József Attila: Gyönyörűt láttam
Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.
Ám ez a kő is képletes.
A legjobb, ha mindent kimondok.
Így oktatnak ügyeletes
és tanulságos napi gondok.
Lám, ösztönöm helyes nyomon
járt, amikor bejött az ember.
„Kikapcsolja a villanyom” –
ez zúgott bennem, mint a tenger.
A kés ott volt az asztalon
– éppen a ceruzám hegyeztem –
ha ezt az embert leszúrom,
tudom, mindennel kiegyeztem.
El voltam keseredve. Hát.
Minden sötét és szomorú lesz.
Állat védheti otthonát;
hanem másfajta háború ez.
Fegyvert ragadni gyengeség:
megöl az ellenség és megver
s elszáll rólam a kedves ég.
Jogállamban a pénz a fegyver.
A hadviselés itt ma más.
A hős a kardot ki se rántja.
Bankó a bombarobbanás
s mint fillér, száll szét a szilánkja.
Így okoskodtam s jó napot
kívánva elhúzódtam oldalt
s este a nyájas csillagok
rám nevettek a teli holddal.
Hagyományaink épülése során úgy alakult, hogy József Attila születésnapja, április 11-e lett a magyar költészet ünnepe. Költészet, születésnap, megünneplés – olyan fogalmak, melyek nem túl gyakran engedik maguk közé az élet könyörtelenebb oldalát. Nos, épp József Attila, és épp egy ilyen című verse, mint a Gyönyörűt láttam mutat rá, hogy az életben a „gyenge rózsa” mellett mindig ott a „darab kő” is.
Az ünnepnapok szépségeinek másik oldala a hétköznapok valósága. Ezt példázza e költemény. Ráadásul úgy teszi ezt, hogy kerek nyolcvan év távlatából képes aktuális lenni. Mert milyen világról szól ez a vers 1937-ből? Olyan „jogállamról”, melyben „a pénz a fegyver”. Melyben a hadviseléshez nem szükséges „kardot rántani”.
Ebben a világban „a bankó a bombarobbanás”. És ez 2017-ből is visszaigazolható. Ma már tisztán látható, hogy a XXI. századi hatalom formálói nem hadseregek, katonák, nem harci bombázók és tankok, hanem üzletemberek, akik a pénz arzenáljával képesek meghódítani – vagy más esetekben megsegíteni – az országokat, nemzeteket…
Penckófer János