Hogyan lehet jól kezelni a nemzetiségi kérdést?

2018. október 5., 18:00

Az ukrán nacionalisták az ukrajnai nyelvi kisebbségek asszimilálásának a kísérletével nem oldják meg, hanem ellenkezőleg: élezik a nemzetiségi kérdést, s ellentétet teremtenek az állam és annak az asszimiláció ellen teljes joggal fellépő kisebbségei között. Miközben nem egy soknemzetiségű országban jól vagy majdnem jól meg tudják oldani az ott honos népi, nyelvi közösségek békés egymás mellett élését – de csak a nemzeti, nyelvi jogok minél nagyobb arányú kiterjesztésével.

Kezdjük a Svájci Államszövetséggel, mely kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság. 8 136 700 fős népességén belül a német közösség számít a legnagyobbnak, mely a lakosság 64 százalékát alkotja, s az ország északi és középső részén összpontosul. A nyugati részen többségében franciák élnek (az állampolgárok 19 százaléka). A déli területeket zömmel az olasz közösség népesíti be (az összlakosság 8 százaléka). Délkeleten 50-70 ezer rétoromán is él, egy kicsiny, újlatin nyelvű nép, a népesség kevesebb mint egy százaléka. Míg az állampolgárok húsz százalékát az utóbbi időkben sokfelől bevándorolt lakosok teszik ki. Az ország huszonhat kantonjának nagy része homogén etnikai összetételű, s ezekben tartományi szinten a német, a francia vagy az olasz a hivatalos nyelv. Ám két, német–francia vegyes lakosságú kantonban a német és a francia, míg egy, németek, olaszok és rétorománok által lakott kantonban a német, az olasz és a rétoromán a tartomány hivatalos nyelve. Szövetségi szinten pedig egyaránt hivatalos nyelv mind a német, mind a francia, mind az olasz, mind a rétoromán. A kétkamarás parlamentben az egyik kamara az Államtanács, a másik a Nemzeti Tanács, hogy a törvényhozásban jól érvényesüljenek mindegyik nemzet jogai. És érvényesülnek is.

Most pedig térjünk rá a több mint 11 milliós lélekszámú Belgiumra, melynek két legnagyobb területi egysége az északi Flandria és a déli Vallónia. Flandriát túlnyomórészt flamandok lakják, ők alkotják az ország összlakosságának 59 százalékát, nyelvük, a flamand pedig szinte teljesen azonos a hollanddal, bár jelentős kiejtésbeli különbségek is léteznek. Vallóniát nagyrészt vallonok népesítik be, akik az ország összlakosságának 40 százalékát képezik, ám a vallon nyelvet – a francia egyik változatát – egyre jobban kiszorítja a használatból a francia köznyelv. Emellett Vallónia keleti határai mentén mintegy 73 ezer német is él, az összlakosság kb. egy százaléka. Brüsszelt pedig döntő részben vallonok, kisebb részt flamandok lakják. Az országot nyelvi-kulturális alapon négy közösségre – a Holland, a Vallon, a Brüsszeli és a Német Nyelvi Közösségre –, területi alapon pedig három régióra – a Flamand, a Vallon, valamint a Brüsszeli Fővárosi Régióra – osztották. Flandriában a holland, a Brüsszeli Fővárosi Régióban a holland és a francia, a Vallon Régióban pedig a francia és a német – a mindössze kb. 73 ezer német nyelve is! – a hivatalos nyelv. Mindegyik nyelvi közösség és mindegyik régió saját parlamenttel és kormánnyal, jelentős belső autonómiával, illetve saját hatáskörökkel rendelkezik, a szövetségi parlament és a szövetségi kormány pedig az országos jelentőségű kérdésekkel foglalkozik. Megjegyzendő: a Flamand Nyelvi Közösség és a Flamand Régió megalakulásuk után egyesültek egymással. A Brüsszel környéki településeken pedig – melyek többségükben francia nyelvűek, de területileg Flandriához tartoznak – a francia is használható bizonyos adminisztratív célokra. Példaértékű a Német Nyelvi Közösség autonómiája. A kisszámú németséget a hivatalos belga szemlélet szerint nem is kisebbségnek, hanem alkotmányos jogokkal bíró országalkotó közösségnek tekintik. Természetes, hogy vannak iskoláik, főiskolájuk, melyen tanárokat és egészségügyi dolgozókat képeznek, továbbá saját újsággal és rádióadóval rendelkeznek, a szövetségi kasszából pedig jelentős részesedést kapnak, melynek nagy részét az oktatásra fordítják… S bár Belgiumban rendszeresen felszínre törnek Flandria önállósodási törekvései, ezeket civilizált módon vitatják meg.

