„Sosem felejtjük el, amit a hazáért tettek”

Az első világháborúban elesett hősökre emlékeztek Palágykomorócon

2016. október 19., 08:54 , 823. szám

Palágykomoróc első világháborús hőseit méltatta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete október 16-án a palágykomoróci temetőben, ahol ezzel egyidejűleg leplezték le és avatták fel az elesettek előtt tisztelgő emlékjelet.

A megemlékezést And­rej­csák-Tóth Anetta, a KMKSZ Palágykomoróci Alapszervezetének elnöke nyitotta meg. Beszédében elmondta, az első világháború milliónyi áldozata között több palágykomoróci katona vesztette életét, feleségeik özvegyen, gyermekeik pedig árván, félárván maradtak. Hangsúlyozta, a temetőben zord dermedtséggel álló márványtábla legyen az emlékeztető azon férjekre, apákra és gyermekekre, akik hősi halált haltak. Andrejcsák-Tóth Anetta beszédében megköszönte a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, illetve a Budapesti Honvédelmi Minisztériumnak a hozzájárulást, amellyel emlékjelet állíthattak a település hőseinek.

Balogh Dénes ungvári magyar konzul elmondta, az első világháború kezdete óta eltelt 102 év alatt a nemzedékek jöttek s mentek, az elesett magyar katonák hamvai pedig elporladtak, a keresztek és a sírboltok az enyészetéi lettek, de van, ami dacol a természet erejével: az emlékezet. Mint fogalmazott: „Ha felejtünk, és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétkezünk, de ahol az emberek összefognak, és az emlékeket féltőn óvják, ott az élet győz a felejtés felett. Kötelességünk emlékezni és megadni a tiszteletet a hősöknek, mert minden katona hős volt.” Ezek az emberek különböző képességű és gondolkodású, anyagi és családi helyzetű katonák voltak. Volt, akit családja, szülei, feleségei gyermekei búcsúztatták a hadba indulás előtt, és volt, akinek senki sem integetett. Ezek a katonák a csata kimenetelétől függetlenül hősök. Hősök, mert életük elé sokkal magasztosabb, emberi léten túlmutató értékeket helyeztek – mutatott rá a főkonzul.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnök asszonya beszédében hangsúlyozta, tizenöt olyan, a világháborúban elesett palágykomoróci katona neve került az emlékműre, akiknek a nevét ezidáig nem ismertük. De hála Kiss Béla nyugalmazott tanár lelkiismeretes kutatómunkájának, ezek a honvédek jelzik majd a következő generációnak, hogy a kárpátaljai magyarság egy évszázad után sem felejti el háborús hőseit: „Sosem felejtjük el, amit a hazáért tettek” – nyomatékosított az elnök asszony.

Rámutatott, az eltelt ezer esztendőben a magyarság sok győztes csatát vívott, és sokat el is vesztett, de talán a legfájdalmasabbak az első világháború csatái voltak: „Az I. világháború alatt veszítettünk a legtöbbet emberéletben, anyagiakban, nem beszélve a trianoni békediktátum igazságtalanságairól” – hangsúlyozta az elnök asszony. Az emlékmű a magyar hősök emlékének megtartása mellett a béke fontosságára is felhívja a figyelmet, aminek különösen nagy súlya van ebben az időszakban, mert ahol most nemzetközösségünk egy kis szelete él, Ukrajnában ismét háború dúl.”

Balogh Lívia után Kiss Béla nyugalmazott történelemtanár meghatódva beszélt a pa­lágy­ko­moróci világháborús áldozatokról. Mint fogalmazott, ezek a nevek, ezek a honvédek azért fontosak, hogy gyermekeik, unokáik emlékezetében tovább éljenek, utódaik büszkén gondoljanak rájuk. „Ők hazájukért haltak ősi halált, nem úgy, mint korunk hősei – célozott itt a kelet-ukrajnai frontra –, akik egy értelmetlen háborúban esnek el” – vélekedett Kiss Béla. Az egykori tanár megköszönte a már említett minisztérium kegyeleti és társadalmi kapcsolatok főosztálya hadisírgondozó osztályának, hogy azonosította az emlékjelen szereplő katonák nevét, elhalálozási és temetési helyét, valamint a palágykomoróci KMKSZ-alapszervezet csapatának, akik megtervezték, megalkották az emlékjelet.

Az emlékhely egy másfél méter magas márványlap, amelybe az első világégésben elesett 15 palágykomoróci hősi halott nevét vésték bele.

A felavatás után Kovács Attila palágykomoróci református lelkész és Szkoropádszki Péter görögkatolikus parochus áldotta meg az emlékhelyet.

Az emlékjel felavatásának végén egy rövid műsor keretében Kovács Endre Illyés Gyula Ne feledd a tért, majd Tóth Csenge-Rebeka Tóth Árpád Katonasír című versét szavalta el az emlékezőknek.

A rendezvény az emlékmű megkoszorúzásával zárult.

Szaniszló Róbert