A munkahelyi próbaidő feltételeiről

2017. március 10., 19:28 , 843. szám

„Kínálkozna egy munkalehetőség a lakóhelyemhez közel. Többektől is azt hallottam azonban, hogy a dolgozókat próbaidővel alkalmazzák annál a cégnél, s amikor a próbaidő lejár, általában elbocsátják őket, néha még a teljes bérüket se fizetik ki. Valóban ennyire kiszolgáltatottak manapság a munkavállalók? Mit mond a törvény?”

– Próbaidő alkalmazására a Munkatörvénykönyv (Mtk.) 26. cikkelye ad lehetőséget a munkaszerződés megkötésekor függetlenül attól, hogy a munkavállaló milyen szakmai minősítéssel és gyakorlattal rendelkezik. A próbaidő célja megállapítani, hogy az alkalmazott személy megfelel-e az adott munkára vagy beosztásra.

A már említett 26. cikkely felsorolja a munkavállalók azon kategóriáit, amelyek számára nem állapítható meg próbaidő. Ezek a 18 éven aluliak; a szakközépiskolákból, valamint a felsőfokú oktatási intézményekből frissen kikerülő kezdő szakmunkások és szakemberek; a sorkatonai szolgálatból, vagy az alternatív szolgálatból leszerelt személyek; az egészségügyi és szociális szakvélemény ajánlása nyomán a munkahelyre vezényelt rokkantak; a tisztségükre megválasztott személyek; a meghirdetett állás betöltésére kiírt pályázat nyertesei; azok a személyek, akik az alkalmazásukat megelőzően felkészítésen esnek át előző munkahelyüket odahagyva; a várandós nők; a 14 évesnél fiatalabb, vagy rokkant gyermeküket egyedül nevelő anyák; azok a személyek, akikkel 12 hónapnál rövidebb határozott időtartamú munkaszerződést kötnek; az ideiglenes és szezonális munkát végzők; a belső menekültek. Ezenkívül létezik még néhány további speciális, a törvények által megállapított kivétel is.

Próbaidőt kizárólag a munkaadó és a munkavállaló közös megegyezésével alkalmazhatnak. Az eljárás akkor tekinthető törvényesnek, ha ezt írásban rögzítették a munkaszerződésben, illetve fel kell tüntetni a munkavállaló alkalmazásáról kiadott belső vállalati rendelkezésben vagy utasításban is. A munkavállaló is meggyőződhet róla, hogy munkaadója jogszerűen jár-e el próbaidejével kapcsolatban, hiszen a foglalkoztatására és az annak feltételeire vonatkozó vállalati rendelkezést kötelező megismertetni vele, amit neki az aláírásával kell igazolni. Megjegyzendő, hogy a jogászok ezzel kapcsolatban gyakran hivatkoznak Ukrajna Vízgadálkodási Állami Bizottságának egy 2005. évi körlevelére (Лист Дер­жав­но­го ко­мі­те­ту Ук­раї­ни по вод­но­му гос­по­дарст­ву №ЯГ/10-138 від 22.02.2005 «Про випро­бу­валь­ний строк при прий­нят­ті на ро­бо­ту), mely szerint amennyiben a próbaidő szerepel ugyan a munkaszerződésben, de nincs feltüntetve a munkavállaló alkalmazására vonatkozó vállalati rendelkezésben, úgy tekintendő, mintha a munkaszerződést próbaidő nélkül kötötték volna meg.

A próbaidő egyoldalú elrendelése a munkaadó részéről törvénysértésnek minősül.

Az alkalmazáskor megállapított próbaidő nem tarthat tovább munkások esetében egy hónapnál, a munkavállalók többi kategóriájánál három hónapnál (lásd az Mtk. 27. cikkelyét!). A munkaadó és a munkavállaló megállapodhatnak a megengedettnél rövidebb próbaidőben, de tovább semmiképpen sem húzódhat a maximális egy, illetve három hónapnál; még akkor sem, ha a munkavállaló ebbe egyébként beleegyezne.

A próbaidő alatt a munkavállalót ugyanolyan jogok és garanciák illetik meg, mint a cég többi alkalmazottját. Bérezése csak abban az esetben lehet alacsonyabb a cégnél az adott munkakörben megállapítottnál, ha ezt előzetesen feltüntették a vállalati bértáblában. Ha a próbaidő alatt a munkavállaló nem kap meg valamely a dolgozókat megillető juttatást, vagy nem fizetik a beteglapját, az törvénysértésnek minősül.

A munkakönyvben nem tüntetik fel, hogy a munkavállaló próbaidőn van. A dokumentumba ilyenkor ugyanazt írják a személyzeti osztályon, mint a többi alkalmazott esetében. A próbaidő beleszámít a munkaviszonyba.

A próbaidő leteltével az egyetlen jogalap a munkaszerződés felbontására az alkalmazottal csak az lehet, hogy az illető nem felelt meg a rábízott munkára vagy a beosztásnak. Azaz amennyiben kezdeményezi a munkaszerződés felbontását, a munkaadó csak ezzel az indoklással adhatja ki jogszerűen az elbocsátásra vonatkozó rendelkezést. A munkavállalót ilyenkor kötelesek megismertetni az elbocsátására vonatkozó rendelkezéssel, amit neki az aláírásával kell igazolnia, majd a szabályok szerint kifizetik a járandóságát, kiadják a munkakönyvét stb. Ha a próbaidő lejártával a munkaadó nem állapítja meg a munkavállaló alkalmatlanságát, automatikusan úgy tekintendő, hogy az illető megfelelt az állás betöltésére.

A leírtakból következik, hogy amennyiben a munkavállaló odafigyel arra, hogy a munkaadó betartsa a próbaidő alkalmazásának jogszabályi feltételeit, csökken az esélye annak, hogy méltánytalanság éri. (Lásd: felvételkor kerüljön bejegyzés a munkakönyvbe; az alkalmazásra vonatkozó vállalati rendelkezést ismertetni kell a munkavállalóval; elbocsátáskor ne hagyja, hogy közös megegyezés alapján bontsák fel a munkaszerződést stb.) Ha mégis törvénysértést követnek el a kárára, jogában áll a bírósághoz fordulni. Megkeresheti az ügyészséget is, amely szintén jogosult kivizsgálni a munkavállalók kárára elkövetett jogsértéseket.

hk