A mese napját méltatták a Rákóczi-főiskolán
„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl…” – bizonyára mindannyiunk számára ismerősek ezek szavak, hiszen szüleink, nagyszüleink előszeretettel kezdték így az esti álomba ringatásnál meséiket. Igen, a mese. Ez az, ami mindannyiunk számára ismert kulturális érték. Ez az a tiszta forrás, mely most is jellemformáló erővel bír. Ennek a különleges, őseink által ránk hagyott örökségnek a napját méltatták a Rákóczi-főiskolán szeptember 30-án.
A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A kezdeményezés célja az volt, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Az időpontválasztás nem véletlen, hiszen ezen a napon született a híres „nagy mesemondó” Benedek Elek is.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II.RFKMF) Pedagógia és Pszichológia Tanszéke, valamint a Magyar Olvasástársaság a Hagyományok Házával összefogva a mese napja alkalmából mesekútavatást szerveztek.
A mesekút mozgalom Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőtől származik, aki ezzel szerette volna felhívni a figyelmet a mese fontosságára.
Az ünnepélyes avatáson Orosz Ildikó, a II. RFKMF rektora, a rendezvény házigazdája kiemelte, hogy a mese, ami a magyar nép hitvilágát, filozófiáját, lelkiségét adja át, fontos, hogy évről évre eljusson a következő generációkhoz is. A mesekút nem egy tárgy, hanem egy olyan jelképes eszköz, amely megindítja a gondolatokat, a fantáziát, és megindít elménkben egy mesefolyamatot – fogalmazott a rektor.
A kutat ifj. Hidi Endre kárpátaljai képzőművész, az alkotó mutatta be, aki köszönetét fejezte ki, hogy ezzel a különleges feladattal őt bízták meg. Amint elmondta, a megvalósításnál a technikai részletek kisebb fejtörést okoztak, de ezt is sikerült kiküszöbölni. A művész felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a kutat mindenki egyéni módon értelmezheti vagy láthat bele dolgokat. Lehet turulmadár, de Emese nemzedéke is eredhet belőle. „Mivel mesekút, így mese folyik belőle.”
A mesekút érdekessége, hogy amikor megtelik, és túlcsordul a víz, elindul a Magyar népmesék rajzfilmsorozat melódiája. A szervezők elmondták azt is, hogy a későbbiekben szeretnék, hogy valóban mese szóljon a kútból, ezért a mesemondó verseny győzteseinek hangfelvételeivel fogják majd bővíteni a kút hangtárát.
A rendezvényen Tomcsik Eleonóra, a „Tanulás Uniójáért” Alapítvány elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy kincseket kaptunk az elődeinktől, és fontos, hogy ezeket a kincseket továbbadjuk. A legfontosabb, hogy továbbadjuk ezeket a történeteket, amelyek tanító jelleggel is bírnak.
Az avatót és az ünnepi köszöntéseket követően a meséé volt a főszerep: a mesemondó verseny győztesei adták elő meséiket, majd ezt követően Csernik Szende székely mesemondó mesélt a jelenlévőknek. Közben párhuzamosan a XII. Országos Népmese-konferencia zajlott a főiskolán, melynek témája: Generációról generációra. A konferencián Agócs Gergely néprajzkutató, mesemondó, a Hagyományok Háza munkatársa Az olvasott népmesétől a mondott népmeséig címmel tartott előadást, Kész Margit néprajzkutató, a főiskola oktatója a Népmesék a kárpátaljai élő szájhagyományban témát világította meg.
Míg a felnőttebb generációk tudományos jelleggel vitatták a mese kérdéseit, addig a legfiatalabb generációkat a Bagolyvár bábcsoport szórakoztatta.
Hutterer Éva, a főiskola oktatója, a rendezvény szervezője elmondta: a mese lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek beleéljék magukat helyzetekbe, másrészt pedig maguk is fejlesszék képzelőerejüket. Ezért a fontosnak látták, hogy ezt a rendezvényt Kárpátaljára is kiterjesszék.
A rendezvény társszervezői a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány, a „Tanulás Uniójáért” Közhasznú Alapítvány és Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet.
A népmesemondás a közösségekben valamikor hagyományosan a közösségi összetartozást erősítette, emellett tanító-szórakoztató céllal élethelyzetek megoldására beszélt el példákat, „sorsmegoldó képletet” kínált fel. A népmese, bár kezdetektől fogva kultúrákon, határokon, nyelveken keresztül vándorolt, beépítette és megőrizte az egyes népek, nyelvek, kultúrák sajátosságait, ebből következően gazdag forrást nyújt a nemzeti-kulturális identitás kérdéseivel kapcsolatban. A mi feladatunk a XXI. században, hogy ezt a gazdag örökséget ápoljuk és továbbadjuk. Olvassuk, játsszuk és éljük a mesét, áldozzunk időt, és teremtsünk alkalmat, hogy megszólalhasson a mese a maga hangján, hogy gazdagodhassunk bölcsességével.
Váradi Enikő
