Kedves Ünneplő Testvéreim!

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”

(Lukács 2, 14).

A karácsonyi ünnep hangulata, az ünnephez kötődő csend és béke elgondolkodtat azon, hogy hová jutott a világunk. Ha a mindennapokba nézek, a háború szörnyűségeit látom, sok kiszolgáltatott embert, özvegyeket, árvákat, súlyosan megsérült fiatalembereket. A médián keresztül eljuttatott hírek félelmet keltenek. Korrupciós botrányoktól hangos Ukrajna és Nyugat-Európa. Visszaélések, erőszak, szenvedés. Noé ideje jut eszembe. A szentírás így tudósít arról a korról:

„Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka gonosz és gondolata szüntelenül csak gonosz […], megszomorodott szívében” (1Móz 6, 5).

A következő tudósítás így hangzik Noé korából:

„A föld pedig mind romlottabb lett az Isten előtt, és megtelt a föld erőszakossággal. És Isten látta, hogy mennyire megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön” (1Móz 6, 11–12).

A párhuzam, a hasonlóság a 21. században élő embernek a mindennapjait juttatja eszünkbe. Ez félelemre ad okot. Mit tehetünk? Van-e bárka, amely megmenekülést adhat? Hol van Noé, aki családját, az övéit megmenti, aki kegyelmet talál az Isten előtt? Válasz nélkül valóban csak a félelem erősödik meg a lelkemben és oltja ki a szívemben a reménységet. Jézus születésének története a félelmekkel terhelt és reménység hiányában élő emberiség éjszakájába a következő üzenetet hirdeti:

„Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz. Üdvözítő született ma nektek” (Lukács 2, 11).

Ez az angyali szózat adja meg az alapját a karácsonyi ünnepnek. Megszületett az Üdvözítő. A bűn pusztító hatalmából Krisztus megszabadít. Ez ad okot az örömre, a hálaadásra, az ünneplésre. Isten szeretete nyilvánvaló lett Krisztusban.

Az ünnep nemcsak meghitt pillanatokat, csendes éjt és békés ünnepeket jelent, hanem új életet az Újszövetség fényében. Az Újszövetség emberének a programját először angyaloktól hallották Betlehem mezején:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lukács 2, 14). Erre az angyali szózatra tekintsünk úgy, mint Isten tervére, programjára az emberiséggel.

„Dicsőség a magasságban Istennek.”

Míg a karácsonyt Európában így vagy úgy megünneplik, a mai ember ünneplésére jellemző az, hogy hiányzik belőle az Isten magasztalása, dicsőítése, tisztelete. Fényekre, ajándékokra, hangulatra tevődik a hangsúly. Európa lakosságának nagyon kicsi hányada vesz részt istentiszteleten, templomi alkalmon, ahol dicsőséget ad az élet Urának. Ahol az Isten magasztalása, imádata, dicsőítése eltörpül, megszűnik, ott valami más kerül előtérbe. Dicsőíti az ember magát, nemzetét, országot, sereget, hősöket. Ahol az Isten tervének az első része vagy hiányos, vagy feledésbe merül, ott az angyali szózatnak a másik két eleme is hiányos, nem tapasztalható meg.

A második része így szól: „…a földön békesség…” Mi pont az ellentétét halljuk. Fegyverkezésről hallunk, háborúk hírei érnek el bennünket, háború elől menekülőket látunk, árva gyermekeket és gazdagodó fegyvergyárosokat. Politikusokat, akik úgy gondolják, hogy az a rossz, aki békét akar. Az emberi jóakarat is híjával van, csak azok a jó emberek, akik elszántak a küzdelemre, a harcra, valakik legyőzésére, megsemmisítésére. Ez a mi világunk, ezt tapasztaljuk Ukrajnában.

Karácsony környékén Krisztus követőinek békességért való könyörgése, jószándékból fakadó cselekedetei tapasztalhatók. Jó lenne, ha az egész emberiség komolyan venné Isten dicsőítését és magasztalását. Jó lenne, ha ebből a hitből, ebből a lelkiségből táplálkozna a belső emberi béke és a békességre való törekvés országok és nemzetek között, és az Istennel való kapcsolatból táplálkozna az a megnyilvánulás, amit jó akaratnak nevezünk. Kövessük Istennek tervét, mint Isten újszövetségi népe, hogy teremtett világunk megmaradjon. Az ünnep kapcsán ne fegyverszünetről beszéljünk, hanem igazi békéről, és minden ember szívében szülessen meg a hála, megtapasztalva felebarátja jóakaratát. Kövessük Isten akaratát, hirdessük szent nevének nagyságát, kegyelmének gazdagságát és megtapasztalt szeretetét. Békességre törekedve hirdessük korunk emberiségének:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lukács 2, 14).

Áldott, békés karácsonyt kívánunk!

Zán Fábián Sándor,

a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke