Gázvezeték lesz, az ukrajnai békére még várni kell

2018. augusztus 21., 20:42 , 918. szám

Angela Merkel német kancellár a hétvégén Berlinben fogadta Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Ukrajnában a média és a politika lélegzetvisszafojtva figyelte, mi történik a szövetségi kormány Berlin melletti vendégházában, a Meseberg-kastélyban, hiszen a találkozón két ukrán szempontból létfontosságú téma is napirendre került: a kelet-ukrajnai konfliktus és Ukrajna tranzitország szerepének jövője az Európába irányuló orosz gázexportban.

A két nagyhatalom vezetője a találkozó előtt sajtónyilatkozatban fogalmazta meg szándékait. Merkel az MTI beszámolója szerint kiemelte, hogy Németország készen áll az együttműködésre Oroszországgal a válságok rendezéséért. A német kancellár elsőként a kelet-ukrajnai helyzetet említette napjaink konfliktusai közül, aláhúzva, hogy végre kell hajtani a válság politikai rendezéséről szóló minszki megállapodást. Lehetségesnek nevezte egy ENSZ békefenntartó küldetés megszervezését, és hangsúlyozta, hogy Németország továbbra is vállalja a közvetítő szerepet az Oroszország–Ukrajna–Németország–Franciaország összetételű úgynevezett normandiai formátum keretében.

Angela Merkel leszögezte, hogy az Északi Áramlat–2 gázvezetéktől függetlenül meg kell őrizni Ukrajna tranzitország szerepét az Európába irányuló orosz gázexportban. Mint mondta, örvendetes, hogy ebben az ügyben sikerült tárgyalásokat kezdeni Oroszország, Ukrajna és az Európai Unió részvételével.

Vlagyimir Putyin kiemelte, hogy az ukrajnai válság lezárásában nincs alternatívája a minszki megállapodásnak, csak annak végrehajtásával lehet véget vetni a konfliktusnak. Ugyanakkor Oroszország az ENSZ békefenntartó misszió gondolatát is hajlandó mérlegelni – jelezte.

Az orosz elnök arról is beszélt, hogy lehetségesnek tartja az orosz földgázt Ukrajna megkerülésével Németországba szállító Északi Áramlat–2 vezetékkel kapcsolatban Ukrajna tranzitország szerepének megőrzését. Mint mondta, az Északi Áramlat–2 politikai vonatkozásokat nélkülöző, „kizárólag gazdasági jellegű” projekt, az ukrajnai tranzit „hagyománya” pedig fennmaradhat, ha megfelel a gazdaságosság feltételének.

A két vezető több mint három órán át tárgyalt. A kastély kertjében készült felvételek tanúsága szerint hosszabb ideig négyszemközt, tolmácsok nélkül cseréltek eszmét. A megbeszélés után sem Merkel, sem Putyin nem nyilatkozott a sajtónak. Utóbb Dmitrij Peszkov, Pu­tyin szóvivője a TASZSZ orosz hírügynökségnek jelezte, a megbeszélések „hasznosak és alaposak” voltak.

A szóvivő elmondása szerint Putyin és Merkel „sajnálják, hogy megrekedt az ukrajnai rendezést célzó minszki megállapodások végrehajtása”. Peszkov elismerte, hogy a találkozón szóba kerültek az Ukrajnán keresztül folyó gázszállítás folytatásának kilátásai. Közölte azt is: Oroszország és Németország helytelennek tartják az Északi Áramlat–2 projekt „politizálására” irányuló próbálkozásokat.

„Egyértelmű, hogy ez a projekt teljesen kereskedelmi ... Ezért intézkedéseket kell hozni a harmadik országok esetleges versenyellenes és jogellenes támadásaival szembeni megóvására annak érdekében, hogy végeredményben sikerüljön eljutni ennek a mindenki számára hasznos projektnek a befejezéséig” – jelentette ki Peszkov.

