Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiában onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Vörösmarty Mihály Szózata megszületésének 180. évfordulóját ünnepeljük idén novemberben. Ez alkalomból egy színezüst éremművészeti alkotás is napvilágot látott. Az érem hátlapján Vörösmarty portréja és kézjegye, az előlapon pedig a mű első versszaka és a kotta látható.

Szöveg és zene egybetartozik tehát, vagyis a Szózat olyan megzenésített vers, melyre „a magyarok nemzeti éneke” kifejezés illik a legjobban. Ha pedig arra a Radó György szerkesztette könyvre figyelünk, mely a Szózat megszületésének krónikája mellett a mű útját „a gondolattól a világhírig” tárja fel, még inkább megerősíti ezt a meggyőződést.

Ebből a kiadványból kiderül, hogy a Szózat két kezdő versszakának első változatát szerzőnk „1835 novembere után” vetette papírra, ám megszületése az „1836 decembere előtti” időszakra esik. Ekkor a szerző ugyanis még csiszolja a teljes szöveget, mely kevés idő múlva napvilágot lát az Auróra című almanachban. A hozzá való zene viszont sokkal később, csak 1843 januárja után készült el, mégpedig Egressy Béninek köszönhetően. Az is tudható, hogy a Nemzeti Színház pályázatára érkezett ez a zene, sőt az is, hogy jeligéje a következő volt: „Minden ember legyen ember és magyar.”

Viszont e kerek évforduló alkalmából csöppet sem lenne kevésbé izgalmas a Szózat alapeszméjét, az „Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell” gondolatot ugyancsak végigkísérni, hisz az említett kiadvány Zrínyi Miklós következő soraiban véli fölfedezni ezt az alapeszmét: „Elfussunk? – nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk… az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában”…

Penckófer János