Kinek jó a készpénzfizetések korlátozása?

Január 4-től 150 ezer hrivnyáról 50 ezer hr-ra csökkent a készpénzes fizetés felső értékhatára természetes személyek esetében. Az intézkedés látszólag az európai trendeket követi, Ukrajnában mégsem örül neki mindenki.

Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) 407. számú rendelete értelmében mostantól a természetes személy és cég közötti készpénzfizetéses tranzakció felső értékhatára egy napon belül 50 ezer hrivnya. Ugyanennyi a felső értékhatár a természetes személyek egymás közötti készpénzfizetéses tranzakciói esetében is, ha a jogszabályok kötelezővé teszik a kifizetés alapját képező adásvételi szerződés közjegyző általi hitelesítését.

A természetes személyek az 50 ezer hrivnyát meghaladó kifizetéseket folyószámláról folyószámlára történő utalással hajthatják végre, illetve a fizetendő összegnek folyószámlára vagy folyószámlákra (esetleg a közjegyző letéti számlájára nemzeti valutában) történő befizetésével.

A híradások szerint a készpénz nélküli fizetést továbbra sem érinti semmilyen korlátozás, s a bankok az ügyfél felszólítására kötelesek az utalást teljes egészében végrehajtani. A vállalkozások egymás közötti készpénzes tranzakcióinak felső értékhatára sem változott, azaz 10 ezer hrivnya maradt.

A sajtóban megjelent elemzések összességében jó irányba tett lépésként értékelik a készpénzforgalom korlátozását. Emlékeztetnek, hogy Európa-szerte bevett gyakorlat a készpénzfizetés törvényi korlátozása, méghozzá igen alacsony, 1-2 ezer eurós szinten. Egyes országok a készpénzforgalom teljes kiszorítását tűzik ki célul, arra hivatkozva, hogy ezzel csökkentik az adócsalások, az adóelkerülés lehetőségét, növelve az államháztartás bevételeit.

Az UNIAN hírügynökség írása rámutat, nem titok, hogy Ukrajna a fentieken túl miért szánta rá magát a lépésre, s miért éppen most. Köztudott, hogy a lakosság nagy mennyiségű készpénzt vont ki a bankrendszerből, illetve be sem viszi a pénzét a bankokba, az emberek változatlanul bizalmatlanok a nemzeti bankkal és a kereskedelmi bankokkal szemben egyaránt – mutat rá Viktor Szuszlov volt gazdasági miniszter. Ezért amikor az NBU csökkenti a készpénzes elszámolás felső értékhatárát, arra számít, hogy a polgárok több pénzt lesznek kénytelenek bankszámláikon elhelyezni, ami egyfelől „láthatóvá” teheti és kifehérítheti a jövedelmek egy részét, másfelől támogatja a honi bankrendszert.

Csakhogy Ukrajna egyelőre legfeljebb földrajzilag tekinthető Európának, így az intézkedésnek egy sor, a lakosságra nézve hátrányos következménye is lehet. Gondoljunk például arra, hogy ma az országban távolról sem mindenütt egyszerű megoldani a készpénz nélküli elszámolást. Leszámítva Kijevet és néhány nagyvárost, amelyekről elmondható, hogy fejlett banki infrastruktúrával rendelkeznek, az ország településeinek döntő részén nem hogy bankfiókok nem működnek, de még az internet sem mindig elérhető – vagy legalábbis megbízhatatlan a kapcsolat.

Az olvasó felvetheti, hogy az egyszerű vidéki polgárok viszonylag ritkán fizetnek ki 50 ezer hrivnyát meghaladó összeget, ám ha mégis szükségessé válik – mert például életükben legalább egyszer saját házat-lakást akarnak venni –, el kell utazniuk a legközelebbi olyan településre, ahol bankfiók működik, ami további kiadást és időráfordítást igényel a részükről. Amíg az emberek készpénzben fizethettek, minderre nem volt szükség.

További probléma, hogy az ukrán pénzügyi rendszer távolról sem áll még készen arra, hogy a nem készpénzes elszámolások váljanak az uralkodó fizetési formává. Gondoljunk például arra, hogy a bérek, illetmények, segélyek stb. folyósítását már jó ideje a pénzintézeteken keresztül bonyolítja az állam és számos egyéb intézmény, cég is, de máig nem érhetők el minden településen a bankok pénzkiadó automatái, illetve a szükségesnél jóval kevesebb van belőlük – jussanak eszünkbe a járásközpontokban a sokszor egyetlen pénzkiadó masina előtt kígyózó hosszú sorok. A kereskedelmi egységekben és a közétkeztetési helyeken változatlanul gyakori, hogy elutasítják a bankkártyás fizetést. Sajtóhírek szerint egyes bankok számára esetenként még mindig gondot okoz az átutalási megbízások zökkenőmentes teljesítése.

Végül ne feledjük el azt sem, hogy a készpénzfizetéses ügyintézés korlátozásának egyértelmű nyertesei a kereskedelmi bankok, hiszen a banki átutalások sohasem ingyenesek (kivéve, ha az üzletben fizetünk a bankkártyánkkal). Valahányszor átutalást végzünk a bankfiókban, általában az utalandó összeg 1, de néha akár 3 százalékát is levonják tőlünk ezért. Ugyancsak jutalékot von le a pénzintézetünk, ha az interneten keresztül „bankolunk”. Egyértelmű tehát, hogy a polgárok fogják megfizetni az árát, ha ezentúl többször kell igénybe venniük banki szolgáltatásokat.

Az említett 50 ezer hrivnyás felső értékhatár egyébként nagyjából megfelel az európai korlátozásnak vagy szabályozásnak, hiszen nem egészen 2000 euróról van szó. Csakhogy az ukrajnai bankrendszer nem tévesztendő össze az európaival, aminthogy az ukrajnai emberek jövedelme sem fogható az uniós polgárokéhoz. Jusson eszünkbe, hogy 50 ezer hrivnya átutalása esetén a minimális banki illeték mértéke 500 hrivnya (1%). A kisjövedelmű ukrán polgárok számára, akiket most gyakorlatilag rákényszerítenek a banki szolgáltatások igénybevételére, ez nem jelentéktelen összeg.

Egyes vélemények szerint a kormánynak célszerű volna eltörölni, de legalábbis lényegesen csökkenteni a banki illetéket a készpénzhasználat nélküli tranzakciók esetében. A már idézett Viktor Szuszlov úgy véli, ezzel talán érdekeltté lehetne tenni az emberek egy jelentős részét abban, hogy áttérjen az elektronikus fizetésre.

(epravda.com.ua/unian.ua/ntk)