Nemzeti összetartozás napja Visken

Június 4-e nem pusztán egy dátum a történelemkönyvek lapjain, hanem a magyar nemzet kollektív emlékezetének fájdalmas, mégis megerősítő szimbóluma. A nemzeti összetartozás napján a világ különböző pontjain élő magyar közösségek együtt hajtanak fejet az 1920-as trianoni döntés előtt – emlékezve arra a történelmi eseményre, amely nem csupán földrajzi egységeket, hanem emberi sorsokat is szétszakított.

Visken, a református templom udvarán tartott megemlékezésen a résztvevők közösen idézték fel a múlt fájdalmát, ugyanakkor hitet tettek a nyelv, a kultúra és a közösség megtartó ereje mellett. A program a Szózat közös eléneklésével kezdődött az énekkar kíséretében. Ezt követően elhangzott egy versrészlet, amely így kezdődik: „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá.” E sorok megalapozták a megemlékezés bensőséges hangulatát.

Az eseménynek idén is a templomkert adott otthont – ott, ahol az emlékoszlopnál évről évre összegyűlnek mindazok, akik fontosnak tartják múltunk megőrzését. A beszédek felidézték a trianoni békediktátum súlyos következményeit: Magyarország területének kétharmadát elcsatolták, és milliók kerültek idegen uralom alá.

Buczkó István beregszászi magyar vezető konzul beszédében hangsúlyozta: különösen nagy jelentősége van annak, hogy több mint négy generációval a történtek után még mindig vannak magyar közösségek, amelyek megemlékeznek e napról itt, Kárpátalján. Mint mondta, a határon túli magyarság a nemzet szerves része, akiket minden lehetséges módon támogatni kell, hogy megőrizzék identitásukat és továbbra is aktívan részt vegyenek a magyar nemzet életében.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke is, aki kiemelte a szórványban élő magyar közösségek szerepét. Mint mondta, jelenlétük a tömbmagyarság megmaradásának is biztosítéka.

Az emlékezők közösen hallgatták meg a Székely himnuszt, amely bár nem hivatalos állami himnusz, mégis a magyar összetartozás egyik legerősebb zenei jelképe lett az elmúlt száz év során.

Varenka Renáta alpolgármester asszony beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy csak összefogással, közös akarattal és hittel lehet megőrizni a viski magyarságot és továbbépíteni azt a szellemi örökséget, amely a közösség jövőjének alapját képezi.

A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit, miközben az énekkar a Felső-Tisza-vidék himnuszát adta elő. Az esemény a magyar nemzet imádságával, a Himnusz eléneklésével zárult – méltósággal, csendes összetartozással és közös emlékezéssel telve.

DA