„Kevés a gép, kevés a munkás…”
Tisztítani próbált főutak, tisztítatlan mellékutak
Az új esztendő nemcsak zimankós hideggel, hanem kiadós havazással is köszöntött rá Kárpátaljára, s január 4-én akkora hómennyiség lepte be vidékünket, amilyenre már hosszú évek óta nem volt példa. A viharos erejű széllel érkezett hó természetesen az utakat is belepte, átmenetileg – sőt sok esetben nemcsak átmenetileg – szinte járhatatlanokká téve azokat. S a Beregszászi járásban sem történt ez másként…
– Nagyon rosszak az útviszonyok. Beregszász és Rafajnaújfalu közt nem is tisztították, nem is sózták az utat, sem a falvak közt, sem a falvak belterületén. Tükörjég az útburkolat… – bosszankodik Farkas István, a járási központ és Rafajnaújfalu közt közlekedő menetrend szerinti autóbusz vezetője.
– Tiszta jégpályák az utak. Legalább leszórnák őket valamivel, hogy olvadna a jég, de nem szórják. Bár Munkács felé, ha nehezen is, de járható a főút – ecseteli a helyzetet Püspöki István beregszászi taxisofőr. – Beregszásztól Gátig két pár keréknyomban lehet közlekedni, Gáttól Munkácsig viszont tiszta az útburkolat.
– A Csapra vezető úton Bótrágyig el lehet menni valamennyire lesózták, az utat, helyenként le is van tisztítva, de onnan a határvárosig tisztítatlan az útburkolat – magyarázza kollégája, Szabó Károly. – Általában viszont mindenfelé rosszak az utak, a legrosszabb pedig a Beregszász–Macsola útvonal…
– Egy nap alatt egy jó havi átlagnak megfelelő hómennyiség esett le. De a nagy havazás után már csütörtökön megkezdtük megtisztítani az utakat, két, tolólappal felszerelt traktorral, valamint egy tolólappal ellátott tehergépkocsival – fejti ki Petruska István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal vezetője. – A járás 320 km-nyi úthálózatából 200 kilométernyi útszakaszt le tudtunk tisztítani. Az első számú feladatként a Munkács–Asztély, a Beregszász–Tiszaújlak, a Beregszász–Jánosi–Bátyú és a Beregszász–Kamjanszkoje főútvonalakról toltuk le a havat, s a munka elvégzéséhez Munkácsról is kértünk egy tolólappal felszerelt tehergépkocsit, több gépet viszont nem kaptunk, mert azok többségét a kárpáti utakra vezényelték. Péntek éjjel fél egyig tisztítottuk a főutakat. Majd megkezdtük a sózásukat, de -4 Celsius-fok alatt a só elveszíti a hatékonyságát, ezért homokkal kezdtük összekeverni, és ezt a keveréket szórtuk rá az útburkolatra. Mintegy 70 köbméternyi homokot és 10 tonnányi sót használtunk fel.
– Több útvonal és főleg a mellékutak rossz járhatóságára panaszkodnak a gépjárművezetők – jegyzem meg.
– Én sem vagyok megelégedve az útviszonyokkal – mondja beszélgetőtársam. – De a járási útkarbantartó vállalat lehetőségeihez képest kihoztuk a maximumot. A gépek ugyanis 20-30 évesek, emellett munkáshiánnyal is küszködik a cég, és emiatt nem tudtuk száz százalékosan elvégezni a munkát. Ehhez szükségünk lenne nyolc korszerű, hóekével, tolólappal is felszerelt, útsózó gépjárműre. Itt jegyezném meg, hogy igen, Bótrágyig leszórtuk az utat, de a jelenlegi, régi, 30 éves útsózó gépünk elromlott, és a munkások kézi erővel, lapátokkal szórták az utakra a homokkal levert sót, többek között a benei Borzsa-hídig is. Amúgy vannak állami, megyei és kommunális utak, a fent említett 200 kilométernyi út 80 százaléka állami útvonal, melynek karbantartására pénzösszeg van kiutalva. A többi útszakasz egy részét a polgármesteri hivataloknak kellene – útkarbantartó cégekkel kötött szerződések révén – karbantartaniuk. Ez a rendszer aztán hol működik, hol nem. Megjegyezném viszont, hogy sok helyen a házak előtti járdaszakaszok sincsenek letisztítva, pedig engem még úgy neveltek, hogy a ház előtti járdarészt kötelességünk letisztítani… De visszatérve a munkánkhoz, január 11-én, 12-én és 13-án újból kimegyünk az utakra, tisztítani, sózni azokat.
– Ami pedig a jövőt illeti, az idén tervbe van véve egy, az útkarbantartó vállalatokat érintő reform. Ennek értelmében 2018-ban létrehozzák az útalapot, melybe 50 milliárd hrivnya bevételt várnak a központi költségvetésből, s annak öt százalékát a közlekedésbiztonság növelésére: útjelző táblák kihelyezésére, az utak téli tisztítására, a sózásukra fordítják, ami nem kicsiny összeget jelent – zárja szavait Petruska István.
De jó is lenne, ha végre megkennék a téli útkarbantartás csikorgó fogaskerekeit – jegyezhetjük meg.
Lajos Mihály
