Porosenko, az idegen tollakkal ékeskedő?

Petro Porosenko elnökjelölt nem tartotta be az öt évvel ezelőtt a kisebbségi jogok érvényesítésére a kárpátaljai magyaroknak tett választási ígéreteit, most viszont – a jelekből ítélve – nincs ellenére, hogy az ő, illetve az ukrán kormányzat javára írják a magyar támogatásból megvalósuló kárpátaljai beruházásokat.

Múlt héten lapunk is foglalkozott az OPORA civil szervezet tájékoztatása nyomán azzal a hírrel, mely szerint március 13-án számos ungvári postaládában fedeztek fel olyan küldeményeket, amelyeken a Regionális Fejlesztési Tanács és Petro Porosenko elnök neve szerepelt. Ugyanakkor a Zakarpattya Online szerint Porosenko pártjánál és az Ukrpostánál is tagadták, hogy közük lenne a küldeményekhez. A kormányzat reformjairól és régiónk fejlesztési terveiről beszámoló küldeményben mindenesetre szerepel Petro Porosenko fotója és olvasható a felhívása. Ugyanakkor azt nem tudhatjuk meg, hogy ki volt a brosúra megrendelője, holott ezt megkövetelnék a jogszabályok.

Azóta szerkesztőségünknek sikerült megszereznie az ominózus küldemény egy példányát, amelyből kitűnik, hogy Petro Porosenko elnök, vagy az őt támogató ismeretlenek, bizony idegen tollakkal ékeskednek, méghozzá eléggé gyomorkavaró módon. Mindenesetre szögezzük le, hogy tudomásunk szerint lapzártánkig sem az elnökjelölt, sem kárpátaljai megbízottjai nem tiltakoztak a dokumentum tartalma ellen.

A propagandacsomagban megbúvó Kárpátalja megye perspektivikus fejlesztésének irányai a 2019–2022-es évekre (tervezet) című kiadványban számos magyar vonatkozású „érdekességet” találunk. A furcsaságok szemléjét kezdjük mindjárt a beregszászi Jánosi mellett immár hosszú évek óta épülő-épülgető hulladékfeldolgozó üzemmel, amelynek a brosúra szerint már elkészült az első üteme. Csakhogy a kiadvány ismeretlen szerzői elfelejtik megemlíteni, hogy a beruházás döntő részben nem ukrán állami, hanem uniós és magyarországi forrásokból valósul meg, s csak azért nem készült el mostanáig, mert Ukrajna nem bocsátotta az építtető helyi önkormányzatok rendelkezésére a beruházás befejezéséhez szükséges teljes összeget.

Említés történik a brosúrában a tervezett Nagypalád–Nagyhódos határátkelőhelyről is. A kiadvány leírja egyebek mellett, hogy a határátkelőhely már idén megnyílik, s ahhoz mindkét oldalról megépültek a korszerű bekötőutak. A névtelenségbe burkolózó szerzők ugyanakkor hallgatnak róla, hogy a határátkelő akár tavaly is megnyílhatott volna, ha Ukrajna maradéktalanul elvégzi a vállalt beruházásokat, illetve, ha Kijev az ukrán oktatási törvény kisebbségellenes rendelkezései miatt a két ország között kialakult feszültség miatt nem fagyaszt be szinte minden ukrán–magyar projektet.

Itt van azután a kárpátaljai labdarúgó-akadémia ügye. Az Ungváron, Szerednyén és Dercenben megvalósuló projekt kapcsán a brosúra legalább elismeri, hogy az elképzelés magyar pénzből valósul meg, ám arra nem tér ki, hogy az ukrán hozzájárulást leginkább felújításra szoruló objektumok képezik.

Külön említést érdemel az ukrán–magyar határt a Munkácsra tartó országúttal összekötő, Beregszászt elkerülő útszakasz megépítése. A szerzők szégyenlősen úgy fogalmaznak, hogy a beruházás forrása „hitel”, holott Kárpátalján talán csak az újszülöttek nem hallottak még róla, hogy az 50 millió eurós kölcsönt a magyar állam bocsátja Ukrajna rendelkezésére.

Ha tudnánk, hogy kik a kiadvány szerzői, szívesen rákérdeznénk arra is, vajon szerepelnek-e az általuk megadott, a felújított, illetve újonnan létrehozott kárpátaljai óvodai és iskolai férőhelyek számában a magyar állam támogatásával megvalósult projektek adatai, de talán a fenti példák is megfelelően szemléltetik azt a szellemiséget, amelyet a brosúra megtestesít. Akár így, akár úgy, a lényeg, hogy miközben a kárpátaljai magyarság jogai mellett kiálló Magyarországot Kijevben ellenségként kezelik, a kárpátaljai magyarokat pedig szeparatistákként bélyegzi meg a médiában szinte megállás nélkül folyó hecckampány, egyesek a magát européernek feltüntető Petro Porosenko ukrán elnök javára írják Budapest Kárpátaljának nyújtott támogatását.

Petro Porosenkónak természetesen jogában áll tagadni, hogy bármi köze lenne a szóban forgó kiadványhoz és annak tartalmához. Talán jó is volna, ha ezt még a választások előtt tisztázná. Ellenkező esetben ugyanis rajta marad, hogy idegen tollakkal ékeskedik.

(ntk)