A málenykij robot áldozataira emlékeztünk

Ungvár magyarsága a Kálvária temetőben lévő emlékműnél hajtott fejet az 1944-ben magyarságuk vállalása miatt elpusztított férfiak emléke előtt.

A megemlékezést Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke nyitotta meg, köszöntötte a megjelenteket, emlékeztetve a 73 évvel ezelőtti tragikus eseményekre.

Megemlékezett nemzeti tragédiánkról Ambrus József ungvári görögkatolikus parochus, valamint Héder János református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, valamint Buhajla József ungvári magyar főkonzul, aki kijelentette: „Annak a népnek van csak jövője, amelyik emlékszik a múltjára.”

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke emlékezőbeszédében hangsúlyozta: „November van. S mint minden évben, ilyenkor járásunk magyar közösségei emlékeznek. Emlékezni jöttünk itt össze mi is, a sztálinizmus magyar áldozatainak ungvári emlékműve előtt. Egy olyan politikai döntés következményeire emlékezünk, amely a magyar és német nép kollektív bűnösségének tézisén alapult. Sztálin szándéka sokkal aljasabb volt, mint azt ma sokan értelmezik. Hisz nem az egyének ellen, hanem az egyének hitéből összekovácsolódott közösség, a NEMZET ellen irányult. Megpróbált egy népet megfosztani méltóságától, megfosztani értelmiségétől, szellemi irányítóitól, vezetőitől, hitétől.

S az, hogy ma mégis itt vagyunk, egyértelműen üzeni a magyarság élniakarását itt, Kárpátalján is.”

A megemlékező ünnepség végén imádkozott mártírjaink lelki üdvéért, végül a résztvevők elhelyezték az emlékművön koszorúikat és virágaikat.

dózsa

* * *

A Tiszaásványi Községi Tanács és a KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezete közös megemlékezést szervezett a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékére november 19-én.

A helyi temetőkertben található emlékműnél elsőként Orbán István alapszervezeti elnök köszöntötte a jelenlévőket. Emlékeztetett: 1944 novemberében, Erzsébet-napon a szovjet hatóságok elhurcolták a munkaképes férfiak többségét, s így a gyerekek apa, a feleség férj, a család pedig fenntartó nélkül maradt.

Ezt követően Stefán Zoltán, Tiszaújfalu és Tiszaásvány református lelkésze hirdetett igét. Elmondta, hogy az elhurcoltaknak sok megpróbáltatást kellett kiállniuk, s többen haza sem térhettek soha. Párhuzamot vont a mával, amikor kiemelte: akkor is voltak olyanok, akiknek eszköze a megfélemlítés volt, ahogy ma is léteznek ilyenek. A 2Tim 1,7 alapján hirdetett ige alapján kihangsúlyozta: a ma emberének, ahogyan elhurcolt eleinknek is, ott kell, hogy legyen szívükben az Úrtól kapott bizonyosság: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

Ferkó Csaba polgármester beszédében felidézte a 73 évvel ezelőtti őszi eseményt, amely a kárpátaljai magyarság szempontjából tragikus volt. Az Ukrán Front katonai tanácsának parancsa értelmében elhurcolták a 18 és 50 év közötti magyar anyanyelvű férfiakat. Ez nem kerülte el Tiszaásványt sem, ahonnan 52 férfit gyűjtöttek be, s vittek az orsovai és boriszovi táborokba. Közülük 31-en soha nem tértek vissza. Fontos eseménynek nevezte, hogy 1992-ben a helyi temetőkertben átadásra került a sztálini áldozatok emlékműve, ahol évente lehetősége van a helyi közösségnek az emlékezésre.

Ezután Hojsz Krisztina tanuló egy lágerverset olvasott fel, majd a Tiszaásványi Kultúrház bázisán működő Kéknefelejcs Népdalkör lágerballadákat adott elő.

A koszorúk elhelyezése, valamint az emlékezés mécseseinek meggyújtása után a rendezvény a Miatyánkkal és a Himnusz eléneklésével zárult.

* * *

Kígyóson a 73 évvel ezelőtti ártatlan magyar áldozatokra és a II. világháború harcterein elesett hősökre a KMKSZ helyi alapszervezete és a református egyházközség presbitériuma közös szervezésében a temetőkertben álló emlékmű előtt emlékeztek.

A megjelenteket Vass Ottó, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének alelnöke, a Beregszászi Járási Tanács képviselője köszöntötte.

A 90. zsoltár eléneklését követően a megemlékezés keretén belül ökumenikus istentiszteletet tartott Iván Gusztáv kígyósi református lelkipásztor és a helyi baptista gyülekezet vendégeként Halász Attila magyarországi lelkész.

