Tánc, ének és zeneszó pezsdítette az életet Visken

A Felső-Tisza-vidéken egy teljes hétig állt a bál, pontosabban a festői szépségű egykori máramarosi koronavárosban, Visken. Idén hetedik alkalommal tartották meg a kárpátaljai Felső-Tisza menti szórványságot összefogó népzenei és néptánctábort június 20–25. között.

A kárpátaljai – huszti, técsői, rahói, viski – táborozók mellett Fegyvernekről is érkezett egy lelkes csapat. A táborban közel 100 fiatal táncolt, kézműveskedett, énekelt és muzsikált együtt. A rendezvényen részt vevő gyerekek között voltak ukrán anyanyelvűek is, akik igen jól érezték magukat a hét folyamán. A táborvezető Takács Zsuzsanna elmondása szerint nem ez az első év, hogy nemcsak magyar ajkú gyerekek vesznek részt a táborban, s hogy mennyire érzik jól magukat, talán erről tanúskodik az évről évre növekvő számuk.

A táborban a tánclépések elsajátítását a kiscsoport számára Juhász Attila és Lagzi Veronika, a nagyoknak Páva Csaba és Takács Dóra oktatta. A hangszeres szekciót magyarországi szakemberek vezették: Péter Tamás (hegedű), Kánai Bence (brácsa), Pandák Viktor (nagybőgő), Pál Lajos (harmonika), az ének szekciót pedig Pál Eszter. Az egyhetes tábor alkalmával a fiatalok minden este kötetlen táncházon is részt vehettek. A táncos és zenés foglalkozásokon kívül kézműveskedhettek is a fiatalok a viski tájház udvarán, ahol quillingeztek, és termésrajzokat készítettek. A lelkes ifjak csapatokba verbuválódtak: voltak katicák, bubik, szivárványok, liliomok, csillagok, melyekhez aztán kis csapatlelkesítő verseket is költöttek, és a vetélkedők alkalmával előszeretettel skandálták azokat, bátorítva csapattársaikat.

A tábort minden évben a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség hívja életre, támogatóik a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Visk Jótékonysági Alapítvány, valamint helyi vállalkozók, Vitalij Hlipcsuk és Krüzsely Béla. A rendezvénynek a Kölcsey Ferenc Középiskola biztosít helyszínt.

Az idei tábor záróműsora a koronavárosok nyolcadik alkalommal megrendezésre került találkozóján volt megtekinthető, ahol a fiatalok szatmári és galgamenti táncokkal, énekekkel, vajdaszentiványi muzsikával örvendeztették meg a közönséget. A Pál Lajos által vezetett harmonikaszekcióban az apróságok és a szakmában már elismert zenetanárok is bemutatták, hogy hogyan lehet egy hangszeren csodát művelni. A hét nap alatt ugyanis egy jó kis harmonikás banda kovácsolódott össze, amely nagy sikert aratott a közönség előtt.

Az évről évre megrendezésre kerülő tábor célja a hagyományőrzés és a közösség megtartása a Felső-Tisza vidékén élő fiatalok körében. A rendezvény az ukrán ajkú fiatalok között is egyre népszerűbb, ami jól bizonyítja azt, hogy a kultúra határokon, falakon átívelve képes összehozni a nemzetiségeket. Számunkra, itt élő kárpátaljaiak számára jövőnk záloga, ha ezt a fajta békés együttélést a későbbiekben is meg tudjuk tartani, ezért fontosak az ilyen és az ehhez hasonló jellegű rendezvények.

Váradi Enikő