Felmerülhetett egy kelet-ukrajnai referendum lehetősége Trump és Putyin helsinki találkozóján
Ukrajnában nagy várakozás előzte meg Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt heti helsinki találkozóját. Az itteni sajtót mindenekelőtt az érdekelte, hogy mi hangzott el a megbeszélésen Ukrajnáról. Mivel részleteket erről egyik államfő sem árult el, az ukrán sajtó napokig mást sem tett, mint találgatott.
Az itteni média egy része már azt is árulásnak tekintette Trump részéről, hogy szóba állt az oroszokkal. Érthető, hogy türelmetlenül várták a finn fővárosból érkező híreket. A híradások azonban igen szűkszavúak voltak. Trump említést sem tett Ukrajnáról a találkozó utáni közös sajtótájékoztatójukon, s Putyin is csupán annyit jegyzett meg a kettejük között elhangzottakról, hogy „új elképzeléseket” vitattak meg Ukrajnával kapcsolatban.
Több se kellett az ukránoknak, akik a majdanosokat pátyolgató, az előző demokrata vezetést leváltó Trumpot egyébként sem szívelik. Úgy okoskodtak, hogy ha Putyin szóba hozta az ukrán témát a sajtótájékoztatón, az azt jelenti, hogy olyasvalamit javasolt, amit Trump nem söpört le mindjárt az asztalról. Ha viszont nem árultak el részleteket a témáról, az arra vall, hogy valami „botrányos” dologról lehet szó. (Tudnivaló, hogy Kijevben botrányosnak tekintenek mindent, ami Ukrajna szuverenitását és területi egységét érinti.)
Néhány nappal később aztán a Bloomberg megírta, hogy információik szerint Putyin felajánlotta Trumpnak, tartsanak referendumot a Donyec-medence megszállt területeinek lakossága körében a régió jövőbeni státuszáról. A Bloomberg az orosz javaslattal kapcsolatban megjegyzi, hogy miközben Putyin a felvetéssel bizonyára jelezni szerette volna, hogy kész lezárni a négy éve tartó kelet-ukrajnai konfliktust, Trump nehéz helyzetbe került, nehéz lesz „eladnia” a referendum ötletét az ukránoknak és Ukrajna európai támogatóinak.
A referendumra vonatkozó orosz javaslat létezését utóbb sem Moszkvában, sem Washingtonban nem kívánták cáfolni vagy megerősíteni. Trump ugyanakkor elárulta, hogy második, washingtoni találkozóján Putyinnal Ukrajna lesz az egyik legfontosabb napirendi pont.
Egyes hírek szerint a kérdés körüli titkolózás azzal állhat összefüggésben, hogy Putyin megígérte, addig nem beszél nyilvánosan a témáról, míg Trump el nem dönti, hogyan tálalja a kérdést Washingtonban és Kijevben. Hogy a Bloomberg mégis előhozakodhatott a híreivel, az annak tudható be, hogy szándékos kiszivárogtatás történhetett a közvélemény tesztelése céljából.
Az információk hiánya persze azonnal beindította az újságírók és szakértők fantáziáját, akik mindjárt két elképzeléssel is előálltak arra vonatkozólag, hogy mit jelenthet a referendumra vonatkozó orosz javaslat. Az egyik szerint módot adnának a megszállt területek lakosságának az akaratnyilvánításra: vissza kívánnak térni Ukrajna fennhatósága alá, független államban szeretnének élni, esetleg csatlakoznának Oroszországhoz? A Sztrana.ua összeállítása szerint nem kétséges, hogy mi lenne egy ilyen referendumnak az eredménye: a túlnyomó többség az Oroszországhoz való csatlakozásra szavazna.
Mivel az orosz elképzelés értelmében a népszavazást nemzetközi szervezetek felügyelete mellett rendeznék meg, annak eredményét külföldön is elismernék. Éppen ezért viszont valószínűtlen, hogy a nyugati nagyhatalmak – Ukrajnáról már nem is beszélve – belemennének egy ilyen megoldásba.
A második lehetőség Európában és az Egyesült Államokban is kedvezőbb fogadtatásra számíthatna. Ebben az esetben arról kellene véleményt mondania a lakosságnak, mit szólnak ahhoz, hogy a megszállt területek kapjanak „különleges” státuszt Ukrajnán belül. Ellene szól ennek az elképzelésnek, hogy a terület státuszának rendezését a kelet-ukrajnai béketeremtés menetét rögzítő minszki megállapodások is előírják, tehát az érintetteknek elég volna egyszerűen végrehajtani a vállaltakat, nincs értelme tárgyalni egy külön referendumról. Igaz, egy nemzetközileg elismert, Amerika által is támogatott népszavazással a „különleges” státuszról Oroszország utóbb megkísérelhetné legitimálni a két kelet-ukrajnai szakadár köztársaság jelenlegi vezetőit – állítja a már idézett Sztrana.ua.
Ami Ukrajnát illeti, a kijevi vezetők nyilatkozataikban a Trump–Putyin-találkozó után egyértelműen jelezték, hogy nemzetközi megfigyelés mellett sem tartják elképzelhetőnek a szakadár területek lakosságának akaratnyilvánítását a megszállt területek státuszáról. Szerintük ez ellentmondana az ország alkotmányának. Valami esélye csak akkor lenne a népszavazásnak, ha a jelenlegi „háborúpártinak” tartott ukrán vezetést egy „békepárti” váltaná fel a jövő évi választások eredményeként, amely legalább a minszki megállapodások végrehajtására hajlandóságot mutatna. Ebben az esetben, ukrán hozzájárulással, a Nyugatnak sem lehetne kifogása egy olyan népszavazás ellen, amely lezárhatná a négyévi háborúskodást – még akkor is, ha ezzel bizonyos értelemben Oroszország kezére játszanának. Éppen ezért viszont az sem zárható ki, hogy a jövő évi ukrajnai választások egyik központi témája a háború és a béke kérdése lesz.
ntk