A magyar nemzetiségű férfiak összegyűjtése Kárpátalja magyarlakta településein szervezett formában zajlott, a hírhedt 36. számú parancs alapján Kígyósról 1944 novemberében 76 személyt deportáltak a málenykij robotra, közülük 28-an nem tértek vissza szeretteikhez, 13-an haltak hősi halált a II. világháború csataterein, emlékeztetett beszédében Vass Ottó. Az akkor magyarságukat büszkén vállaló és meg nem tagadó elődök a napjainkban is példát mutatnak a mai nemzedékeknek, amikor uszító nacionalista erők igyekeznek újra megfélemlíteni a kárpátaljai magyarságot. Míg az 1944-ben elhurcoltak számára csak az Istenben való hit segített, addig mi mindig számíthatunk az anyaország támogatására, kiállására a nehéz időkben is.

Az alkalomhoz illő énekekkel szolgált a kígyósi református gyülekezet énekkara, illetve lágerverseket olvastak fel a helyi nyugdíjasklub tagjai.

A megemlékezés a Himnusz eléneklésével és koszorúzással ért véget.

* * *

Guton az idén az elsők között tartottak megemlékezést a sztálini önkény áldozatairól.

Tóth Angéla bevezetőjében az emlékezés fontosságáról szólt, jellemezte az 1944-es őszi eseményeket és történéseket, majd az általa felkészített diákok a lágerversekből idéztek.

Ezután átadta a szót Sin Józsefnek, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete elnökének, aki a protestánsok üldözéséről és a sztálini áldozatok szenvedéseiről beszélt. Beszédében az elnök kitért a napjainkban a magyarságot érő újabb megpróbáltatásokról. A magyarok képesek az örökös megújulásra, s nem azért újítjuk fel óvodáinkat, iskoláinkat, templomainkat, mert hazánkban másod- vagy harmadrangú állampolgárok szeretnénk lenni – fejezte be beszédét az elnök.

A megemlékezésen Nagy Szabolcs református tiszteletes imádkozott az odamaradt, ismeretlen helyekre temetett sztálini áldozatokért, majd Peres Dóra énekelt a megemlékezéshez méltó énekeket.

Ezután a résztvevők az áldozatok emlékparkjába vonultak, hol elénekelték a Himnuszt és megkoszorúzták az emlékművet.

* * *

Verbőcön és Feketepatakon a málenykij robot áldozataira a Verbőci és a Feketepataki Református Egyház, illetve a KMKSZ helyi alapszervezetének szervezésében emlékeztek.

A vasárnapi istentiszteletet követően a templomkertekben lévő emléktáblák előtt zajlottak a megemlékezések. Mindkét helyszínen Gál Lilla, a KMKSZ Verbőci és Feketepataki Alapszervezetének elnöke foglalta össze 1944 novemberének szomorú eseményeit, az elhurcoltak és a szétszakított családok szenvedéseit. Beszéde zárásaként megjegyezte: „Most, amikor úgy tűnik, újra célkeresztbe kerültünk, példaként kell, hogy szolgáljanak előttünk a 73 évvel ezelőtti események. Erőt kell meríteni őseink helytállásából és bölcsességéből, s megőrizni közösségünket, nyelvünket, kultúránkat és hitünket, ahogy azt ők is tették az embertelen körülmények között. „Ezt követően Molnár Zsolt verbőci református lelkipásztor osztotta meg vigasztaló gondolatait az emlékezőkkel.

Az események részeként Verbőcön Stul Eszter, Mikita Zsófia és Bátori Jázmin, Feketepatakon pedig Szegő Johanna és Komáromi Emese előadásában lágerversek hangzottak el.

A megemlékezések az emléktáblák megkoszorúzásával és a Himnusz eléneklésével értek véget.

* * *

Kőrösmezőről 1944. november 18-án indultak el katonai kíséret mellett a „háromnapos” közmunkára irányított magyar férfiak első gyalogos menetoszlopai.

A kollektív bűnösség elve alapján a településről elhurcolt magyar és német férfiak és nők közül 29-en a fogva tartás közben elhunytak. A túlélők közül sokan betegen, megnyomorítva jutottak haza. A férfiak nagyarányú deportálása a mai napig nagy hatással van a helyi magyarság helyzetére. Nincs olyan család, amelyet a tragédia valamilyen módon ne érintene. Kőrösmező katolikus temetőjében 1990. október 14. óta áll emlékmű a sztálinizmus és a II. világháború áldozatainak tiszteletére.

A megemlékezésre november 12-én a vasárnapi misét követően került sor. A műsort a kőrösmezői magyar tannyelvű iskola és óvoda pedagógusai állították össze. A megemlékezésen részt vettek Bangó Aliz (Rahó–Kőrösmező), valamint meghívottként Jeszenszky Teréz Melinda (Nagybocskó–Gyertyánliget), a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasai. A rendezvényt Mikulyák László esperes, rahói plébános imája zárta.