A szakértők egy dologban értenek egyet a találkozót értékelve: nem várható előrelépés a kelet-ukrajnai konfliktus rendezése terén. Irina Verescsuk, a Balti- és Fekete-tengeri Kutatások Központjának igazgatója a Sztrana portálnak nyilatkozva kifejtette: minden azon múlik, miként látják a rendezés folyamatát Ukrajnában, ám a jelek szerint ott pillanatnyilag nem létezik ilyen elképzelés. „Mert kinek hiányzik, hogy népszerűtlen döntésekért vállalja a felelősséget a választások előtt?” – mutatott rá. Szerinte ma még az sem tudatosult Kijevben, hogy a minszki tárgyalási folyamat az egyetlen hatékony platform, amelynek határozatait az érintett felek és a világ egyaránt elfogadják.

„Porosenkót hallgatva az a következtetés vonható le, hogy csak ő létezik és a »normandiai formátum«, amely nem generál semmiféle új elképzelést és jelen helyzet szerint nem hatékony. Tehát amíg az elnök nem vállalja a felelősséget, hogy ismerteti a saját rendezési modelljét a társadalommal és a partnerekkel egyaránt, az összes többi [elképzelés] csak hipotetikus lesz” – jelentette ki Verescsuk.

A legtöbb elemző viszont úgy látja, hogy a választásokig Kijev már aligha tesz bármilyen lépést a rendezés irányában. Ez pedig annyit tesz, hogy legfeljebb a jövő tavasszal esedékes elnök-, és a 2019 őszén időszerű parlamenti választások után, vagyis legkorábban 2020-ban számíthatunk előrelépésre a Donyec-medencében immár több mint négy éve folyó fegyveres konfliktus rendezésének ügyében.

Az ukrán kormány savanyú ábrázattal figyelte Putyin európai kiruccanását, de lapzártánkig nem kommentálták hivatalosan a Berlinben elhangzottakat. Pavlo Klimkin külügyminiszter csupán annak kapcsán engedett meg magának egy durcás és rosszmájú szurkapiszkát, hogy Putyin útban Berlin felé részt vett Karin Kneissl osztrák külügyminiszter esküvőjén. „Az esküvő orosz védnöksége ellenére igazi családi boldogságot kívánok osztrák kollégámnak” – írta, holott bizonyára tisztában volt vele, hogy mi­után jelenleg Ausztria tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét, Putyin valójában azt a diplomatát kereste fel „magánemberként”, aki az EU nevében tárgyalni jogosult egészen 2019-ig. Igaz, megszokhattuk már, hogy az ukrán külügyminiszter megnyilatkozásai legalább annyira szólnak az ukrán választóknak, mint a külföldnek.

A lényeg, hogy Putyin két meghatározó európai politikussal találkozott egy füst alatt múlt szombaton, ami a szakértők szerint Donald Trump amerikai elnöknek címzett félreérthetetlen üzenet volt, mely szerint egyetértés van Európa és Oroszország között az Északi Áramlat–2 gázvezeték megépítését illetően. Ezek után még Kijevben sem gondolhatja senki komolyan, hogy Németország az ukrán érdekekre való tekintettel kész volna lemondani az évszázad gázüzletéről. Ismerjük be, Angela Merkel részéről már az is méltánylandó gesztus, hogy egyáltalán felvetette a Putyinnal folytatott tárgyaláson Ukrajna tranzitország szerepének megőrzését az Európába irányuló orosz gázexportban. Más kérdés, hogy még a gáztranzit fenntartása esetén is jelentős veszteségekre számíthat Ukrajna az Északi Áramlat–2 megépülésével, hiszen nem lesz többé abban a helyzetben, hogy diktáljon Moszkvának a tranzitdíj vonatkozásában. Ezt nyilván az ukrán politikai elit is így gondolja, ezért bár senki nem merte nyíltan bírálni Kijevben a német kancellárt, amiért szóba állt az orosz elnökkel, nagy tétekben lehetne fogadni arra, hogy Ukrajna ezek után még közelebb sodródik az Egyesült Államokhoz, amely amellett, hogy viszonylag bőkezűen finanszírozza az ukrán fegyverkezést, még az Ukrajnát elkerülő gázvezeték megépülését is ellenzi.

(zzz)