Csorba József nagyszőlősi születésű orvosdoktor és 1848/49-es rövid szerepe Somogyban

Csorba József Nagyszőlősön született, szülei Csorba András és Csűri Borbála, akik a Perényi bárók jobbágyai voltak. Születéséről így ír: „…születtem 1789. évben 9-ik jan. Nagy Szőlősön Ugocsa Vármegyében szegény, de jó érzésű szüléktől, kik noha magok betüt sem esmértek, mégis mind engem, mind testvéreimet oskolában járatni és magoktól meg vonva is illendően nevelni el nem mulatták…” A „nemtelen jobbágyfi” elemi iskoláját szülővárosában végezte, továbbtanulását pedig a Perényiek tették lehetővé Máramarosszigeten a református líceumban. 1809–10-ben Szőlősvégardóban Horthy László fiainak, Istvánnak (szül. 1795-ben) és Sándornak (szül. 1802-ben) volt házitanítója, mellesleg Istvánnak volt az unokája Horthy Miklós kormányzó. Az itt kapott tisztességes keresetéből 1810 augusztusában a Debreceni Református Kollégium diákja lett, de csak egy fél évig, mert innen Sárospatakra ment, ahol a híres Kövy teológust hallgatta, „…de szívemben mindig vágytam vala az orvosi állapotra…” – írta később. 1811 őszén be is iratkozott a pesti egyetem orvostudományi karára. A Perényiek itt is segítették anyagilag tanulását. A Perényi családdal Markocsány Zsigmond jószág­igazgató útján tartotta a kapcsolatot, és gondoskodott János nevű öccse továbbtanulásáról is. Közben Perényi Bertalannak, Perényi Zsigmond, későbbi felelős mártír miniszterelnök unokaöccsének is nevelője volt. 1817. jan. 21-én orvossá avatták. Őszinte örömmel írta Markocsány Zsigmondnak Szőlősre: „…Doctor, orvos Doctor lettem!…” Ismerősei útján ajánlották is neki a váci püspökség orvosi állását, de nem ezt fogadta el, hanem „a nemes Somogy megye rendes fizikusi állásának elnyerése érdekében” pályázatot adott be, és az országos főorvos az első helyen Csorba Józsefet ajánlotta, mint  aki „képzett és alkalmas férfi, akiről kijelenthető, hogy ereje a legnagyobb mértékben képessé teszi a hivatalra, az orvosi gyakorlatra, a köz-fizikusságra.”

Somogy új főorvosa hamar megismerte a megyét, annak – kedvezőnek nem nevezhető – közegészségügyi körülményeit. Elsőrendű célja az lett, hogy a nép­egészségügyi intézményeket a felvilágosult kornak megfelelően fejlessze, hogy azok eredményesebben szolgálják a közrendűek javát – írta Gyarmati Béla Csorba doktorról készített tanulmányában.

A szintén földink, a csetfalvai születésű Szaplonczay Manó Somogy megye másik híres főorvosa méltán írhatta Csorba után 80 évvel, hogy Csorba József „kiváló tudása és nagy ismeretei folytán igazán Első Physikusa volt Somogy vármegyének, mert az ő tudása és körültekintése, adott tanácsai folytán úgy vezették a kolera elleni védekezést, ahogy az ma is példaképül szolgálhatna”.

A szabadságharc is Somogyban érte Csorba doktort. 1848 nyarán Somogyot a Dráva mentén gyülekező szerb–horvát csapatok fenyegették. Az önkéntes nemzetőrök egészségügyi ellátásával foglalkozó albizottmány és Csorba József első teendője az egészségügyi ellátás és a sebészeti eszközök biztosítása volt. 1849. jan. 19-én Burits J. császári tábornok bevonult Kaposvárra, három hónap múlva pedig Noszlopy Gábor nemzetőreivel felszabadította egész Somogy megyét, és Csorba doktort mint „császárhűt” rövid időre letartóztatta. Erre az adott okot, hogy Noszlopynak az egészségüggyel kapcsolatos nemzetőri intézkedéseit nem helyeselte, meg talán az is, hogy míg Kaposvár a császáriak kezén volt, császári katonákat is gyógykezelt. A szabadságharc után is megmaradt Somogy vármegye főorvosának 1852-ig. Somogyból Pestre költözött, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, ahol több mint 100 előadást tartott különböző egészségügyi témákról, sőt, még arról is, hogy lehet jó, egészséges házi kenyeret sütni. Közben vissza-visszatért Somogyba, mert igényt tartottak orvosi tudására. Szívén viselte a nép alsó rétégéhez tartozók – ki maga is onnan való – sorsát, s díjmentesen gyógykezelte őket.

A közegészség terén szerzett érdemeiért I. Ferenc császár 1834. május 30-án kelt oklevelében Józsefnek, valamint Paczkó Jozefa feleségétől született gyermekeinek – Sándor, Edvárd, Rudolf, Gusztáv, József, Albert, Lajos, Viktor és Hermina – illetve utódaik számára Alsó-szakácsi előnévvel magyar nemességet s birtokot adományozott.

A családi hagyomány szerint 1857 őszén kocsizás közben nagyobb zökkenőnél a két térde között tartott sétabotjára dőlt, ezzel erősen megnyomta gyomrát, otthon azt mondta családjának, hogy egy év múlva meg fog halni. Egy év múlva, 1858. nov. 23-án meghalt, a Kálvin téri református templom altemplomában nyugszik. Halálának idén lesz 160. évfordulója. Ugyanott helyezték el 9 év múlva másik föl­din­ket, Almási Balogh Pál doktort is.

Csorba Józsefnek összesen 13 gyermeke született, ezek közül 5 élte túl édesapját, leszármazottaik ma is élnek.

Közli: Józan Lajos
ny. ref. lkp., Salánk