'56-os emlékművet avattak Rahón

„Az igazi patrióta úgy szereti hazáját és nemzetét, hogy ezzel másoknak nem okoz fájdalmat”

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére avattak emlékművet április 30-án Rahón. A római katolikus templom külső falán elhelyezett emlékmű Mihajlo Kolodko ungvári szobrászművész alkotása, egy stilizált emberi alak, amelynek testét vasgolyók ütik át. Az emlékmű a magyar állam támogatásának köszönhetően készülhetett el.

Vasárnap zsúfolásig megtelt a rahói római katolikus templom, hisz az emlékműavatásra a Rahói járás más településeiről is eljöttek a magyarok. Az ünnepi szentmisét követő szoborleleplező ünnepség kezdetén a helyi fúvószenekar kíséretében énekelték a jelenlévők államunk és nemzetünk himnuszát.

Az emlékmű felállítását kezdeményező Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul mondott ünnepi beszédet, emlékeztetve arra, hogy 1956-ról beszélni és emlékezni rá mindig időszerű. Elmondta, hogy a rahói emlékmű avatása a záróakkordja annak a tavaly, a forradalom 60. évfordulóján elkezdődött rendezvénysorozatnak, amelyet Magyarország Beregszászi Konzulátusa az emlékév kormánybizottságától és a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól kapott támogatásból megvalósított. Megemlítette, hogy tavaly Beregszászban is avattak egy '56-os emlékművet a vasútállomás mellett, tudományos konferenciát szerveztek, és a beregszászi színház művészei rendhagyó, 1956-ra emlékező történelem- és irodalomórákat tartottak számos iskolában. A Rahón felavatott emlékmű kapcsán elmondta: „Ez az emlékjel egy allegória, elvont, ugyanakkor konkrét is. A leleplezés után meg fogják látni az arc nélküli kőtestet, amely fájdalmat tükröz, s amely testet golyók ütnek át. Lehet ez egy forradalom harcosa, lehet egy keresztény mártír, aki a hitéért áldozza az életét. Ugyanakkor állva marad, és azt mutatja nekünk, hogy minden bajban van lehetőség talpon maradni, fennmaradni és vállalni a jövőt. Konkrét, hisz alatta egy évszám van: 1956. Az én olvasatomban ez az emlékjel egy hazafit ábrázol, egy olyan hazafit, aki kész volt az igazáért kiállni, meghalni, mindezt úgy, hogy másoknak nem okozott sérelmet. A hazafiság is egyetemes érzés, egyetemes érték. Az igazi patrióta úgy szereti hazáját és nemzetét, hogy ezzel másoknak nem okoz fájdalmat” – hangsúlyozta Szalipszki Endre, köszönetet mondván Mikulyák László római katolikus esperes plébánosnak, aki hozzájárult, hogy az emlékmű a templom falát díszítse, továbbá a város vezetésének és mindenkinek, aki részt vett az avatóünnepség megszervezésében.

Köszöntötte a megemlékezőket Dmitro Brehlicsuk, Rahó város jegyzője, majd a helyiek felidézték az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeit. Közöttük a kárpátaljai eseményeket is, például azt, hogy a Rahói járásban névtelen leveleket küldtek a járási pártbizottság épületébe, amelyek arról szóltak, hogy támadás készül az intézmény munkatársai ellen.

Milován Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke, az 1956-os események egyik résztvevője – akit forradalmi tevékenysége elismeréseként 1992-ben '56-os emlékéremmel tüntettek ki, majd 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét is – beszédében a magyar forradalom előzményei közé sorolta a szovjet katonai megszállás során elkövetett kegyetlenkedéseket, valamint azt, hogy a szovjet megszállók 1944-ben magukkal hozták és a magyar nép nyakába ültették azokat, akik 1919-ben Magyarországon létrehozták a világtörténelem második kommunista terrorállamát, majd Ausztrián keresztül a Szovjetunióba szöktek. Az őáltaluk bevezetett terror miatt robbant ki elsőként, és lett ennyire véres az '56-os magyar forradalom, amely kapcsán Milován Sándor elmondta: „A világtörténelemben az első igazi csapást Magyarország mérte a kommunista uralomra. Nem a fegyverekkel, hanem azzal, hogy a nyugati társadalmak előtt lerántotta a leplet, sokak számára ekkor vált világossá, hogy a Szovjetunió soha nem fog megváltozni, mindig terrorállam lesz, nem lesz soha emberarcú szocializmus. Ezért a világtörténelemben egy fényes lapnak kellene jeleznie a magyar forradalmat, de sajnos, nem így van” – jelentette ki Milován Sándor, aki ugyanakkor elismerően jegyezte meg, hogy mióta Magyarországnak nemzeti kormánya van, azóta lassan, de biztosan helyére kerül 1956 a magyar történelemben.

Az emlékező és méltató beszédeket követően Mikulyák László esperes, rahói plébános, Milován Sándor és Szalipszki Endre leleplezték a szobrot, és Mikulyák László megáldotta azt. László atya személy szerint is kiemelte Szalipszki Endre főkonzul szerepét az emlékmű felállítása kapcsán, és megajándékozta egy, a felavatott emlékművet ábrázoló festménnyel.

Az emlékművet alkotó Mihajlo Kolodko műve kapcsán elmondta: arra törekedett, hogy nyilvánvaló legyen az üzenet. A kőből formált emberi test és a belé fúródó vas – ez a két anyag egyértelműen ellentétet fejez ki. Aki nézi a szobrot, látja, hogy ezek az anyagok nem illenek össze. A rozsdásodó lövedékekről lefolyó vasoxid pedig fokozatosan megfesti a fehér követ, mint a vér. A művész elárulta, hogy a szoborhoz az ötletet Szent Sebestyénnek az ikonokon látható ábrázolása adta.

A megszólalók mellett az eseményen jelen volt Varga Ferenc ungvári és Faragó László beregszászi magyar konzul, Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, valamint Ambrus Pál, az UMDSZ Felső-Tisza-vidéki Szervezetének elnöke.

Titor Zoltán elszavalta Ady Endre A tűz csiholója című versét, a jelenlévők pedig elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait az emlékműnél. Végül a fúvószenekar magyar dallamokat játszott, miközben a nap is kisütött Rahó felett.

Badó Zsolt