Elnökjelöltek: Ki és miként teremtene békét Kelet-Ukrajnában?

2019. február 20., 19:41 , 943. szám

Az ukrán polgárok többsége békét akar, míg a politikusok nem annyira – derül ki egy minap közzétett felmérésből, illetve az elnökjelöltek programjaiból.

Érdekes felmérést közölt a napokban a Dzerkalo Tizsnya hetilap internetes változata. A Razumkov Központ Szociológiai Szolgálata az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap megrendelésére azt vizsgálta, hogyan képzeli az ország lakossága a kelet-ukrajnai konfliktus rendezését. A felmérésből kitűnik, hogy az ország polgárainak közel 70%-a
kész a kompromisszumokra Orosz­országgal és az önkényesen kikiáltott kelet-ukrajnai „köztársaságokkal” a Donyec-medencei béke érdekében, miközben a konfliktus fegyveres megoldását mindössze 17%-uk támogatja. Ugyanakkor az adatokból az is látszik, hogy a megkérdezetteknek csupán 16%-a volna kész szinte bármilyen feltételek mellett békét kötni. Azoknak az aránya, akik bármire készek lennének a béke érdekében, a Donyec-medencében a legmagasabb (46%), s ugyanitt támogatnák a legkevesebben a fegyveres megoldást (10%).

Eközben azonban az ukránok elfogadhatatlanoknak tartják a nyilvánosan vitatott rendezési elképzelések többségét, beleértve a minszki megállapodásokban rögzítetteket is. A legkevésbé elfogadhatónak a Donyec-medence lakossága és általában az ukrán polgárok azt az elképzelést tartják, hogy a szakadárok feltételei szerint tartsanak választásokat a válság sújtotta régióban, kapjanak amnesztiát az ukrán hadsereg ellen harcoló fegyveresek, s a jelenleg ideiglenesen megszállt területek erőszakszervezeteit a jövőben kizárólag helyiekből toborozzák. A Donyec-medence, valamint az ország déli és keleti régióinak lakói számára elfogadhatóbb megoldás lenne, ha a szakadárok által ellenőrzött térség „különleges státuszt” kapna, az orosz szintén államnyelvvé válna az ukrán mellett, törvényben rögzítenék Ukrajna semleges státuszát, s helyreállítanák a közlekedést és a kereskedelmet a megszállt területekkel.

Az ukránok többsége úgy véli, hogy a leghatékonyabb intézkedések a béke megteremtésére a normális élet helyreállítása a felszabadított területeken (30%), illetve a nyomásgyakorlás Oroszországra (32%). A Donyec-medence lakói számára viszont a béke megteremtésére a fő, szinte az egyetlen megoldásnak az látszik, ha az Ukrajna által ellenőrzött területeken helyreáll a normális élet (48%). Körükben az országosnál lényegesen kevesebben (18%) vannak azok, akik a béke eléréséhez nélkülözhetetlennek tartják a nyomásgyakorlást Oroszországra. Az ukrajnai átlaghoz képest a Donyec-medencében népszerűbbek az olyan elképzelések, mint a „különleges státusz” biztosítása a megszállt területeknek (24%) és az orosz államnyelvvé nyilvánítása (19%).

A felmérésből levonható egyik rendkívül fontos következtetésre a strana.ua hívja fel a figyelmet: minél közelebb vagyunk a háború sújtotta övezethez, annál többen vannak azok, akik bármilyen kompromisszumra készek a béke érdekében, s ahogyan távolodunk a harcok által érintett területektől, úgy nő azok aránya, akik fegyveres megoldást akarnak.

Ugyancsak figyelemre méltó, hogy 2014, a konfliktus kitörése óta még soha nem voltak olyan kevesen a „harcias” beállítottságúak az országban, mint 2018 végén, amikor az idézett felmérés készült. Egyesek szerint ez annak a következménye lehet, hogy sokakat megijesztett a hadiállapot bevezetése novemberben.

A lényeg azonban az, hogy bár csökken azoknak a száma, akik szeretnék, ha az ukrán fegyverek erejével szabadítanák fel a megszállt területeket, az embereknek nincs konkrét elképzelésük arról, miként lehetne megteremteni a békét, illetve a jelek szerint képtelenek belátni, hogy a rendezéshez ukrán részről is kompromisszumokra, engedményekre volna szükség.