Olaszországban – annak északi részén – is létezik egy jelentős jogkörökkel rendelkező, a kisebbségeknek pedig nemzetiségi és nyelvi jogokat is biztosító autonóm régió, Trentino-Alto Adige/Südtirol, mely két autonóm megyéből áll: Trentóból és Bolzanóból. Az előbbit olaszok, az utóbbit nagyrészt németek, kisebb részben pedig olaszok és ladinok lakják (a ladin egy kicsiny újlatin nép). Bolzano autonóm megyét olaszul Alto Adigének, németül pedig Südtirolnak, vagyis Dél-Tirolnak is nevezik, mely saját tartományi gyűléssel és végrehajtó szervezettel – tartományi bizottsággal – rendelkezik, s a helyi törvényhozás teljes hatáskörébe vannak átutalva a nemzeti közösségek fennmaradása szempontjából fontos kérdések. A német ugyanúgy hivatalos nyelv, mint az olasz, a ladinok településein – egyetlen, általuk lakott alpesi völgyben – pedig a ladin is hivatalos nyelvnek számít. Kötelezőek a kétnyelvű településnév-táblák, a hivatalokban mind az olasz, mind a német hivatalnokok számára kötelező mindkét nyelv ismerete, az oktatásügyben pedig egymással párhuzamosan, egymástól elkülönítve működik a német, az olasz és a ladin iskolahálózat, melyek igazgatását három külön tanügyi igazgató végzi. S nemcsak a német iskolákban kötelező az olasz nyelv oktatása, hanem az olasz tanintézményekben is kötelező tantárgynak minősül a német nyelv.

Finn nyelvrokonaink is példamutató módon viszonyulnak a svéd kisebbséghez. Bár az 5 501 043 főt számláló ország lakosságának 93 százaléka finn, és csak 5,46 százaléka svéd, a finn mellett a svéd is hivatalos állami nyelv, így nemcsak a svéd iskolákban oktatják a finnt, hanem a finnekben is a svédet. A svédek két tömbben élnek az ország nyugati és déli tengerpartján, közösségeik megtalálhatók a nagyvárosokban, emellett szórványban is élnek az ország területén, a finn felségvizeken sorakozó, Aland-szigetcsoporton pedig ők alkotják a lakosság 92 százalékát, s itt területi autonómiát is élveznek. Ami a tanügyet illeti, a svéd oktatási hálózat az óvodáktól az egyetemekig és a posztgraduális képzésig ki van épülve, van két főiskolájuk, egy egyetemük, ezek mellett pedig Helsinkiben két finn egyetemen, a Képzőművészeti Akadémián és a Színművészeti Főiskolán is működnek svéd tagozatok. A média területén is biztosítottak a nyelvi jogaik: 9 napilapjuk és 18 hetilapjuk jelenik meg, a Finn Állami Rádió égisze alatt két svéd csatorna egész nap sugároz anyanyelvű műsorokat. A Finn Televízió TV1 és TV2 csatornái pedig kb. heti húsz órában sugároznak svéd nyelvű programokat.

Európa! De messze vagy…

Lajos Mihály