A parlament akadályozza a saját munkáját

2017. szeptember 27., 21:46 , 872. szám

A Legfelső Tanács és Amerika között oszlott meg az ukrán politikát nyomon követő polgárok figyelme az elmúlt héten. A kijevi parlamentben új fegyverhez nyúlt az ellenzék, amelynek a kormány egyelőre nem találja az ellenszerét, míg Petro Porosenko New Yorkban, az ENSZ Közgyűlése kapcsán igyekezett támogatókat találni ahhoz az ukrán elképzeléshez, hogy az ENSZ küldjön békefenntartókat a Donyec-medencébe.

A napokban váratlanul kiderült, hogy a kormányzat számára mégiscsak sürgős a reformok elindítása, ám a parlament nem kíván ebben partner lenni. Történt ugyanis, hogy a képviselők hozzáláttak a bírósági reformhoz benyújtott több ezer módosító indítvány áttekintéséhez, és sehogyan sem tudnak a munka végére érni. Hiába kérte Andrij Parubij házelnök a honatyákat, hogy gyorsítsák fel a módosító indítványok áttekintésének folyamatát, vagy legalábbis hosszabbítsák meg a parlamenti munkanapot, könyörgése süket fülekre talált. A többször is sikertelennek bizonyult voksolás e tárgyban jelezte, hogy a honatyák nem kívánnak túlórázni, s a házszabályra hivatkozva rendíthetetlen nyugalommal folytatják a szavazást a módosító indítványokról. Igen furcsa szavazás ez, mivel a kellő számú szavazat hiányában gyakorlatilag minden indítványt elvet a parlament, amin az ellenzék néha ímmel-ámmal felháborodik ugyan, jól látható azonban, hogy a rendszerint a kormánypártokra szavazó képviselők és kisebb frakciók sem érdekeltek az érdemi munkában. Nevezhetnénk ezt akár az obstrukció, a parlamenti munka akadályozása ukrajnai változatának is, amivel főként azért tud élni az ellenzék, mert a kormányoldalnak nincs szilárd többsége a parlamentben.

Volodimir Hrojszman személyesen is felszólította a képviselőket, hogy végezzenek mielőbb a bírósági reformmal, azután pedig fogadják el második olvasatban a nyugdíjreformot, hogy a nyugdíjasok egy része októbertől megkaphassa a kormány által mintegy fél évvel ezelőtt beígért valamivel magasabb nyugdíjat. Szavai azonban visszhang és válasz nélkül haltak el a félig üres teremben, pontosan és kíméletlenül jelezve, hogy semmilyen befolyással nem bír a törvényhozásra. Így neki és a kormánypártok képviselőinek nem maradt más hátra, mint hogy megpróbálják az ellenzékre hárítani a felelősséget arra az esetre, ha mégsem sikerülne időben elfogadni a nyugdíjreformot.

A napokban ismét szóba került a két kormánypárt, a Petro Porosenko Blokkja és a Narodnij Front (Népi Front) egyesülésének lehetősége, miáltal egy egységes kormányerő jöhetne létre az országban. A két fél képviselői azonban olyan lagymatagon és egy olyan távoli jövő lehetőségeként beszéltek az összeolvadásról, mint akik pontosan tudják, hogy a következő választási kampány kezdetéig ennek bizonyosan nincs semmi esélye.

Az elmúlt hét sem telt el vegyes fogadtatású bírósági döntések nélkül. A leghangzatosabb eset címére a csernomorszki bíróságnak az a határozata pályázhat, amellyel bizonyítékok hiányában szabadon bocsátották a 2014. május 2-i tragikus odesszai események néhány résztvevőjét. Jellemző viszonyainkra, hogy a hatóságok némelyiküket szinte a tárgyalóteremben ismét őrizetbe vették.

Mindeközben New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésén Ukrajna valóságos diplomáciai offenzívába kezdett, elsősorban azzal a céllal, hogy elérje ENSZ-békefenntartóknak a Donyec-medencébe vezénylését. Elemzők szerint Petro Porosenko ukrán államfő amerikai látogatása összességében sikeresnek mondható, hiszen találkozott Donald Trump amerikai elnökkel és fogadta őt Justin Trudeau kanadai kormányfő is, s mindkét fél kézzelfogható hozzájárulást ígért az ukrán háborús erőfeszítésekhez. Ugyanakkor megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy közelebb került-e Kijev ahhoz, hogy ENSZ-békefenntartók jelenjenek meg a kelet-ukrajnai válságövezetben. Az ukrán elképzelések legnagyobb kerékkötője nem meglepő módon ezúttal is Oroszország, amely most azzal tett keresztbe délnyugati szomszédjának, hogy a várakozásokkal ellentétben maga is támogatta a kéksisakos békefenntartóknak a Donyec-medencébe küldését. Igaz, mindezt állítólag olyan feltételekkel és formában tudná elfogadni Moszkva, amelyek az ukrán várakozásokkal éppen ellentétes hatást váltanának ki. A kijevi diplomácia mindenesetre azt állítja, hogy a kéksisakosok megjelenése Kelet-Ukrajnában az orosz forgatókönyv szerint nem a rendezést, hanem a konfliktus befagyasztását szolgálná.

Közben az ukrán sajtó egy része kezdi érzékelni az új, a kisebbségek számára hátrányos oktatási törvény elfogadásának nemzetközi hatását. A legtöbb híradás és elemzés ugyan továbbra is szolidáris a kormányállásponttal, miszerint a törvény egyfelől nem sérti a kisebbségek jogait, másfelől Ukrajnának szuverén joga belátása szerint szabályozni saját oktatási rendszerét, de megjelentek olyan hangok, amelyek a szomszédos országok, köztük Magyarország erőteljes tiltakozásának fényében legalábbis kétségbe vonják Kijev eljárásának célszerűségét.

„Úgy tűnik, az ukrán kormányzatnak felül kellene vizsgálnia a parlament és a kormány együttműködésének algoritmusát a régióbeli nemzetközi kapcsolatok érzékeny kérdéseit illetően. Nyilvánvaló, hogy posztfaktum megmagyarázni valamit mindig nehezebb, mint preventív felvilágosító munkát végezni” – fogalmaz például az UNIAN hírügynökség szemleírója.

(pravda.com.ua/unian.ua/zzz)