Karácsonyi üzenetek

2016. december 24., 08:48 , 832. szám

Béke és áldás érkezett a Földre!

Az angyalok adták hírül a virrasztó pásztoroknak, s aztán ők a világnak Jézus születését. Milyen időszerű ma is a betlehemi istálló fölött elhangzó énekük:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” (Lk 2,14)

Mennyire hiányzik a kinyilatkoztatás második fele most is – vagy talán azért és ott nincs béke, ahol kevés a jóakaratú ember?

Igaza van Jakab apostolnak is: „Honnan a háború és a civakodás közöttetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, melyek tagjaitokban háborognak.” (Jak 4,1–2). Nem tudok addig békét teremteni, amíg szívemben nincs nyugalom, erős béke.

Szárovi Szent Szerafim üzeni ma is sokaknak: „Érd el a belső békességet, és ezrek találják meg körülötted az üdvösséget!” Sok „keresztény” még ma sem ismeri Jézus evangéliumát, aki a szeretet parancsában nem ismer határt: „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 4, 44).

Saját magát sem szereti okosan az az ember, aki gyűlöli a másikat, hisz hogyan lehet boldog, amíg el nem fogadja felebarátját, míg meg nem bocsát neki? Sőt, az üdvösségével is játszik, hiszen Jézusnak a Miatyánkhoz fűzött magyarázatában is ez áll: „Ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6, 15)

Ebben a világban az a közhiedelem, hogy boldogságot csak a gazdagságban, békét, biztonságot csak a hatalmasoknál találhatunk. A világ Ura rácáfolt erre, mikor Betlehembe érkezett, és a legszegényebbek, sőt, a be nem fogadott idegenek sorsát vállalta magára. Elég volt neki akkor Mária és József.

Karácsony szent misztériumát, Isten egyszülött Fiát, a kis Jézuskát kik fedezik föl? Isten gondoskodik arról is, hogy mindenki képviselve legyen: a legegyszerűbb emberektől, a pásztoroktól a templomba járó embereken (Simeon, Anna) keresztül egészen a legnagyobb tudósokig (a három napkeleti bölcs).

Igaz, hogy Krisztus földre érkezett világossága mellett hamar megjelenik az árnyék is, Heródes, aki evilág fejedelmét képviseli (vö. Jn 14,31). Az irigy és féltékeny úr nem imádni jön, ahogy ezt hazudja, hanem gyilkolni. De az Emberfiát nem sikerült likvidálnia, pedig gyorsan meg akarta semmisíteni a trónját veszélyeztető kis Messiást. Milyen hasonlóságot fedezhetünk fel a mai időkben is? Vannak, akik védik az életet (pl. a Pro Life) és vannak, akik a legnagyobb veszélyt a magzatban látják, mert félnek a túlszaporodástól. Franciaországban pl. már az életvédő honlapokat is be akarják tiltani.

Nem kell megijednünk az ellenséges, sötét erők láttán: a Biblia utolsó könyvében olvassuk, hogy a (sátánt jelképező) sárkány üldözi a fiúgyermeket szülő asszonyt (Jel 12,13), később pedig Jézus hűséges követőit is (Jel 12,17). A végső győzelem azonban Isten Bárányáé (Jel 19).

Ezzel a tudattal és örvendező bizonyossággal fogadjuk a karácsonykor földre lépő Istent: szelíden, békésen, de hatalommal jön közénk az egész világ Királya. S bár most mint kisgyermekre tekintünk rá, ugyanúgy elmondhatjuk: „Tiéd az Ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké!”

Reményteljes és kegyelemmel teljes karácsonyt kívánok minden jószándékú embernek!

Majnek Antal
munkácsi római katolikus megyéspüspök

 

 

Velünk az Isten

„Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” (Máté 1, 23), ami azt jelenti, velünk az Isten! Karácsony ünnepén Isten gondviselő szeretete lett nyilvánvalóvá, kézzel foghatóvá, emberi módon értelmezhetővé.

