Wass Albert: Dalol a honvágy

2018. február 14., 08:26 , 891. szám

Szeretnék szántani,

hat ökröt hajtani,

régi eke szarvát

kezemben tartani.

 

Harmatos hajnalon

régi utat járni.

Régi erdőszélen

virágot csodálni.

 

Szeretnék még egyszer

tavaszbúzát vetni!

Jó fekete földet

a kezembe venni.

 

Beszívni illatát

frissen kaszált fűnek,

mialatt a réten

tücskök hegedülnek...!

 

Látni, még csak egyszer,

a leszálló estét.

Villanó szárnyával

az érkező fecskét.

 

Keleti ég alján

ahogy gyúl a csillag,

békés tájak fölé

békességet ringat...

 

Istenem, add, hogy még

egyszer haza menjek!

Régi hegyeimen

új bort szüreteljek!

 

Fáj a bujdosás már.

Csupa fáj az élet.

Elvész idegenben

erdélyi cseléded.

 

Régi hegyeimen

lábujjhegyen járnék.

Jó volna a napfény!

Szép volna az árnyék!

 

Szép volna, jó volna!

Hallgass meg, Úristen!

Hisz más kívánságom

e világon nincsen:

 

Szeretnék szántani!

Hat ökröt hajtani!

Régi ekém szarvát

még egyszer...

még egyszer

kezemben tartani!

 

 

Wass Albert 2018. január 8-án lett volna száztíz éves, február 17-én pedig halálának huszadik évfordulójára emlékezhetünk. Életművének értékelése megosztja a közvéleményt és a szakmát, bár olvasóinak száma igencsak jelentős. Míg az irodalomtörténet-írók és esztéták művészetének színvonalán morfondíroznak, az olvasók mély meggyőződéssel vallják, hogy Wass Albert az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Valóságos kultusz alakult ki körülötte.

Ebben bizonyára közrejátszik az író igencsak hányatott sorsa is. Hogy tudniillik Wass Albert könyveit Erdélyben, Ceausescu idején betiltották. A szerző Németországban, majd Amerikában élt, és az a hír terjedt el vele kapcsolatban, hogy Románia diktátora ügynököket küldött utána. „Ezek egyik feladata az volt, hogy engem eltegyenek láb alól” – írta a szerző. Wass Albert itt olvasható verse szerzőnk egyik legismertebb műve…              

Penckófer János