Felkerülnek az áldozatok nevei a holokauszt-emlékműre Ungváron

2018. október 17., 14:07 , 927. szám

Pénteken Kárpátalja zsidó közössége sajátos összejövetelt tartott az egykori zsinagóga tövében. Nem voltak jelen a megye és a város vezetői, azok jöttek el, akik úgy érezték, kötelességük emlékezni a XX. század borzalmaira.

Mint ismeretes, a megyeszékhelyen két évvel ezelőtt avatták fel a Magyarország Kormányának támogatásával készült holokauszt-emlékművet. A hat­ágú vörösmárvány Dávid-csillag közepén a Vaszil Krivanics és Rusznák István kovácsok által készített, egymásra rakott kis fémcsillagokból álló több méter magas oszlop Mihajlo Kolodko ungvári szobrászművész alkotása. A Kárpátaljai Megyei Filharmónia (az egykori zsinagóga) déli homlokzata előtt állított emlékmű körüli teret Szarvas Péter ungvári építész tervezte. A kompozícióba 6 árvafűzt is ültettek.

Az alkotói elképzelés szerint mindegyik csillag egyedi, mint ahogyan az emberek is. Most Mermelstein Péter egykori ungvári lakos javaslatára, aki egy ideje már külföldön él, de a '90-es években a helyi zsidó közösség újraszerveződésének forrásánál állt és számos rendezvényt szponzorált, feltüntetik azok nevét, akiknek nincs sírhelyük, mert testük a gázkamrákban hamuvá vált, de lelkük a keserű füsttel az egekbe szállt. Most csak két áldozat neve – Mermelstein Geyza és Weinberger Frida – került fel a mintegy 60 ezer közül, de a jövőben látható majd mindnyájuk neve itt.

Jurij Galpert üdvözölte az egybegyűlteket és emlékeztetett arra, hogy 1944-ben a zsidó húsvét, a pészah első napján kezdődött el Ungváron és a környező településeken élt zsidók elhurcolása a haláltáborokba. Ungvárról és környékéről közel 14 ezer zsidó, Kárpátaljáról pedig mintegy 100 ezer ember vált a történelem és a terror ideológiájának áldozatává. Az elhurcoltaknak mindössze 20-30 százaléka élte túl a megpróbáltatásokat, de akik hazatértek, azok is szétszóródtak később a világban, mert hamarosan újabb üldöztetéssel kellett szembenézniük: a Szovjetunió diktatúrájával, a Gulag-táborok borzalmaival.

Mermelstein Péter rámutatott arra, hogy a zsidó közösségnek évtizedek óta nem sikerül visszakapni a filharmónia épületét, ami egykoron zsinagóga volt, és ahol számtalan ima hangzott el a békéért és a jólétért.

A szomorú, megható, ugyanakkor közösségépítő eseményen a zsidó áldozatokon kívül azokról is megemlékeztek, akiket más nemzetek képviselői által ért megtorlás. Hisz, mint elhangzott, Kárpátalján számtalan holokauszt volt, amelyek során magyarok, szlovákok és más nemzetek fiai és lányai haltak meg. „Sajnos minden századnak megvannak a barbárjai, a XXI. századnak is. Elég, ha átnézünk az Ung folyó túloldalára, ahol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székháza áll” – mondta Mermelstein, utalva az épület elleni két terrortámadásra.

Az ártatlanul elhunytakért és a túlélőkért, valamint azért, hogy soha ne ismétlődjön meg hasonló emberirtás, Kárpátalja főrabbija, Mendel Vilhelm mondott imát. Majd jelképesen vörös és zöld szegfűket (a vér és a megújulás színe) helyeztek el az emlékműnél.

Rehó Viktória