprikatermés eléréséhez mennyi tápanyag kijuttatása szükséges időben a talajműveléshez és a paprika fenológiai állapotához igazítva. De a többi termesztett növényünk esetében is elvégezhető az alábbi számítás a burgonya, káposzta, uborka stb. fajlagos tápanyagigényét behelyettesítve a megfelelő helyre. Az alapelv az, hogy annyi tápanyagot vigyünk be a talajba, amennyit a termesztett növény termésével, szárával, gyökérzetével betakarítunk róla – így fenntartható termőföldünk termőképessége a környezet terhelése nélkül.
A trágyázás fő célja, hogy elősegítse a növény optimális fejlődését, és a legjövedelmezőbb termesztési szinten a lehető legnagyobb termés betakarítását tegye lehetővé. Nem érdemes a jövedelmezőségi optimumot meghaladó anyag- és munkaköltséget a termesztésre fordítani, mert ez a ráfordítás ugyan lehet még termésnövelő hatású, de már csökkenő jövedelmezőség mellett.
Gazdaságos tápanyag-utánpótlás csak előre eltervezett rendszer szerint lehetséges. Ennek kidolgozásához számos, a tápanyag-igényt befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni. Választ kell adni a trágyázást érintő négy alapkérdésre: tápanyagból mennyit, milyet (mit), mikor és hogyan adjunk a növénynek.
Azt, hogy mennyi tápanyag szükséges a paprika kedvező fejlődéséhez, alapvetően a talaj minősége és tápanyagkészlete, valamint a növény tápanyagigénye határozza meg. Ezen alapvető szempontok mellett még számos módosító tényezőt is figyelembe kell venni, amelyek kis mértékben szintén módosíthatják a tápanyagszükségletet.
A paprikatermesztésre alkalmas talajok három csoportba sorolhatók:
– a kedvező tápanyag-, víz-, levegőgazdálkodású, könnyen melegedő csernozjomokra és barna erdőtalajokra;
– a jó tápanyagkészletű, de rossz tápanyag-, víz-, levegő-, hőgazdálkodású és nehezen művelhető, kötött réti talajokra;
– a humuszban gazdag homoktalajokra.
A tápanyag-utánpótlási rendszer kidolgozásának első lépéseként meg kell vizsgálni a termesztésre kiválasztott talaj tápanyagtartalmát és agrokémiai jellemzőit. Egyrészt ennek alapján tudjuk a talaj kultúrállapotát a termesztés szempontjából optimális szinten tartani. Másrészt ezáltal okszerűbb és gazdaságosabb tápanyaggazdálkodás valósítható meg. Ugyanis a közepesnél magassabb humusz- és P-, K-tartalmú talajok esetében jelentős mennyiségű műtrágya takarítható meg. A talaj kedvező kultúrállapotához vagy termékenységéhez el kell érni a megfelelő humusz- és tápanyagszintet. A jó humuszellátotság középkötött talajban 3,5%, homokon 2%. Arra kell törekedni, hogy az adott talajban stabil humuszszint alakuljon ki, mert növekedésével arányosan javul a talaj kémiai és fizikai állapota és a műtrágyák is jobban érvényesülnek.
A felvehető nitrogén mennyisége a talajban állandóan változik, értéke csak egy adott időpontra érvényes, ezért a talaj nitrogénellátottságának megállapítása a felvehető nitrogén alapján nem indokolt.
A foszfor és a kálium esetében 200 ezrelék (ppm) P2O5 és 200 ppm K2O jelzi a talaj jó tápanyagellátottságát. Ilyen tápanyagszintnél a termesztés során csak a termés kineveléséhez szükséges foszfor- és káliummennyiséget kell pótolni. (Folytatjuk)
Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány szaktanácsadója