Az ukrán elnökjelöltek programjai többségükben a választók fejében uralkodó zűrzavart és következetlenséget tükrözik. A BBC News Ukrajina összeállításában rámutat, a jelöltek többsége – néhány kivételtől eltekintve – alapvetően ugyanúgy közelít a kelet-ukrajnai válságrendezéshez, mint a jelenlegi hatalom. A hat legesélyesebb jelölt programja egyaránt célul tűzi ki a háború befejezését és a megszállt területek visszaszerzését, ám alig szólnak arról, hogy miként szándékoznak ezt elérni.

Népszerű azt ígérni, hogy a területek visszaszerzését békés, diplomáciai, politikai eszközökkel érnék el, anélkül azonban, hogy részletekkel is szolgálnának erre vonatkozóan. A konkrétumok hiánya különösen a Krím vonatkozásában szembetűnő. Jó néhányan meg sem említik az Oroszország által bekebelezett félszigetet a programjukban.

Valamivel többet elárulnak a jelöltek, illetve a mögöttük álló erők szándékairól, elképzeléseiről nyilatkozataik és beszédeik. Például Viktor Medvedcsuk az Ellenzéki Blokk az Életért kongresszusán arról beszélt, hogy a Donyec-medencének a krímihez hasonló autonómiát kellene kapnia Ukrajnán belül, saját parlamenttel és kormánnyal. A párt által támogatott Jurij Bojko programja – nyilván taktikai megfontolásokból – nem tartalmazza ezt az elképzelést, ám nyilvánvaló, hogy az része az egész politikai tömörülés elképzeléseinek.

Miután az ukrajnai rendezéssel próbálkozó normandiai négyek (Németország, Franciaország, Oroszország és Ukrajna) szerepe az Egyesült Államok aktivizálódásával egyre inkább a háttérbe szorul, Julija Timosenko nyomán mind többen hirdetik, hogy az atommentes Ukrajna biztonságát garantálni hivatott Budapesti memorandum aláíróinak bevonásával kellene megpróbálkozni a béketeremtéssel, ám konkrétumokat ezzel kapcsolatban sem tudhatunk meg.

Az ukrán politikai élet bohóca, Oleh Ljasko biztonságpolitikai kérdésekben is képes mosolyt csalni az emberek arcára. A radikálisok vezére szerint, amennyiben a Budapesti memorandum aláírói nem kívánják garantálni Ukrajna biztonságát, az országnak ismét atomhatalommá kell válnia.

Megállapíthatjuk, hogy Jurij Bojko az egyedüli a jelöltek között, aki egyértelműen a megegyezés mellett foglal állást minden érintett fél bevonásával. Ő Moszkva mellett a szakadárokkal is tárgyalna ennek érdekében.

Ha Bojkót tekintjük az egyik végletnek, Petro Porosenko a másik, aki ugyan a békéről beszél, de az elmúlt hónapokban egyre harciasabban szónokol az ukrán területek visszaszerzéséről, szorgalmazza Oroszország felelősségre vonását és a háborúval okozott károk megtérítését.

Volodimir Zelenszkij, mint oly sok vonatkozásban, ezen a téren is igyekszik a két véglet között egyensúlyozni. Így egyfelől meg kíván állapodni Moszkvával a Donyec-medencei konfliktus lezárásáról, másfelől viszont nem mond le kategorikusan Ukrajna euroatlanti integrációjáról sem.

Szinte minden programnak és minden biztonságpolitikát érintő nyilatkozatnak van azonban egy tétele, amely bármikor felülírhatja a béketeremtési, megegyezési szándékokat: a jelöltek fogadkoznak, hogy a területek és a nemzeti érdekek feladása nem lehet a rendezésről folytatandó megbeszélések tárgya. Ez a meglehetősen tágan értelmezhető tétel kiváló alapot teremthet ahhoz, hogy a jelöltek a jövőben bármikor visszatáncoljanak a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésére tett még oly homályos ígéreteiktől is.

(zzz)