Rákóczi és Mikes Kelemen emlékezete Salánkon
Egy est a hűséges apródról és uráról, a Nagyságos Fejedelemről
Ha van kárpátaljai magyar település, mely kapcsolatba került Mikes Kelemennel, a Nagyságos Fejedelem hűséges apródjával, akkor az a nagyszőlősi járási Salánk, ahová Mikes is követte választott urát, II. Rákóczi Ferencet az 1711 februárjában megtartott utolsó – csonka – kuruc országgyűlésre. Az ugocsai község azóta is ápolja a fejedelem és apródja emlékezetét, s a KMKSZ Salánki Alapszervezete épp e hagyományápolás jegyében tartott megemlékezést Mikes Kelemenről, ez év december 18-án.
A helyi görögkatolikus ifjúsági házban elsőként Kalanics Éva, az alapszervezet elnöke lépett a nagyszámú hallgatóság elé, ismertetve Mikes Kelemen életrajzát. A háromszéki székely köznemes 1690-ben, Zágonban látta meg a napvilágot. Iskoláit szülőfalujában, majd a jezsuiták kolozsvári, Farkas utcai kollégiumában járta ki. 1707-ben a II. Rákóczi Ferenc fejedelem által megalapított Nemes Ifjak Társaságának a tagja lett, s két évre rá már palotaapródként, később belső-, végezetül pedig főkamarásként szolgálta Rákóczit. A szabadságharc bukása után előbb Lengyelországba, majd Franciaországba, végül – megannyi kuruc emigránssal együtt – Törökországba, Rodostóba követte urát. Itt írta meg Törökországi levelek c. nagybecsű munkáját, melyben pontos képet adott a bujdosók ottani életéről is, akik közül utolsóként, 1761-ben távozott az élők sorából.
A helyi középiskolások alkalomhoz illő műsorát követően, Kész Barnabás történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára felidézte, hogy Bereg és Ugocsa volt a Rákóczi-szabadságharc bölcsője, s itt, Salánkon tartották meg az utolsó kuruc tanácskozást, ahol eldöntötték: Rákóczi Varsóba utazik, hogy az ott tartózkodó I. (Nagy) Péter orosz cártól támogatást kapjon a szabadságharc folytatásához. Ám nem járt sikerrel, távollétében pedig a kuruc hadak főparancsnokává kinevezett Károlyi Sándor Nagymajténynál letette a fegyvert… Rákóczi – megannyi hívével együtt – emigrációba vonult, s Mikes is követte őt, mivel példaképének tartotta a szabadság kiívása érdekében egész hatalmas vagyonát feláldozó, birtokait veszni hagyó fejedelmet…
Salánkon viszont sohasem felejtették el Rákóczi és Mikes alakját, valamint az 1711-es országgyűlést. Az utóbbi kétszázadik évfordulóján nagyszabású emlékünnepséget tartottak a faluban. 1935-en pedig, II. Rákóczi Ferenc halála 200. évfordulóján – amikor a csehszlovák megszállás politikai légköre nem kedvezett a szabadtéri megemlékezésnek – a református templomban állítottak feliratot az országgyűlés emlékére. Valószínűleg ezért terjedt el a legenda, hogy a templomban került volna sor a tanácskozásra. Azt ugyanis Barkócziné földesúrnő egykori kastélyában tartották meg, az 1717-es tatár betörés idején azonban a támadók lerombolták azt. A falu népe pedig úgy vészelte át a támadást, hogy Kisvárdai Pál akkori református lelkész a Borsa és az Atak vize által védett szigetre menekítette a falu népét.
A szovjet korszak sem kedvezett a megemlékezéseknek, sőt 1970-ben azt a kutat is betömték, ahonnan Mikes Kelemen hordta a friss vizet naponta a fejedelem asztalára. Ám egy ismeretlen falubeli egy egyszerű fatáblát helyezett el ott, rajta Rákóczi arcképével, egy felvésett Petőfi-idézettel, valamint a fejedelem zászlajának az ábrázolásával. 1991-ben azután felavatták a kitisztított kutat és a mellette emelt, az utolsó kuruc országgyűlésnek emléket állító obeliszket, vörösréz emléktáblájával, rajta Rákóczi és Mikes domborművű ábrázolásával. A budapesti Zichy-galéria festménysorozatot állított ki a községházán, s nagyszabású emlékkonferenciával emlékeztek meg az 1711-es országgyűlésről.
S miután vandál kezek elrabolták az obeliszk emléktábláját, 1993-ban újabb, most már márványból készült emléktáblát helyeztek el ott, újraavatva a megrongált emlékhelyet. Öt évvel később, majd 2007-ben, a Salánki Kuruc Hétvége alkalmából újabb emlékkonferenciákon idézték fel a kuruc kort. Közben, 2003-ban a falu központjában felállították Rákóczi szobrát, a következő két évben megszervezték a Mikes Kelemen Alkotótábort, a faluközpontban kialakított emlékparkban – Rákóczi szobra mellett – helyet kapott I. (Szent) István és Mikes Kelemen emlékműve is. 2011-ben pedig nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg Rákóczi utolsó országgyűléséről.
Az előadás után kuruc dalokat és népi táncokat adtak elő a Verbőci Művészeti Iskola Salánki Fiókjának a tagjai, s szépen koreografált, magas művészi színvonalon bemutatott táncaikkal ütemes tapsra késztették a lelkes közönséget.
Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke is szép szavakban méltatta az előadást. Majd felidézte 1991-et, amikor megéreztük a szabadságot, amikor itt, Salánkon is megmozdultak az emberek, és összefogtak, hogy kitisztítsák, helyreállítsák a Mikes-kutat, felállítsák az obeliszket. Éreztük az összefogás erejét és a reményt, hogy jön egy szebb, jobb világ, amikor megerősíthetjük identitásunkat. Ám kiderült, hogy sohasem könnyű magyarnak lenni, kisebbségi magyarnak pedig különösen nem az. Jogainkat nem lehet egyszer s mindenkorra kivívni, azokért újra és újra meg kell küzdenünk. De ha lesz hozzá erőnk, összetartásunk, összefogásunk, akkor van esélyünk a megmaradásra.
A felszólaló emlékeztetett arra, hogy a múlt őszi helyhatósági választásokon megnyilvánult a kárpátaljai magyar összefogás, ahogy a magyar nemzet is összetart, és példát mutat Európának. Mi pedig, kárpátaljai magyarok nagyon sok támogatást kapunk a magyar kormánytól, mely hisz bennünk, s nagyon fontos – a legfontosabb –, hogy legyen reményünk a megmaradás iránt. Végezetül pedig – a közelgő karácsony kapcsán – Barta József kitért a szeretet erejére és magára a szeretetre, mely már ott él az újszülöttekben is. Isten szeretettel teljesen küldi el hozzánk az újszülötteket. Az Isten csak szeretetet ad, gyűlöletet nem. És ha a szeretet fogja irányítani cselekedeteinket, akkor ettől jó lesz a világ.
Lajos Mihály
