Ki pénze, ki keresse?

2016. augusztus 3., 08:22 , 812. szám

„A postán befizetett februári vízszámla összege nem érkezett meg a ZSEK-hez (lakásgazdálkodási vállalat – a szerk.). Ezt még abban a hónapban tudatták velem. Akkor bevittem nekik a csekket és megmutattam, hogy lássák, befizettem a szükséges összeget. Azt válaszolták, hogy ők nem kapták meg a pénzt, ezért menjek, és tudjam meg, hová utalták. Én erre úgy reagáltam, hogy ez már nem az én pénzem. Öt hónap elteltével üzenetet kaptam, hogy ha nem keresem meg az elveszett összeget, jönnek, és levágják a vízvezetéket. Jogukban áll levágni a vízvezetéket, ha egyébként rendszeresen fizetem a közüzemi díjakat, már a júniusi vízszámlám is ki van fizetve? Kinek a kötelezettsége megtalálni az elkallódott átutalást?”

– Széles körben elterjedt tévhit, hogy a szolgáltatóknak nincs joguk teljesen megszüntetni a lakosság ivóvízellátását. Valójában egyetlen jogszabály sem rendelkezik egyértelműen ebben a kérdésben. Ugyanakkor A közüzemi szolgáltatásokról törvény 19. cikkelyének 1. pontja kimondja, hogy a közüzemi szolgáltatások terén a szerződő felek viszonyát kizárólag a szerződésben vállaltak szabályozzák. A szolgáltatók által a fogyasztóknak felajánlott típusszerződésekben viszont általában szerepel egy olyan pont, mely szerint, ha a felek valamelyike nem teljesíti a szerződésben vállaltakat, a megállapodás felbontható. Ebből következik, hogy ha a fogyasztó nem fizet, s ezzel megszegi a szerződésben vállaltakat, a szolgáltatónak jogában áll felbontani a szerződést, miután már semmi nem akadályozza meg abban, hogy valóban „levágja” a vezetéket.

Hogy mikor jön el a pillanat, amikor elfogy a szolgáltató türelme, s elszánja magát a vezeték levágására, az függhet az adott szerződéstől is. Rendszerint három hónap a türelmi idő a nem fizetővel szemben, ezután következhet a fűrész, s akár a bírósághoz is fordulhat a szolgáltató.

A szolgáltatónak ilyenkor 30 nappal korábban, írásban kell értesítenie a fogyasztót a szolgáltatás beszüntetéséről.

Ami a kérdés második részét illeti, abból kell kiindulni, hogy a szolgáltatás díjának megfizetése a szolgáltatás megrendelőjének a kötelessége. A megrendelő az, aki felkéri valamelyik pénzügyi szolgáltatást nyújtó céget – esetünkben a postát –, hogy továbbítsa a szükséges összeget a kommunális szolgáltatást nyújtó vállalatnak. Más szóval, a pénz mindaddig az öné, amíg meg nem érkezik a szolgáltató folyószámlájára. Ezért ha az átutalás nem történt meg vagy késik, az ön feladata számon kérni a postafiókon, amiért a befizetett összeg nem jutott el a címzetthez. A szolgáltató, a ZSEK viszont a pénz megérkezéséig úgy tekinti, hogy a számla nincs kiegyenlítve.

Ilyen esetben kérvényt kell írnia a postafiók vezetőjének címezve az átutalás haladéktalan teljesítését követelve. A kérvényhez mellékelje az átutalandó összeg befizetését igazoló csekk másolatát (az eredetit őrizze meg!). Ha a posta ezután sem teljesíti az átutalást, vagy nem ismeri el a mulasztását, önnek jogában áll a bírósághoz fordulni. A bíróságon kártérítést is követelhet az önt ért anyagi és erkölcsi kárért.

hk