Egy frissen megalakult KMKSZ-alapszervezet a szórványvidéken

„Isten olyan feladatokat bíz rám, melyekben meg is segít”

2018. december 16., 13:00 , 934. szám

A 16 700 főt számláló Szolyván 200-300 magyar él, magyar református, illetve római katolikus egyházközség, református egyházi óvoda, magyar iskolai tagozat is működik a városban. Ez év szeptember 28-án pedig a KMKSZ helyi alapszervezete is megalakult. Elnökével, a sokirányú tevékenységet végző Kis Andrással bővebben is elbeszélgettem a szervezet létrejöttéről, első lépéseiről, terveiről, s mindemellett a szolyvai magyar nyelvű oktatás kérdésére is kitértünk.

– Nagybégányban születtem, majd miután 2008-ban befejeztem a beregszászi Rákóczi-főiskola alsós tanítói szakát, Punykó Mária javaslatára a Szolyvai 10. Sz. Oktatási-Nevelési Intézmény épületében működő négyosztályos magyar iskolai tagozatnál jelentkeztem, ahol pedagógushiány volt, konkrétan az akkori 2. osztálynak nem volt tanítója, én pedig elvállaltam az állást – emlékezik vissza beszélgetőtársam Szolyvára kerülésére.

– Egy színmagyar faluból ideérkezve nem okozott nehézséget a döntően ukrán nyelvi környezetbe való beilleszkedése?

– Amikor idejöttem, nem beszéltem ukránul, csak néhány szót értettem ezen a nyelven. Aztán az itteni gyerekekkel közösen tanítottuk egymást: én őket magyar nyelvre, ők pedig engem ukránra. Egyébként régen több magyar élt itt, mint most, a hozzánk járó gyerekek nagyszüleinek a többsége még beszéli is a nyelvünket, a szülők viszont már nem annyira. Természetesen van olyan család, ahol a szülők között a magyar szó is járja, egy-két gyerek úgy jön az 1. osztályba, hogy rendelkezik valamennyi magyar nyelvtudással, a 4. osztályt befejező tanulóink pedig – gyerekfüggően – kisebb vagy nagyobb mértékben, de ki tudják fejezni magukat a nyelvünkön. Emellett öt-hat vasárnapi iskolai csoport is működik a városban, ahová a mi iskolai tagozatunkat vagy ukrán elemi osztályokat befejezett 5–11.-es diákok járnak, magyarok és ukránok vegyesen. Többségük nem tud magyarul, s ott kívánják elsajátítani nyelvünket, akik pedig valamilyen szinten beszélik azt, ott akarják tökéletesíteni magyartudásukat. Mindenesetre a magyar nagyszülők unokái, az új nemzedék tagjai visszatanulják nagyapáik, nagy­anyáik nyelvét. Felnőttoktatás is folyik, a magyar felmenőkkel rendelkezők nagyobb mértékben szeretnék elsajátítani a magyar nyelvet, az ukránok pedig az alapoktól akarják megtanulni azt, de az utóbbiak körében nagymértékű a lemorzsolódás. A vasárnapi iskolai oktatást és a felnőttoktatást mi, a magyar iskolai tagozat pedagógusai tartjuk meg.

– Térjünk át a KMKSZ-­alapszervezet megszületésére. Miként és mikor vetődött fel létrehozásának a gondolata?

– A terv már az év elején felmerült. Hiányát éreztük annak, hogy nekünk, a város területén szétszórtan élő magyaroknak kevés lehetőségünk van arra, hogy találkozzunk egymással, s éreztük, hogy szükség van egy érdekvédelmi szervezetre, mely össze tudja hozni a helybeli magyarokat, és közösséget tud építeni. A Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség (SZMKSZ) néhány régi tagja, valamint mi, pedagógusok (óvónők, tanítók) felvetettük, hogy mindezt beszéljük meg egy találkozón. A találkozót le is bonyolítottuk, s elhatároztuk, hogy sort kerítünk az alakuló közgyűlés megszervezésére. Szeptember 28-án aztán egy, az SZMKSZ által bérelt, s a vasárnapi iskola foglalkozásainak otthont adó helyiségben megtartottuk az alakuló közgyűlésünket, melyen Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke (mi is ehhez a középszintű szervezethez tartozunk) bemutatta a KMKSZ tevékenységének fő irányait, majd egyhangúlag megszavaztuk az alapszervezet létrehozását, a gyűlés résztvevői pedig engem választottak elnökké. Munkámat alelnök és ötfős elnökség segíti.

– Milyen célokat tűztek maguk elé, s eddig milyen rendezvényeket bonyolítottak le?

– A KMKSZ alapszervezeteként be akarunk kapcsolódni a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi tevékenységébe, míg helyi szinten el akarunk érni minden helybeli magyart, és közösségszervezői munkát szeretnénk kifejteni. Ami pedig az eddigi rendezvényeinket illeti: október 15-én a KMKSZ és a KMPSZ alapszervezetének szervezésében (ez utóbbi elnökévé is engem választottak meg) a magyar iskolai tagozat egyik termében fellépett Tóth Péter Lóránt vers­mondó. Október 23-án képviseltettük magunkat a KMKSZ ungvári 1956-os megemlékezésén. Majd november 9-én a Luxor étteremben megrendeztük a II. Szolyvai Szüreti Mulatságot. Az elsőre tavaly került sor a Petőfi-program keretében itt tevékenykedő Fekete Krisztián és a magyar iskolai tagozat szervezésében, Fekete Krisztián pedig az idei rendezvény megszervezésében is nagy szerepet játszott, emellett – mivel képzett cimbalomművész – zenészként is fellépett. A beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes is műsort adott, s végül az 1. Szolyvai Magyar Bál zárta a rendezvényt. Buhajla József ungvári magyar főkonzul vállalta a fővédnökséget, az ő képviseletében érkezett Kuti László első beosztott konzul és Fülöp Andrea konzul asszony, valamint kísérőjük, Palóczi Viktória. Emellett őszi rajzversenyt is szerveztünk az iskolai tagozatunk tanulói számára, akiknek a rajzait Bartos József munkácsi festőművész és ugyancsak képzőművész felesége bírálta el. S természetesen részt vettünk a málenkij robot áldozatai előtt tisztelgő szolyvai megemlékezésen is, melyen a vasárnapi iskola diákjai kis műsort adtak elő.

– Milyen terveik vannak a közeljövőre nézve?

– Karácsonykor az iskolásainkkal ünnepi műsort szeretnénk tartani az istentisztelet keretén belül a református és a római katolikus templomban, köszöntve Jézus megszületését. Korábban, december 4-én viszont mi fogadtuk a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházat, mely a KMKSZ megyei szervezetének a szervezésében a Szolyvai Művelődési Házban adta elő Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című vígjátékát…

– Végezetül érdekelne, miként tud egyszerre tanítani a magyar iskolai tagozaton, a vasárnapi iskolában, részt venni a felnőttoktatásban, s a KMPSZ-alapszervezet mellett most már a KMKSZ-alapszervezetet is vezetni?

– Életemben már sokszor megtapasztaltam, hogy Isten mindig olyan feladatokat bíz rám, melyek elvégzésében meg is segít.

Lajos Mihály