Újra megelevenedett a múlt

Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szervezésében idén 22. alkalommal került megrendezésre július 10–14. között a Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor (korábbi nevén Jurtatábor). Alapkoncepció­ját 22 évvel ezelőtt Kész Barnabás salánki történész álmodta és valósította meg, melynek köszönhetően ezúttal is közel 60 kárpátaljai magyar fiatal vehetett részt a különböző izgalmas történelmi korokat felidéző játékokban és a kézműves-foglakozásokon. Az eseménynek, az elmúlt évekhez hasonlóan, a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum adott otthont.

Az elmúlt bő két évtized során a „Jurta” olyannyira népszerűvé vált, hogy voltak gyerekek, akik negyedszerre lehettek a véleményük szerint megunhatatlan tábor lakói. Az öt nap alatt most is bőven kijutott a szórakozásból. Az első napon a gyerekek négy csoportra lettek osztva és rögtön kaptak egy kreatív feladatot. Minden csapatnak választania kellett egy olyan csapatnevet és csatakiáltást, amely számukra a legjobban idézi a középkori Magyarország mentalitását. Az idei év kiemelt korszaka ugyanis Szent László, az Árpád-házi „lovagkirály” uralkodása volt. A kiválasztott neveket és jeligét az esti tábortűz körüli bemutatkozásnál adták elő a csapatok. Kész Barnabás elsősorban László királyt mint katonát és hadvezért mutatta be, dr. Kész Margit pedig a neves uralkodóhoz fűződő mondákkal és legendákkal ismertette meg a táborozókat. Szent Lászlóhoz és a magyar lovagkorhoz kapcsolódott egy játékos vetélkedő is, melyen a versenyzők megmutathatták irodalmi, történelmi jártasságukat, általános műveltségüket is. A vetélkedő megszervezésében, mint ahogyan az egész heti szervező, nevelő tevékenységben is, odaadó munkát végeztek a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tábori pedagógiai gyakorlatot teljesítő diákjai.

Szent László kora mellett kiemelt figyelmet kaptak a végvári küzdelmek is, amelyeket egy „leányrablásos” dramatizált játék köré épített élő történelemóra keretében ismerhettek meg a résztvevők. A csütörtöki nagy harci bemutató pedig a szokásos honfoglalás kori tematika mellett az első világháború száz évvel ezelőtti hősies küzdelmeire is kiterjedt. A Békéscsabai Történelmi Íjászkör és a Salánki Íjászkör egyesített csapata Szedlják István vezetésével a nomád magyarok viseletét és fegyverzetét mutatta be, majd ízelítőt tartott a félelmetes reflexíj, a szablya, a fokos és a karikás ostor használatából. Az utóbbit mindenki kipróbálhatta, akárcsak a jeladásra szolgáló, közel méteres hosszúságú harci kürtöt. Ezután Kész Barnabás a Monarchia közös huszárainak egyenruhájában, felújított első világháborús nyeregben mutatta be a lovas harcmodort, azon belül a szablya és a lőfegyver használatát. A különböző korok fegyverzetéből és viseletéből összeállított, vidékünkön egyedülálló hadtörténeti kiállítással a tábor résztvevői a hét során közelebbről is megismerkedhettek.

Napközben a táborlakó gyerekek csoportjai különböző, párhuzamosan zajló foglalkozásokon vehettek részt. Az erdélyi Szabó Zoltán fafaragást mutatott be. A Csíkszeredából érkezett művész ezúttal egy kopjafát faragott az első világháborúban elesett salánki honvédok emlékére, amely jövő tavasszal a település emlékparkjában kerül felavatásra. Id. Hidi Endre pedig már a tábor megalakulása óta oktatja a korongozást, amely egyaránt népszerű a fiúk és a lányok körében. A békéscsabai Szedlják István tarsolykészítő mester az ötvösmesterséget és a bőrdíszművességet tanította már 18. éve a táborban, ezúttal a vele érkezett Sándor György bőrdíszműves és Jakabovics Norbert fafaragó, ostorforgató társaságában. Sok gyereket lekötöttek Kalanics Éva salánki tanárnő kézműves-foglalkozásai is, ahol megtanulhattak gyöngyből karkötőt, textilből rongybabát készíteni, makramézni stb. Kész Réka nemezelt, esténként pedig a tábortűznél népdalokat tanított. Az egész héten nagy népszerűségnek örvendő íjászatért ifj. Kész Barna felelt. A legbátrabbak pedig kipróbálhatták a lovaglást a tüzesebb Rigón és a szelídebb Babán, Kész Barnabás táborvezető és Bota Sándor lovász felügyelete mellett. Dr. Kész Margit programszervező a hagyományos táplálkozásról tartott előadást, aminek a gyakorlati részét két helyi specialitásnak, a kürtős kalácsnak és a hólabdának (labdacsőrögének) az elkészítése jelentette. Ebben Orosz Miklós „Povár” főszakács irányításával minden gyerek részt vett, akárcsak a közös jurtaépítésben, amely igazi csapatépítő programnak bizonyult. A Debreceni Egyetemről érkezett Pajtók Vivien moldvai táncházat szervezett, így a színes programok és a tábor különböző országokból jött szakemberei a Kárpát-medence egészét egybeölelő rendezvényt valósítottak meg.

A fiataloknak három napjuk volt minden foglalkozást kipróbálni. Az utolsó két napon pedig befejezhették elkezdett alkotásaikat. Senki sem távozott üres kézzel, a felejthetetlen élményekről nem is beszélve. A tábor végére a saját kezűleg készített bőr karkötőt, domborított rézkorongot, agyagkészítményt, gyöngykokárdát vagy rongybabát mindenki hazavihette e tartalmas nyaralás emlékéül.

Ráti Emese,
a II. RF KMF magyar szakos hallgatója