Kalmár András Márton: Hársillatú dallam

2017. június 21., 10:12 , 858. szám

Nyári éjnek halkszavú melódiái közt

zsenge, színes illatfelhő hempereg.

Szobámban zsong, bolyong, fürdőzik, körbejár:

múlt nyarak homályos fénye s képek tengenek,

régi június, ó, régi dallamok;

elszállt érzések dalát lehellik rám az illattengerek,

dallamot, halk dallamot dúdol felém a nyár.

Mintha hallottam volna már tücsköktől, kis kerteken,

vagy kint a pusztán, elmerengő szántóföldeken.

Vagy talán lent, Tiszánk partján csengtek föl fűzfákról,

szellő ringatta hangjaként mélabús lomboknak?...

Vagy maga a szőke vándor, Alföldünk szelíd folyója

énekelte hintázó habok közül, ha záporok tomboltak?...

 

Nem tudom. Csak átölelt egy réges-régi hangulat,

mely selymes illatok hátán idézte át a múltat,

mely visszaandalít az elrohant idők csellója

s a bódult álmok hárfája közé;

egy holt világba, mely mélyebb mindennél,

s melyben most, a mában újra él a múlt, –

hidd el, él.

 

 

A Kecskeméten megjelenő Forrás című szépirodalmi, szociográfiai, művészeti folyóirat idei februári száma új költőt avatott. Pintér Lajos, aki negyven éve a folyóirat szerkesztője, adta tudtunkra a jó hírt Fiatalok a jövőnek, Kalmár András Márton verseihez című rövid írásában, melyből az is kiderült, hogy nemrég egy új prózaírót fedezett föl. Írásában feleleveníti, hogy a minap szinte szaladt kollégáihoz „a hírrel, hogy íme, egy író”, most pedig hasonló örömmel tudatta velük: „íme, egy költő!”

„Egy fiatal a jövőnek: Kalmár András Márton”. Így ajánlja figyelmünkbe Pintér Lajos a Hársillatú dallam című költemény szerzőjét. A folyóirat több versét közli a pályakezdőnek, melyek más-más hangulatúak.

A Hársillatú dallam figyelemre méltó módon tudósít egy olyan élményről, mely két érzéki terület – a szaglás és hallás, az orr és a fül – tapasztalatára összpontosít. Ezeknek alárendelve tűnnek föl előttünk a „múlt nyarak”, előjön azok „homályos fénye” és sorjáznak az egyéb „képek” is. Többek közt egy „régi június”. Aztán „régi dallamok” emléke száll, és „tücskök” villannak elénk. Majd „Tiszánk partja”, illetve annak „hintázó habjai”. Egy egészen megfoghatatlan, de hatásosan megidézett hangulatot közvetít a Hársillatú dallam

Penckófer János