Ha leomlik is, építeni kell!

Ismét Kárpátalján járt a versvándor

2018. október 24., 15:43 , 927. szám

Tóth Péter Lóránt neve ma már nem cseng ismeretlenül a kárpátaljai emberek előtt. Verses előadásaival 2012 óta lassan Kárpátalja majdnem minden olyan településére eljutott, ahol magyar ajkúak is élnek. A mostani alkalommal október 15. és 18. között 11 településen 12 előadást megtartva vitte közelebb a középiskolásokhoz Arany János és Mátyás király jelentőségét prózai verses formában.

– Kárpátalján 2012-ben jártam először. Folyamatosan, de nagyon aktívan bontakozott ki a szerelem Kárpátalja irányába – kezdte el a beszélgetést Tóth Péter Lóránt. A versvándor azóta már több mint 100 előadást tartott Kárpátalja-szerte 60 településen.

Tudósítónk derceni útja során beszélgetett az előadóval eddigi tapasztalatairól, az előadások témaválasztásáról, és arról is, nem gondolkodott-e abban, hogy esetleg hosszabb ideig Kárpátalján dolgozzon.

– Szeretek Kárpátaljára járni, nagyok sok barátom, ismerősöm lett a magyar településeken az elmúlt évek során. Aggódva figyelem Magyarországról a kárpátaljai eseményeket. Azt gondolom, hogy egységesen nemcsak az anyaországnak, de a többi határon túli magyar régiónak is együtt meg kellene találni azt a módot, amivel felhívják az európai vezetőség figyelmét arra, hogy milyen atrocitások, jogcsorbítások történnek Ukrajnában a nemzeti kisebbségekkel szemben. Én a magam szerény eszközével próbálok tenni: rendhagyó irodalomórákat tartok, meséket, legendákat hozok történelmi nagyjainkról, ezáltal is próbálom erősíteni a magyar identitást.

– Mennyire ismerik a kárpátaljai magyar diákok a magyar irodalmat, történelmet, mik a tapasztalatok?

– Különböző benyomások érnek. Vannak olyan témák, amelyekről a gyerekek nem is hallottak még. Fornosi előadásom során szembesültem azzal, hogy ott a gyerekek akkor hallották először A walesi bárdokat. Nem akartam elhinni. Van olyan település, ahol még a magyar nyelv vagy a magyar irodalom oktatása sincs megoldva. Amikor az ’56-os előadást hoztam el Kárpátaljára, az például nem tananyag az iskolákban. Hihetetlen hiányosságok vannak. Számomra ez is bizonyítja az előadások létjogosultságát, illetve az is, amikor a felnőttek jönnek oda, hogy ők ilyet nem tanultak az iskolában.

– Hogyan választja ki az előadások témáit?

– Mérvadó, hogy mi az, ami engem érdekel, valamint hogy azzal a költővel mit tudok mondani a jelenben. Arany János és Petőfi barátságát hogyan tudom elhozni a jelenbe. Olvastam egyszer egy borzasztó cikket, ahol egy újságíró azt írta: Arany János és Petőfi idejétmúlt és nem érdekli a gyerekeket, mert ők is a kortársaiknak írtak 200 évvel ezelőtt, és most ennek semmi hatása. Szerintem pedig van. A derceni középiskolában egy remek magyartanárnő tanítja a gyerekeket. Az előadás alatt nagyon aktívak voltak a gyerekek, és azt láttam, hogy igenis érdekli őket. A műsoraim anyagát igyekszem úgy összeállítani, hogy a mába is hasson, amiből tanulva egy jobb vagy szebb jövőt lehet építeni.

– Ön hogyan látja fiatalok érdeklődését az irodalom iránt?

– Szerintem nagyon fontos, hogy hogyan van eléjük tárva a téma. Semmi máson nem múlik. A gyerekek szeretik az őszinte, egyszerű beszédet. Ma divatos átiratokat készíteni Arany János balladáiból, hogy majd azzal közelebb kerül a gyerek a szöveghez. A walesi bárdok örökérvényűsége az nem kérdés. Ma nem walesi tartománynak hívják, hanem Kárpátaljának, és nem Edwardnak a királyt, de a probléma ugyanaz. Nagyon fontos, hogy hogyan adjuk át mindezt számukra. Az őszinteségnél, az egyenes beszédnél nincs fontosabb, és erre vevők a gyerekek is.

– Járva Kárpátalját, látja, hogy pedagógushiánnyal küzdünk. Nem gondolt még arra, hogy hosszabb időre itt maradjon?

– Sokan hívtak már ide tanítani, ajánlották a Petőfi-programot is. Mindig azért utasítottam el ezeket a felkéréseket, mert úgy érzem, van bennem annyi energia, hogy ne csak egy helyen legyek, hanem szó szerint nyakamba vegyem a Kárpát-medencét. Nagy vágyam, hogy Kárpátalján eljussak 100 településre, tehát az összes olyan településre, ahol él magyar még. 

– Ez a tevékenység, amit itt folytat, identitáserősítő is egyben...

– Óriási fehér foltok és hiányosságok vannak, és ha az én munkám olyan is, mint a Kőműves Kelemené, hogy amit felépít estére, leomlik reggelre, amit épít reggelre, leomlik esetére, mégis azt gondolom, hogy nem szabad feladni, és építeni kell!

A kunszentmiklósi származású Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó előadásainak helyszíneit a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Középszintű Szervezete koordinálta. Mostani turnéja alkalmával Szolyvára, Nagydobronyba, Dercenbe, Fornosra, Csongorra, Barkaszóra, Szernyére, Tiszasalamonba, Beregrákosra, Izsnyétére és Munkácsra vitte el Arany János és Mátyás király történetét.

Az előadások a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Pro Patria Egyesület támogatásával jutottak el Kárpátaljára.

Váradi Enikő