Húsvéteffektus a korai zöldségtermesztés piacán

Az alábbiakban annak próbálunk utánajárni, miként védhetők ki a tavaszi ünnepek miatt tapasztalható értékesítési zavarok a zöldségtermesztésben.

Az ortodox húsvétra várva a korai zöldségeket termesztő gazdák általában a tenyerüket dörzsölik, hiszen akik ezt az ünnepet tartják, semmit sem sajnálnak annak érdekében, hogy az ünnepi asztal kellően gazdag legyen, így számítani lehet rá, hogy emelkedni fognak a piaci árak. Ugyanez mondható el a május eleji állami ünnepekről, majd a pünkösdről is.

A felfokozott, árfelhajtó kereslet azonban visszaüt, mert utóbb óhatatlanul piaci zavarokat okoz. Az ünnepek utáni időszakban rendszerint jelentősen visszaesik a kereslet, 7–10 nap szükséges ahhoz, hogy a piacokon helyreálljon a rendes forgalom. Tehát amíg a lakosság az ünnep után „a maradékokat eszi”, addig a piac pang, az árak pedig a mélybe zuhannak. Ugyancsak gondot okoz, hogy vannak zöldségfajták – ilyen például az uborka – amelyeket folyamatosan szedni kell, vagyis olyankor is, amikor nincs rá kereslet. A piacon megjelenő újabb és újabb árumennyiségek ilyenkor kereslet hiányában még jobban leverik az árakat, vagyis tovább rontanak a helyzeten.

Gazdatársaimmal elgondolkodtunk azon, miként lehetne kiküszöbölni, illetve a termesztők javára fordítani a tavaszi ünnepekből adódó piaci kereslethullámzást. A legkézenfekvőbb megoldás a termesztés időzítése azoknál a portékáknál, azaz zöldségeknél, amelyeknél ez megoldható. Például a hónapos retek esetében kivitelezhető, hogy a betakarítás a húsvét előtti, az értékesítés szempontjából legkedvezőbb napokra essen, a szamóca érése szintén időzíthető, amint a pünkösdre beérő korai burgonyáé is – hacsak az ünnep nem esik túl későre, május közepére-végére, mint az idén.

De mi történjen azokkal a zöldségekkel, amelyeknek az érése és a szedése folyamatos, így az értékesítésükben gondot okozhatnak az ünnepek utáni keresleti mélypontok? Az az ötletünk támadt, hogy a termesztők tartalékolhatnák a termésüket. Tartalékolhatnának az ünnepek előtti időszakra, amikor felfelé ível a kereslet és az ár, vagyis amikor különösen megéri a piacra vinni az árut. Ilyenkor célszerű összegyűjteni akár egy heti termést is. Ugyanez jelentheti a megoldást az ünnepek utáni piaci visszaesés időszakára: tároljuk az ünnep utáni 7-10 nap termését ahelyett, hogy azonnal a piacra vinnénk, s akkor értékesítsük, amikor a keresletbeni visszaesés elmúltával helyreáll az adott zöldség normális ára.

Az olvasóban jogosan merülhet fel a kérdés: hol tárolja a gazda a betakarított termést értékesítésig? A tároláshoz természetesen ki kell alakítani a megfelelő körülményeket. Kézenfekvő megoldásként a pince kínálkozna, ám ott általában 12-13 fok a hőmérséklet az évnek ebben a szakaszában, ami a szóban forgó zöldségkultúrák számára magas, nem megfelelő. Nyilvánvaló, hogy alacsonyabb hőmérsékleten tovább frissen tartható az áru, s a tárolási veszteség is kisebb. Ebből kiindulva a megoldást hűtőtároló kialakítása jelentheti, ahol biztosítani lehet az adott kultúra számára ideális tárolási hőmérsékletet és páratartalmat.

Utánanéztünk, 50-60 ezer hrivnyáért már beszerezhető a célnak megfelelő ipari hűtőaggregát. A 10 kW-os hűtőaggregát egy 200-220 légköbméteres tárolóhelyiségben képes biztosítani a 0–10 fokos hőmérsékletet. Mi szükséges még a hűtő kialakításához? Meg kell találnunk, esetleg meg kell építenünk a célnak megfelelő helyiséget, s gondoskodnunk kell ipari áramról. A tárolóhelyiséget szigetelni kell, beleértve a padlózatot is. Természetesen tárolóedényekről szintén gondoskodni kell.

A 200-220 m³-nek megfelelő 50–70 négyzetméter alapterületű helyiség – háromméteres belmagassággal számolva – egy nagyobb garázsnak, vagy egy kisebb teremnek felel meg, ami már igen jelentős mennyiségű termés tárolására alkalmas. Számoljunk utána! A szabvány raklap alapterülete egy négyzetméter, amelyen négy banános láda – a termesztők leggyakoribb tárolóeszköze a friss uborka számára – fér el. Maximum 4-5 ládasort lehet egymásra rakni, vagyis azt kapjuk, hogy egyetlen raklapra négy mázsa, legfeljebb fél tonna uborka fér fel. Figyelembe véve, hogy egy 400 négyzetméteres fűtött fóliának viszonyaink között hetente egy tonna körül van a leszedhető termésmennyisége, elmondhatjuk, hogy egy heti uborkatermés két, legfeljebb három raklapon elfér. Ebből következik, hogy egy 10 kW-os hűtőaggregát által hűtött 50–70 négyzetméteres tárolóhelyiség kialakításával akár egy egész gazdabokornak, 4–8 termesztőnek a tárolási gondjai is megoldhatók.

Az elképzelés megvalósítása most azért tűnik különösen aktuálisnak, mivel Magyarország a közelmúltban a kárpátaljai magyar vállalkozók és gazdálkodók támogatására jelentős gazdaságfejlesztési tervet hirdetett meg, amelynek pályázatait várhatóan már június folyamán kiírják. Az előzetes információk szerint egyetlen pályázatból megoldható volna a hűtőkamra kialakításához szükséges hűtőaggregát beszerzése, beszerelése, illetve a tárolóhelyiség szigetelése.

Kalkulációim szerint egy gazda esetében, aki legalább 2000 négyzetméteren termel, a beruházás akár két éven belül megtérülhet. Miután a fenti számítások azt igazolják, hogy egy ilyen tároló egyszerre több gazdát is ki tudna szolgálni, összefogásuk esetén már egy szezonon belül megtérülhetne a beruházás, melynek köszönhetően a jövőben kevésbé lennének kitéve a piaci zavaroknak.

Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági
Alapítvány szaktanácsadója