József Attila: Gyönyörűt láttam

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.

A legjobb, ha mindent kimondok.

Így oktatnak ügyeletes

és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon

járt, amikor bejött az ember.

„Kikapcsolja a villanyom” –

ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon

– éppen a ceruzám hegyeztem –

ha ezt az embert leszúrom,

tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.

Minden sötét és szomorú lesz.

Állat védheti otthonát;

hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Így okoskodtam s jó napot

kívánva elhúzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rám nevettek a teli holddal.

Hagyományaink épülése során úgy alakult, hogy József Attila születésnapja, április 11-e lett a magyar költészet ünnepe. Költészet, születésnap, megünneplés – olyan fogalmak, melyek nem túl gyakran engedik maguk közé az élet könyörtelenebb oldalát. Nos, épp József Attila, és épp egy ilyen című verse, mint a Gyönyörűt láttam mutat rá, hogy az életben a „gyenge rózsa” mellett mindig ott a „darab kő” is.

Az ünnepnapok szépségeinek másik oldala a hétköznapok valósága. Ezt példázza e költemény. Ráadásul úgy teszi ezt, hogy kerek nyolcvan év távlatából képes aktuális lenni. Mert milyen világról szól ez a vers 1937-ből? Olyan „jogállamról”, melyben „a pénz a fegyver”. Melyben a hadviseléshez nem szükséges „kardot rántani”.

Ebben a világban „a bankó a bombarobbanás”. És ez 2017-ből is visszaigazolható. Ma már tisztán látható, hogy a XXI. századi hatalom formálói nem hadseregek, katonák, nem harci bombázók és tankok, hanem üzletemberek, akik a pénz arzenáljával képesek meghódítani – vagy más esetekben megsegíteni – az országokat, nemzeteket…

Penckófer János