A karácsonyi történet csodáit nem magyarázom, hanem elhiszem! Az Isten csodálatos tervének így én is részesévé válok! Tudatos életem folytán újra és újra, most, 2016 ünnepén is álmélkodással méregetem a megmérhetetlen isteni szeretet nagyságát és mélységét. Ő tudja, miért, de sorsközösséget vállalt az elbukott emberrel.

A mérhetetlen isteni szeretet és az érthetetlen kegyelem a karácsonyi csodán keresztül válik nyilvánvalóvá, hogy minden érdemünk ellenére (mivel hitvallásunk szerint csak halált és kárhozatot érdemelnénk) Isten közösséget vállalt velünk, sőt ennél többet.

Jézus Krisztusban, a karácsonykor megszületett gyermekben, önmagával ajándékozott meg bennünket Teremtőnk és Gondviselőnk. Ő viszont nem egy polcra tehető becses ajándék, nem is ünnepi vendég, aki néhány napig életünket, családunkat, közösségünket jobbá, szebbé, szeretetteljesebbé teszi, hanem az a Valaki, aki azt mondta: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28, 20b). Ő változtatta meg a világot, az emberiséget. Más, új szövetséget hozott és kínál a ma élő embernek is. A karácsonyi történet ma is aktuális. Isten szeretetének a megtestesülése nemcsak tradícióból, ajándék formájában, embertől emberig jelenik meg, hanem értelmet, lelket megragadó, életcélt adó, vigasztaló és erőt adó mennyei üzenetként hallható és befogadható a XXI. században. Jézus születése ma is ugyanazt jelenti: VELÜNK AZ ISTEN.

Bűnös természetünk miatt előbb-utóbb halkan vagy hangosan elhangzik a kérdés: kell Ő nekünk? Ez a kérdés nem a modern ember kérdése, hanem a bűnben elvakult, a sötétséghez szokott, a kárhozat állapotában lévő ember kérdése. János evangéliuma első részében olvashatjuk, hogy „a sötétség nem fogadta be”. Nemcsak hogy megkérdőjelezte a világ világosságának, Jézus érkezésének szükségességét, hanem el is utasítja. Ma is megosztja az emberiséget a karácsonyi örömhír. Valakinek karácsony mások ünnepe, valakinek csak szép hagyomány, és vannak, akiknek az öröm, az üdvösség forrása, kezdete, mert Jézus értük és helyettük született és vállalta a golgotai kereszthalált, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerjünk általa.

Kell Ő nekünk? Igen, kell! Ő az egyetlen, az Egyszülött. Ő az út, az igazság és az élet. Csak őáltala mehetünk az Atyához. Jézus a mi életünk megváltója. Ő a szabadító. Általa és Benne nyertünk kegyelemből, hit által örök életet.

Azt írtam, hogy Isten közösséget vállalt velünk, sőt ennél többet. A Teremtő és Gondviselő Jézus Krisztusban nemcsak közösséget vállalt velünk nehézségekben, lelki tusakodásainkban, hanem megváltoztatta sorsunkat. A megváltozott sorsú emberek lettek hiteles bizonyságtevői az Úrnak. Ilyen lett a római százados, a magába roskadó Péter, a kétkedő Tamás és az újjászületett Saul, aki Pál apostolként lett ismertté a mi számunkra is. Második évezrede hirdetik a megváltozott sorsú emberek: „Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek”. Immánuel azt jelenti: Velünk az Isten.

Megváltott és megváltozott sorsú ember volt köztünk Gulácsy Lajos ny. püspök, aki élete utolsó szakaszán csak a mennyországról beszélt mint célról, az emberiség számára elkészített második hazáról. Ez az a több.

