Tornai József: Lelkierő

Ady Endre, én nem tudtam, mi a lelkierő,

míg beteg nem lettem: napról

napra más fájdalmaktól szenvedő.

Te Isten szörnyetege, míg

gyáva voltam, nem mertem arra

gondolni, mi les rám, mi keserít,

pedig lelkierőm csatázik reménytelenségeimmel

és tart egyenesen éjjel-nappal,

kétségbeesésem mérges magokat hint el.

Lelkierőd a példám, Ady, másom nem is maradt,

mint fej-fölemelő dühöm megadás helyett

és valami hol köznapi, hol ünnepi dac,

hogy kibírom, amire holnapom szán,

hiszen te még „a halottak élén” is

büszke voltál fejedelmi életed fogytán.

Én is lehetek a magam ura, míg ágyba

nem roskadok, szerethetek, írhatok

a sorsom mályvarózsáira vigyázva.

A nyolcvannyolc esztendős Tornai József, a kortárs magyar irodalom nagy öregje, 2016-ban is ugyanolyan aktív, mint ahogy azt megszoktuk tőle az elmúlt évtizedekben. Publikációi változatlan rendszerességgel tűnnek föl a különféle kiadványokban. A József Attila- és Kossuth-díjas szerző most is a Hitel című folyóirat főmunkatársa, itt olvasható költeményét pedig a Kecskeméten megjelenő Forrás idei februári számában publikálta.

Ha mindehhez azt is hozzávesszük, hogy szerzőnket 2014-ben A Nemzet Művésze, 2015-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia díjával tüntették ki, úgy a lelkierőről szóló friss költeménye még inkább fölkelti az érdeklődést. Hogyan lehet ilyen aktív, termékeny és sikeres egy szerző hosszú évtizedeken keresztül?

Nos, a Lelkierő című Tornai-versben megszólaló személyiség érdekes módon mutat rá a nélkülözhetetlen lelkierő titkára. Mindjárt az elején Ady Endréhez fordul, úgy jelenti ki, hogy ő eddig nem tudta, mi a lelkierő, hogy mi az, ami egy életen át újra és újra munkára, cselekvésre tudja bírni az embert. Hogy miféle erő az, ami a reménytelenséget is képes legyőzni, és „egyenesen tud tartani éjjel-nappal”.

A Lelkierőben megszólaló személyiség mintegy hódol a nagy költőelőd előtt, hisz Ady Endre lelkierejét tekinti példának. A halottak élén című Ady-vers felemlítése pedig, ezen a helyen különös színezetet ad a Tornai-költeménynek, hisz ugyanezzel a címmel jelent meg az utolsó Ady-kötet is. Mondhatni tehát, hogy a büszkeséggel viselt halál-tudat az, amiből merít a Lelkierő megnyilatkozója. Ebből lesz számára „fej-fölemelő düh” „magadás helyett”; „hol köznapi”, hol pedig „ünnepi dac”, amivel fogadni tudja a holnapot…

Penckófer János