Tornai József: Az igazi nevünk

2018. július 18., 09:46 , 913. szám

Az igazi nevünk

nem homo sapiens,

inkább mondjuk úgy,

hogy „homo duplex”.

 

Az igazi szívünk

állati-szellemi.

Igazi bensőnknek

nincsenek partjai.

 

Elválaszthatatlan

gyilkos a szelídtől,

ereinkből vérrel

méreg is dől.

 

Természetünkben harc

és ritkán a béke

egy javíthatatlan

szörny-lény keveréke.

 

Az is hős, ki gyilkol,

az is, kit megölnek.

Galaktikák, napok

nem ígérnek többet.

 

 

Annak a régi igazságnak ad új és saját hangot Tornai József, amiről elég sokan írtak már. Vörösmarty Mihály egyik helyen például „sárkányfog-veteménynek” mondja az embert, másik helyen így fogalmaz: „A Föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az Isten, / Ki megteremtvén a világot, embert, / E félig istent, félig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett / És bánatában ősz lett és öreg.”

Az sem mellékes, mit mond ebben a témában Szent-Györgyi Albert. Ő egyenesen „őrült majomnak” nevezi az embert. Nemcsak csodálatos tehát a homo sapiens, hanem borzasztó, rettenetes is. Hol egyik, hol pedig a másik végletes természetének enged. Nos, ezt a gondolatot viszi tovább Tornai József, amikor „szörny-lényeknek” nevez minket, akiknek neve: „homo duplex”.

Mit mondhatnánk? Bizony, van ebben valami. Sőt, ez bizony a színtiszta igazság. És hogy mit tehetnénk ellene, vagy mit várhatunk ügyünk jobbrafordulását illetően? Erről így vélekedik Az igazi nevünk szerzője: „Az is hős, ki gyilkol, / az is, kit megölnek. / Galaktikák, napok / nem ígérnek többet”...

Penckófer János