Ferenc pápa elmélkedése az adventről

Ha csak vásárolunk, Jézus elmegy mellettünk!

2018. december 16., 09:44 , 934. szám

Az advent az a liturgikus időszak, amely felkészít bennünket karácsonyra. Arra hív, hogy emeljük fel tekintetünket és nyissuk ki szívünket, hogy befogadjuk Jézust, akire várnak a népek. Adventben nemcsak Jézus születésére, karácsonyra várakozunk, hanem fel kell ébresztenünk magunkban a Krisztus dicsőséges visszatérésére való várakozást is – az idők végén ugyanis visszatér –, koherens és bátor döntésekkel készülnünk kell a vele való végső találkozásra. Visszaemlékszünk Jézus születésére, várjuk Krisztus dicsőséges visszatérését, és a mi személyes találkozásunkat is vele: azt a napot, amikor az Úr elszólít bennünket. Ez alatt a négy hét alatt ki kell lépnünk beletörődő és megszokott életmódunkból, táplálnunk kell a reményt, táplálnunk kell az álmokat egy új jövőről. Különösen élesen hangzanak Jézus szavai: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és e világi gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. […] Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül” (Lk 21,34.36). Ez a szakasz óv bennünket, nehogy engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk az önös életmód és a felgyorsult, szétszakító életritmus.

Virrasztva és imádkozva: így kell megélnünk ezt a karácsonyig tartó időszakot. Virrasztva és imádkozva. A belső elálmosodás abból fakad, hogy mindig magunk körül forgunk, és életünk bezárul a maga nehézségeivel, örömeivel és fájdalmaival. Mindig csak magunk körül forgunk. Ez pedig elfáraszt, elálmosít, elzár a remény elől. Itt a gyökere az elnehezedésnek és a lustaságnak, melyről az evangélium beszél. Az advent virrasztó magatartásra hív bennünket, vagyis arra, hogy nézzünk szét magunk körül, tágítsuk ki elménket és szívünket, hogy megnyíljunk az emberek, testvéreink szükségletei előtt, és eltöltsön bennünket a vágy egy új világra. Ez a vágya az éhségtől, az igazságtalanságtól és a háborútól meggyötört népeknek; ez a vágya a szegényeknek, a gyengéknek, a magukra hagyottaknak. Alkalmas ez az időszak arra, hogy megnyissuk szívünket, hogy konkrétan rákérdezzünk, hogyan és kikért éljük életünket.

Forrás: Ferenc pápa beszédei és írásai