Az esélytelenek nyugalmával tülekedő elnökjelöltek

2019. február 13., 19:18 , 942. szám

Lassan félidejéhez közeledik az elnökválasztási kampány, s lezárult annak első szakasza, azaz befejeződött a jelöltek regisztrálása. Itt az ideje a mérlegvonásnak. Kik ők, akik szeretnék, hogy elnökké válasszák őket? Valóban majd félszáz ember hiszi, hogy államfővé választhatják?

Tetyana Szlipacsuk, a Központi Választási Bizottság (CVK) elnöke február 8-i sajtótájékoztatóján elmondta, kilencvenhárman fordultak a CVK-hoz az elnökjelöltként való bejegyzésüket kérve, míg 2014-ben 53-an szándékoztak indulni az elnökválasztáson. Hozzátette: az általa vezetett testület mintegy félszáz a bejegyzést elutasító határozatot hozott. Ebből 47 esetben az elutasítás oka az volt, hogy a jelentkező nem fizette be a bejegyzéshez előírt 2,5 millió hrivnya biztosítékot. Ezen kívül hat jelölt programja Ukrajna függetlenségének felszámolására, vagy az ország alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatására, szuverenitása és területi integritása megsértésére irányuló, a háborút propagáló pontokat tartalmazott. Hangsúlyozta, olyan jelöltek programja is tartalmazott efféle kitételeket, akik egyébként befizették a biztosítékot. A CVK elnöke közölte azt is, hogy összesen 44 jelöltet jegyeztek be, közülük 20 önjelöltként, 24 pedig pártok jelöltjeként indul a választáson. Ezt megelőzően a legtöbb indulót 2004-ben regisztrálták, akkor 24-en szálltak versenybe az elnöki székért.

A sajtótájékoztatóról beszámoló Ukrajinszka Pravda szerint Szlipacsuk rámutatott, hogy a rekordszámú jelölt indulása „bizonyos kihívások” elé állítja a társadalmat és a CVK-t. Kifejtette, hogy a törvény értelmében minden jelöltnek jogában áll saját képviselőt küldeni a választókerületi és a szavazókörzeti választási bizottságokba. Amennyiben valamennyi induló él ezzel a jogával, a bizottsági tagok száma elérheti az 1 311 068-at – jelezte.

Az UNIAN hírügynökség szerint gondot jelent majd az is, hogy amennyiben minden jelölt neve felkerül a választócédulára, annak hossza 1 méter 15 cm lesz. Az eddigi leghosszabb „cédulát” az elnökválasztások történetében 2004-ben nyomtatták, ám az „mindössze” 67 cm hosszú volt. Annyi bizonyos, hogy a szavazóknak nem lesz egyszerű dolguk, amikor eljön a pillanat, hogy megtalálják a saját jelöltjük nevét ebben a betűhalmazban. A megfelelő négyzet beikszelése után a következő problémát az jelenti majd, miként tudják összehajtogatni ezt a WC-papír hosszúságú nyomtatványt úgy, hogy ne sérüljön meg, amikor megpróbálják belegyömöszölni a szavazóurnába. A sérült szavazócédulákat ugyanis nagy valószínűséggel érvénytelennek nyilvánítják a szavazatok összeszámlálásakor.

A szakértők viszont nyugalomra intenek, mondván a bejegyzett jelöltek közül várhatóan többen visszalépnek még a március 7-i végső határidő előtt, így bár a szavazócédulán minden korábbinál több név szerepel majd, annak hossza valószínűleg nem éri majd el az egy métert. Szerintük azoknak a jelölteknek a visszalépésére lehet számítani, akik csak azért regisztráltatták magukat elnökjelöltnek, hogy hallassanak magukról. Miután további hírverésre aligha számíthatnak – amint értékelhető választási eredményre sem –, valószínűleg visszavonják a jelölésüket, s így a 2,5 millió hrivnya biztosítékról sem kell lemondaniuk.

Azokat a jelölteket, akik vállalva a 2,5 millió hrivnya biztosíték elvesztését március 7. után is kitartanak, s így felkerülnek a szavazócédulára, Volodimir Feszenko politológus blogjában több csoportja osztja. Az első csoportot azok a jelöltek alkotják, akiknek több-kevesebb esélyük van arra, hogy megnyerjék a választást. A szakértő meglehetősen nagyvonalúan mindjárt hat jelöltet is ebbe a csoportba sorol: Volodimir Zelenszkij, Julija Timosenko, Petro Porosenko, Jurij Bojko, Anatolij Hricenko, és Oleh Ljasko. Az „esélyesség” esetükben általában annyit jelent, hogy esélyük van bejutni a választások második fordulójába. Viszont, megmaradva a realitás talaján, a jelenlegi helyzet szerint csak a hivatalban lévő elnök, Petro Porosenko és első számú kihívója, Julija Timosenko érezhetné egyértelmű kudarcnak, ha a második fordulóból nem ő kerülne ki győztesen. Zelenszkij, Hricenko, Bojko és Ljasko számára a tét sokkal inkább az, hogy jó szereplésükkel előkészítsék pártjuk sikerét az ősszel esedékes parlamenti választásokon.

