Wass Albert: Dalol a honvágy
Szeretnék szántani,
hat ökröt hajtani,
régi eke szarvát
kezemben tartani.
Harmatos hajnalon
régi utat járni.
Régi erdőszélen
virágot csodálni.
Szeretnék még egyszer
tavaszbúzát vetni!
Jó fekete földet
a kezembe venni.
Beszívni illatát
frissen kaszált fűnek,
mialatt a réten
tücskök hegedülnek...!
Látni, még csak egyszer,
a leszálló estét.
Villanó szárnyával
az érkező fecskét.
Keleti ég alján
ahogy gyúl a csillag,
békés tájak fölé
békességet ringat...
Istenem, add, hogy még
egyszer haza menjek!
Régi hegyeimen
új bort szüreteljek!
Fáj a bujdosás már.
Csupa fáj az élet.
Elvész idegenben
erdélyi cseléded.
Régi hegyeimen
lábujjhegyen járnék.
Jó volna a napfény!
Szép volna az árnyék!
Szép volna, jó volna!
Hallgass meg, Úristen!
Hisz más kívánságom
e világon nincsen:
Szeretnék szántani!
Hat ökröt hajtani!
Régi ekém szarvát
még egyszer...
még egyszer
kezemben tartani!
Wass Albert 2018. január 8-án lett volna száztíz éves, február 17-én pedig halálának huszadik évfordulójára emlékezhetünk. Életművének értékelése megosztja a közvéleményt és a szakmát, bár olvasóinak száma igencsak jelentős. Míg az irodalomtörténet-írók és esztéták művészetének színvonalán morfondíroznak, az olvasók mély meggyőződéssel vallják, hogy Wass Albert az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Valóságos kultusz alakult ki körülötte.
Ebben bizonyára közrejátszik az író igencsak hányatott sorsa is. Hogy tudniillik Wass Albert könyveit Erdélyben, Ceausescu idején betiltották. A szerző Németországban, majd Amerikában élt, és az a hír terjedt el vele kapcsolatban, hogy Románia diktátora ügynököket küldött utána. „Ezek egyik feladata az volt, hogy engem eltegyenek láb alól” – írta a szerző. Wass Albert itt olvasható verse szerzőnk egyik legismertebb műve…
Penckófer János