A szeretetből induló kegyelem szenvedésen és halálon át mutat ma is a megdicsőült Krisztusra. Aki a mennyországba hív és vár bennünket, értünk született, mennyei dicsőségre váltotta életünket a kárhozat állapotából. Ígéretet tett, hogy helyet készít számunkra, hogy ott legyünk, ahol Ő. Az Isten szeretete nemcsak minőségi változást hoz testi-lelki életünkre nézve, hanem elfogad és befogad bennünket az Ő dicsőségébe, mennyei hazánkba.

Ezen az ünnepen ne elégedjünk meg múló fények ragyogásával, hanem kérjük a hit drága ajándékát, hogy az Istentől jövő szeretetre szeretettel válaszolva a mennyei dicsőség részesévé váljunk mindannyian.

Áldott, békés karácsonyt! Ámen.

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

 

 

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

„Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket.” (1 Jn 4,16)

Krisztusban kedves testvérek!

„Hittünk Isten szeretetében” – így szólnak János apostol szavai, amellyel a keresztény ember ki tudja fejezni legfőbb döntését. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy találkozunk Jézus Krisztus személyével, aki életünknek új horinzontot és új irányt ad. Krisztus szeretett tanítványa a következő módon írja le evangéliumában az Úr eljövetelét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Üdvösségünk középpontjában a szeretet áll, amely már az Ószövetségben is Izrael hitének magja volt. A hívő Izrael minden nap a Második törvénykönyv szavaival imádkozott, mert ezek a szavak tartalmazták létének lényegét: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.” (MTörv 6,4-5)

Jézus Krisztus Isten szeretetének ezt a parancsát összekötötte a felebarát iránti szeretettel, és ezzel új, átfogóbb értelmet adott neki. Mivel Isten előbb szeretett bennünket, a szeretet már nemcsak parancs, hanem válasz a szeretetre, amellyel Isten elénk jön.

Isten kegyelméből befejeződött az irgalmasság jubileumi éve, amely mindnyájunkat arra ösztönöz, hogy Isten szeretetének követei legyünk a világban, ahol háborús konfliktusok, gyűlölet, meg nem értés és korrupció van. A jelen világ ezen kihívásaira a mi feleletünk az Isten szeretetébe vetett, hittel teli szív kell, hogy legyen. Szentatyánk, Ferenc pápa, mélyreható tanítást adott nekünk Isten irgalmasságáról, amellyel Jézus Krisztus személyén keresztül találkozunk. Ő az öröm, a nyugalom és a béke forrása, mondja a pápa. Ez üdvösségünk feltétele, ez az a szó, amely kinyilvánítja a Legszentebb Háromság titkát. Az irgalmasság a végső és legnagyobb tett, amelyen keresztül Isten találkozik velünk. Az irgalmasság alapvető törvény, amely minden ember szívében él, amikor készséges szemmel néz a másik emberre, akivel az élet útján találkozik. Ferenc pápa aláhúzza: az irgalmasság az az út, amely egyesíti az Istent és az embert, mert megnyitja szívünket annak reményére, hogy bűneink ellenére örökké szeretve vagyunk.

„Csak az Isten olyan nagy, hogy ilyen kicsivé lehetett.” XVI. Benedek pápa csodálatos szavai rámutatnak Isten hozzánk való, megdöbbentő közelségére. Az Úr tényleg szerető atya, aki gondoskodik rólunk, és legértékesebb ajándékát adja nekünk: egyszülött Fiát. Mindezt nem szolgáltuk meg, de az Úr nekünk adja azt a kiváltságot, hogy fiaivá legyünk Jézus Krisztusban. Befogadva a betlehemi gyermeket, Isten végtelen értékű ajándékát fogadjuk be. Ápoljuk magunkban ezeket a gyönyörű érzéseket, amelyek Mária és József szívét is betöltötték a betlehemi barlangban!

Örömteli karácsonyi ünnepeket, és szívünkbe békét kívánva:

Milán munkácsi megyéspüspök,

Nílus segédpüspök

Krisztus születik! Dicsőítsétek!