Külön kategóriát képez Jevhen Murajev, Andrij Szadovij, Olekszandr Sevcsenko és Olekszandr Vilkul. Bár nincs esélyük a győzelemre az elnökválasztáson, valamennyien olyan pártok vezetői avagy „frontemberei”, amelyek az őszi parlamenti választások alkalmával szeretnének bejutni a törvényhozásba. E pártok támogatottsága jelenleg 2,5–4% körüli, számukra tehát élet-halál kérdése, hogy javítsanak a népszerűségi mutatójukon, s minél inkább megközelítsék az ötszázalékos bejutási küszöböt, hogy mikorra kezdetét veszi a parlamenti választási kampány, a szavazók elhiggyék, olyan politikai erőre adják a voksukat rájuk szavazva, amelynek reális esélye van bejutni a törvényhozásba. Elvben ide kellene sorolni lényegesen szerényebb, 1-2% körüli támogatottsága ellenére Ruszlan Kosulinszkijt, a nacionalista Szvoboda jelöltjét is, ám megfigyelők szerint a retorikájában egyre inkább jobbra tolódó Petro Porosenko miatt a nacionalista pártoknak, így a Szvobodának sincs reális esélye arra, hogy ősszel bekerüljenek a törvényhozásba.

A jelöltek harmadik csoportját a feltörekvő politikusok és kisebb pártok képezik, akik számára az elnökválasztási kampány kiváló alkalom arra, hogy hallassák a hangjukat, nevüket megjegyezzék a szavazók. Akadnak, akik külön kategóriába sorolják az úgynevezett technikai jelölteket, akik azért indultak az elnökválasztáson, hogy a jelöltként őket megillető választó- és szavazóbizottsági helyeket az esélyes jelölteknek játsszák át. Valójában ezt a két csoportot meglehetősen nehéz különválasztani, mivel jó néhányan a feltörekvő politikusok közül is a technikai jelöltek sorsára jutnak – vagy azért, mert a parlamentbe kerülés reményében szövetkeznek valamelyik esélyes politikai erővel, vagy azért, mert menet közben „ráéreznek”, miként élhetnek az elnökjelöltségben rejlő „lehetőségekkel”.

A jelölési szakasz lezárulását kísérő sajtónyilatkozatokból ítélve Ukrajnában néhány kivételtől eltekintve senkit nem zavar különösebben az elnökjelölteknek ez a tülekedése, nem érzik úgy, hogy ezzel az államfői intézmény tekintélyét ássák alá.

(ntk)

Ők negyvennégyen

 

Íme az elnökjelöltek teljes listája (zárójelben a jelölő szervezet).

Ihor Sevcsenko (önjelölt), Szerhij Kaplin (Szociáldemokrata Párt), Valentin Nalivajcsenko (Valentin Nalivajcsenko Igazságosság Társadalmi és Politikai Mozgalma), Vitalij Szkocik (önjelölt), Andrij Szadovij (Önsegítés Egyesülés), Jevhen Murajev (Mieink Párt), Anatolij Hricenko (Polgári Álláspont Párt), Vitalij Kuprij (önjelölt), Hennagyij Balasov („5.10” Párt), Olha Bohomolec (önjelölt), Olekszandr Sevcsenko (Ukrán Hazafiak Egyesülete – UKROP), Roman Naszirov (önjelölt), Jurij Bojko (önjelölt), Oleh Ljasko (Oleh Ljasko Radikális Pártja), Arkagyij Kornackij (önjelölt), Olekszandr Vilkul (Ellenzéki Blokk – Béke és Fejlődés Pártja), Julija Timosenko (Haza Párt), Dmitro Dobrodomov (Népi Ellenőrzés Társadalmi Mozgalom), Olekszandr Moroz (Olekszandr Moroz Szocialista Pártja), Illja Kiva (Ukrán Szocialista Párt), Ruszlan Kosulinszkij (Szvoboda Országos Egyesülés), Olekszandr Daniljuk (önjelölt), Szerhij Taruta (Alap Párt), Volodimir Zelenszkij (A nép szolgája Párt), Inna Bohoszlovszka (önjelölt), Ihor Szmesko (önjelölt), Mikola Haber (önjelölt), Jurij Derevjanko (Akarat Párt), Roman Bezszmertnij (önjelölt), Viktor Bondar (Újjászületés Párt), Szerhij Noszenko (önjelölt), Ruszlan Rigovanov (önjelölt), Viktor Krivenko (Népi Mozgalom Párt), Szerhij Krivonyisz (ATO Harcosai Párt), Andrij Novak (Hazafi Párt), Vaszil Zsuravljov (Stabilitás Párt), Jurij Timosenko (önjelölt), Petro Porosenko (önjelölt), Jurij Karmazin (önjelölt), Julija Litvinenko (önjelölt), Olekszandr Vascsenko (önjelölt), Volodimir Petrov (önjelölt), Dmitro Hnap (Emberek Ereje Párt), Olekszandra Szolovjova (Bölcs Erő).